|
2019-01-01 15:37:04, kedd
|
|
|
Alázatosság: igaz vagy hamis
A keresztyénnek az alázatosság rendkívül fontos. Enélkül nem lehet sem önismeret, sem bűnbánat, sem hit, sem üdvösség. Isten ígéretei az alázatosoknak szólnak. A gőgös ember elbizakodottságával elveszít minden áldást, amit az alázatos szívűek kaptak ígéretképpen, és Isten kezéből csak igazságszolgáltatásra kell számítania.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy van álalázatosság, amely aligha különböztethető meg a valóságostól, és általánosságban a keresztyének között jár-kel anélkül, hogy tudatában lennének hamis voltának.
Az igazi alázatosság egészséges vonás. Az alázatos ember elfogadja az igazságot önmagával kapcsolatban is. Hiszi, hogy bűnbe esett természetében nem lakozik jó. Elismeri, hogy Isten nélkül semmi, semmije nincs, nem tud semmit, és semmit nem tehet. De ez az ismeret nem bátortalanítja el, mert tudja azt is, hogy Krisztusban ő valaki. Tudja, hogy drágább Istennek, mint a szeme fénye, és hogy mindent megtehet Krisztus által, aki megerősíti őt. Vagyis, mindent megtehet, ami Isten akaratán belül van, hogy megtegye.
Az álalázatosság valójában csak büszkeség más arculattal. Nyilvánvaló egy olyan ember imádságában, aki erőteljesen elítéli magát Isten előtt mint gyenge, bűnös és ostoba, de dühösen visszavág, ha ugyanezt mondja róla a felesége.
Az ilyen ember nem szükségképpen képmutató. Az önmagát elítélő imádság lehet teljesen őszinte, és az önvédelem is, jóllehet úgy tűnik, hogy a kettő ellentmondásban van egymással. Ahol hasonlóak, ott ugyanazoktól a szülőktől születtek: az önszeretet az apa és az önbizalom az anya.
Aki tele van magas fokú önbecsüléssel, az természetesen nagy dolgokat vár önmagától, és keserűen
kiábrándul, ha ez nem sikerül. Az önmagát becsülő keresztyénnek van a legmagasztosabb erkölcsi ideálja. Ő a legszentebb a gyülekezetében, ha nem a legszentebb az egész nemzedékben. Beszélhet a teljes romlottságról, kegyelemről és hitről, miközben egész idő alatt öntudatlanul is magában bízik, az ént támogatja és önmagáért él.
Mivel ilyen nemes törekvései vannak, ha bármilyen kudarcot vall, miközben ideáljait próbálja elérni, betelik kiábrándulással és önutálattal. Aztán jön a lelkiismeret támadása, amiről tévesen azt hiszi, hogy az alázat bizonyítéka, de ami valójában nem több, mint keserű elutasítása annak, hogy megbocsásson magának, mert nem ért fel magáról alkotott magasztos véleményéig. Néha olyan, mint a büszke, nagyratörő apa, aki reméli, hogy fiát olyan embernek látja majd, amilyen ő szeretett volna lenni, de nem lett, és amikor a fiúnak sem sikerül elérnie apja várakozását, az apa nem bocsát meg neki. Ilyen esetben az apa szomorúsága nem fia iránti szeretetéből, hanem önszeretetéből fakad.
Az igazán alázatos ember nem várja el, hogy erényt talál önmagában, és amikor nem talál egyet sem, nem csalódott. Tudja, hogy bármilyen jó cselekedet, amit tehet, Isten benne végzett munkájának az eredménye, és ha az a saját munkája, tudja, hogy nem jó, bármilyen jónak is tűnik.
Amikor ez a hit annyira részévé válik az embernek, hogy úgy működik, mint egy öntudatlan reflex, fölszabadul annak a terhe alól, hogy az önmagáról alkotott saját véleményét próbálja megélni. Megnyugodhat és számíthat a Szentlélekre, hogy betölti a benne levő erkölcsi törvényt. A hangsúly saját életéről átvált Krisztusra, ahol lennie kellett volna először, és így felszabadul arra, hogy szolgálja nemzedékét Isten akaratából az ezer korábbi akadály nélkül.
Ha az ilyen ember bármilyen módon megszomorítja Istent, kesereg és bűnbánatot tart, de nem tölti napjait azzal, hogy önmagát büntesse kudarcáért. Ezt mondja Lawrence testvérrel együtt: ,,Sohasem teszek másként, ha magamra hagysz engem. Neked kell megakadályoznod kudarcomat és kijavítanod, amit elrontottam - és ezután - nem nyugtalankodom tovább miatta."
