|
2019-01-11 17:34:17, péntek
|
| |
| |
A keresztyén gyermekeknek imádkozni kell szüleikért
A keresztyén gyermekek, fiúk és leányok, szüleiknek, apjuknak és anyjuknak ezekkel tartoznak:
1. Azokat szeressék. A jótétemény természetesen szeretetet ébreszt a jótevő iránt. A szülőktől pedig a legjobb és legnagyobb jót kapják a gyermekek. Isten után nekik köszönhetik életüket. Sok bajt, fájdalmat, törődést szenvednek azok értük és miattuk, sok munkát, fáradságot, búsongást végeztek az ő javukért. Mikor megszülettek és magukkal tehetetlenek voltak, azok szerették őket, könyörültek rajtuk és felvették gondjukat. Erőtlen kicsiségükben ápolgatták őket, gondoskodtak róluk, oltalmazták őket a veszedelmektől, igaz szívvel szánakoztak rajtuk, ha valami rossz dolog következett rájuk minden erejükkel kívánták és igyekeztek őket attól megmenteni. Egyszóval: a szülőknek gyermekeik iránti szeretete kimondhatatlan, jótéteménye megszámlálhatatlan. Ha azért az érzéketlen hideg kövek is megmelegszenek, mikor a nap melege egy darabig rájuk árad: keményebbnek és hidegebbnek kellene lenni a kőnél az olyan gyermekeknek, akik szüleiknek irántuk való buzgó szeretete és jótéteményei által fel nem melegednének az irántuk való buzgó szeretetre.
2. A gyermekeknek tisztelni kell szüleiket. Tiszteljék pedig mind szívvel és gondolattal úgy, hogy szívükben is nagyrabecsüljék őket és gondolataikban se forgassanak olyat, ami azok tiszteletével ellenkeznék. Tiszteljék beszéddel és cselekedettel is, úgy, hogy se ne szóljanak, se ne cselekedjenek olyant, ami azok megutálását mutatná és azokat megbántaná, hanem beszédükkel, cselekedeteikkel és magaviseletükkel mind szüleik előtt, mind pedig azok háta mögött mások előtt tegyék nyilvánvalóvá azok iránti tiszteletüket. Világosan mondja Isten a törvényben: ,,Tiszteld atyádat és anyádat." Ismét: ,,Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje." (2Móz 20:12; 3Móz 19:3) Akármilyen alacsony sorban legyenek a szülők és akármilyen magas állapotra jussanak a gyermekek, ezt a fiúi tiszteletet soha nem szabad elhagyniuk. József fejedelem létére is arcra borulva tisztelte apját (1Móz 48:12); Salamon király meghajtotta magát anyja, Bethsabé előtt és leültette jobb keze felől. (1Kir 2:19) Óh milyen bűnösökké teszik magukat Isten előtt az olyan fiúk és leányok, akik apjukat vagy anyjukat tiszteletlen szavaikkal és magaviseletükkel elkeserítik, akik azoknak és azokról illetlenül szólnak, akik azokat bosszús szavakkal megtámadják, vagy holmi erőtlenségeiket szemükre hányják, hát még azok, akik azokat megcsúfolják és szidalmazzák! ,,Átkozott, aki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját." (5Móz 27:16) ,,Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb sötétségben." (Péld 20:20) ,,A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megutálja anyja iránt való engedelmességet kivágják a völgynek hollói vagy megeszik a sasfiak." (Péld 30:17) ,,Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal lakoljon." (2Móz 21:17) Isten beszédének ezek a szavai azt mutatják, hogy felette igen nagy bűn Isten előtt, ha a fiúk és lányok apjukkal vagy anyjukkal tiszteletlenül bánnak és azokat akármi módon bántják.
3. A gyermekek engedelmesek legyenek szüleiknek. ,,Ti gyermekek", úgymond Pál, ,,szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak." (Kol 3:20) Azt mondja a bölcs is: ,,Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd." (Péld 6:20) Ehhez az engedelmességhez tartozik, hogy a gyermekek ne csak kicsi korukban, míg szüleik hatalma és gondviselése alatt vannak, fogadják meg azok szavát, vállalják fenyítését és járjanak azok akarata szerint, hanem miután felnevelkedtek is, azok intelmeit és dorgálásait engedelmesen vegyék és azok jó tanácsait kövessék. Milyen boldogtalan, gonosz gyermekek azok, akik felnevelkedve apjuk vagy anyjuk intését, feddését, dorgálását nemcsak semminek tartják, de ki is csúfolják, vagy haragos, bosszús, szitkos szavakkal viszonozzák és azok ellen vakmerően rugódoznak. Bizonyosan nem lehet, hogy az ilyeneken ne legyen Isten haragja. Ezért azt parancsolta az Ótestamentumban, hogy az ilyeneket a város minden embere kövezze meg. (5Móz 21:18-21)
4. A gyermekek csendesek és tűrők legyenek szüleik iránt. Nem lehet, hogy azoknak hibái, fogyatkozásai és erőtlenségei ne legyenek. Némelyek, kivált öregségükben, indulatosak, zsémbesek, némelyek kedvetlenek és unalmasak, némelyek sok beszédűek és panaszolkodók, békétlenkedők, némelyek gyanakvók, mindent zokon vevők. Természeti fogyatkozások is lehetnek bennük: vagy szemük meghomályosodik, vagy fülük megnehezedik, vagy úgy elerőtlenednek, hogy kevés bor is megárt nekik, vagy erőtlenségeik miatt többnyire ágyban kell feküdniük stb. De a gyermekeknek nem kell őket azért megutálni, vagy kicsúfolni, vagy bosszús, gyalázó és keserítő beszéddel illetni, vagy felőlük mások előtt panasszal, utálattal és gyalázattal szólni a megátkozott Khám példája szerint. Csendesen el kell tűrniök fogyatkozásaikat, fedezgetniök kell erőtlenségeiket és akkor sem kell eltávozniok az irántuk való fiúi tisztelettől, a megáldott Sém és Jáfet példája szerint. József arccal a földre borulva tisztelte apját akkor is, mikor már annak szemei meghomályosodtak és ágyba is esett. (1Móz 9:22-27; 48:2, 10, 12)
5. A gyermekek hálásak legyenek szüleik iránt nem csak szóval, hanem amikor szükséges, cselekedettel is. Többnyire úgy szokott lenni, hogy mikor a gyermekek felnövekednek és emberkort érnek, akkor a szülők elöregednek, elerőtlenednek, sokszor elszegényednek és elgyengülnek. Milyen nagy kötelessége ilyenkor a gyermekeknek, hogy elerőtlenedett, vagy szűkölködő apjuknak, anyjuknak segítői, táplálói, ápolgatói legyenek és azoknak öregségét tűrhetőbbé tegyék és vigasztalják gyermeki szeretetük és hálájuk kimutatása által. Krisztus tanítványainak szeretniük kell ellenségeiket is és a gonoszért is jóval kell fizetni (Mt 5:44), hát szüleikkel, akik sok bajjal nevelték, táplálták és annyi jót tettek velük, mit nem kell cselekedniük! Mi minden jóval kell azoknak fizetniük? A jótevő iránti hálátlanság felette igen rút vétek: hát a legnagyobb jótevők iránti hálátlanság milyen gyűlöletet érdemel Istentől és emberektől? Milyen rút és nemcsak keresztyénhez, de tisztességes pogányhoz is illetlen hálátlanság az, ha a gyermekek, szüleik jótéteményeit elfelejtve, vagy kevésre becsülve, öregségükben, erőtlenségükben, fogyatkozásaikban megutálják, megvetik, sőt keserűséggel illetik azokat! Milyen nagy illetlenség és rút hálátlanság az, ha a gyermekek nemhogy segítenék szüleiket, hanem inkább kifosztani igyekeznek azokat lopás, csalárdság vagy törvénykezés által. Milyen rút dolog, ha a fiú apját törvénybe idézi, hogy annak javaiból nyerjen magának! Micsoda rút gonoszság, ha a fiú az ő özvegy anyját akármi módon megfosztja, vagy megfosztani igyekszik attól, amit meghalt férje hagyott élelmére! Micsoda rút gonoszság, mikor a fiú kívánja apja, vagy anyja halálát, hogy annak javai rászálljanak! Hát az, mikor a fiú megüti, megveri apját vagy anyját, milyen iszonyú hálátlanság! Nem méltó az ilyen arra, hogy lássa a napot és szívja a levegőt. ,,Aki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon." (2Móz 21:15) Ezektől és ezekhez hasonló hálátlanságoktól iszonyodni kell az istenfélő keresztyén gyermekeknek.
6. A gyermekek imádkozzanak szüleikért. Ha azokért is tartozunk imádkozni, ,,akik minket háborgatnak és kergetnek" (Mt 5:44), ha szükséges, hogy ,,tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért" (1Tim 2:1), mennyivel fontosabb kötelességünk, hogy imádkozzunk édesapánkért s anyánkért, akiknek legtöbbel tartozunk.
7. Végül kötelességük a gyermekeknek, hogy ha szüleik előttük meghalnak, azok holttestét illő tisztességgel eltemessék, mint József Jákóbét (1Móz 50); azok emlékezetét haláluk után is tiszteletben, becsületben tartsák; azok hibáit, ha voltak ilyenek, gyermeki szeretettel és tisztelettel fedezzék, és jótéteményeiket, jócselekedeteiket hálás indulatokkal elméjükben forgassák, emlegessék és kövessék.
Szikszai György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: cselekedeteikkel, magaviseletükkel, fogyatkozásaikat, engedelmességhez, meghomályosodtak, hálátlanságoktól, nagyrabecsüljék, erőtlenségükben, erőtlenségeiket, meghomályosodik, engedelmességet, jótéteményeiket, ótestamentumban, tiszteletlenül, kimondhatatlan, tanítványainak, veszedelmektől, elerőtlenedett, felnevelkedtek, elerőtlenednek, parancsolatját, gondolataikban, megmelegszenek, elszegényednek, panaszolkodók, keresztyénhez, tiszteletével, cselekedettel, kicsiségükben, fogyatkozásai, nyilvánvalóvá, békétlenkedők, tiszteletüket, felnövekednek, tisztességgel, természetesen, keresztyén gyermekeknek, keresztyén gyermekek, jótétemény természetesen, jótevő iránt, szülőktől pedig, szülőknek gyermekeik, érzéketlen hideg, darabig rájuk, olyan gyermekeknek, irántuk való, gyermekeknek tisztelni, fiúi tiszteletet, olyan fiúk, legnagyobb sötétségben, völgynek hollói, gyermekek engedelmesek, József Jákóbét, Szikszai György,
|
|
Offline