Amikor a szentek írásait és életét olvassuk, akkor válik különösen tevékennyé a hamis alázatosság. Augustinust olvassuk és tudjuk, hogy nem vagyunk olyan okosak. Olvassuk Clairvauxi Bernátot, és tüzet érzünk szellemében, amihez hasonló nincs meg a mienkben. Olvassuk George Whitefield életrajzát, és kénytelenek vagyunk megvallani, hogy vele összehasonlítva pusztán kezdők, lelki újoncok vagyunk, és állítólag ,,tevékeny élet"-ünkkel keveset vagy semmit sem értünk el. Olvassuk Samuel Rutherford leveleie és úgy érezzük, hogy Krisztus iránti szeretete annyira túlszárnyalja a miénket, hogy ostobaság volna a kettőt egy lapon említeni.
Aztán ez az álalázatosság elindul ténykedni az igazi alázatosság nevében, és porba kényszerít az önsajnálkozás és önítélet zűrzavarában. Önszeretetünk dühösen önmagunk ellen fordul, és nagy keserűséggel dorgál minket, saját istenfélelmünk hiánya miatt. Itt legyünk óvatosak! Amit bűnbánatnak hiszünk, könnyen lehet az irigység eltorzult formája és semmi más. Egyszerűen irigyelhetjük ezeket a hatalmas embereket, és nem hisszük, hogy valaha hasonlók leszünk hozzájuk. Úgy képzeljük, hogy nagyon szentek vagyunk, mert levertséget és kiábrándultságot érzünk.
Kétfajta keresztyénnel találkoztam: a büszkével, aki úgy képzeli, hogy alázatos, és az alázatossal, aki attól fél, hogy büszke. Lennie kell egy másik csoportnak is: aki önmagáról elfeledkezik, és az egész ügyet Krisztus kezében hagyja, és nem pocsékol semmi időt arra, hogy magát próbálja megjavítani. Ezek jóval előbb célt érnek, mint a többiek.
A. W. Tozer |
|
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
Címkék: kiábrándultságot, különböztethető, kiábrándulással, összehasonlítva, megakadályoznod, általánosságban, ellentmondásban, legmagasztosabb, gyülekezetében, nyugtalankodom, bátortalanítja, istenfélelmünk, önszeretetéből, alázatosoknak, romlottságról, természetesen, keresztyénnel, álalázatosság, önszeretetünk, természetében, elfelejtenünk, keresztyénnek, önbecsüléssel, szükségképpen, irigyelhetjük, megszomorítja, túlszárnyalja, önsajnálkozás, lelkiismeret, zűrzavarában, ígéretképpen, öntudatlanul, elfeledkezik, szentlélekre, megnyugodhat, ugyanazoktól, alázatosság rendkívül, alázatosoknak szólnak, gőgös ember, alázatos szívűek, keresztyének között, igazi alázatosság, alázatos ember, igazságot önmagával, szeme fénye, álalázatosság valójában, olyan ember, ilyen ember, önmagát elítélő, kettő ellentmondásban, szülőktől születtek, természetesen nagy, Olvassuk Clairvauxi Bernátot, Olvassuk George Whitefield, Olvassuk Samuel Rutherford,
|
|
|
|
alázatosság rendkívül, alázatosoknak szólnak, gőgös ember, alázatos szívűek, keresztyének között, igazi alázatosság, alázatos ember, igazságot önmagával, szeme fénye, álalázatosság valójában, olyan ember, ilyen ember, önmagát elítélő, kettő ellentmondásban, szülőktől születtek, természetesen nagy, önmagát becsülő, legmagasztosabb erkölcsi, egész nemzedékben, teljes romlottságról, lelkiismeret támadása, alázat bizonyítéka, igazán alázatos, öntudatlan reflex, terhe alól, önmagáról alkotott, benne levő, hangsúly saját, ezer korábbi, szentek írásait, hamis alázatosság, lapon említeni, álalázatosság elindul, irigység eltorzult, hatalmas embereket, másik csoportnak, egész ügyet, kiábrándultságot, különböztethető, kiábrándulással, összehasonlítva, megakadályoznod, általánosságban, ellentmondásban, legmagasztosabb, gyülekezetében, nyugtalankodom, bátortalanítja, istenfélelmünk, önszeretetéből, alázatosoknak, romlottságról, természetesen, keresztyénnel, álalázatosság, önszeretetünk, természetében, elfelejtenünk, keresztyénnek, önbecsüléssel, szükségképpen, irigyelhetjük, megszomorítja, túlszárnyalja, önsajnálkozás, lelkiismeret, zűrzavarában, ígéretképpen, öntudatlanul, elfeledkezik, szentlélekre, megnyugodhat, ugyanazoktól, szeretetéből, kapcsolatban, keserűséggel, keresztyének, valóságostól, megbocsásson, bizonyítéka, elutasítása, alázatosság, nyilvánvaló, kegyelemről, augustinust, erőteljesen, nemzedékben, legszentebb, kénytelenek, bűnbánatnak, levertséget, fölszabadul, szellemében, alázatossal, találkoztam, felszabadul, imádságában, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
108 db bejegyzés |
e év: |
370 db bejegyzés |
Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 8742
- e Hét: 20453
- e Hónap: 49765
- e Év: 237567
|
|
|