|
2019-02-04 20:02:32, hétfő
|
| |
| |
A szenvedés mint igazságtalanság és titok
Mindazonáltal noha a Bibliából tudjuk, hogy a szenvedéseink általánosságban az emberiség bűnbeesésének következményei, az egyént nem minden esetben konkrét bűnök miatt éri baj. Ahogy egy tudós megfogalmazta: ,,A szenvedést a bűn, különösen az eredendő bűn következményeként könyveltük el, ám ez nem jelenti azt, hogy a szenvedés minden esetben ok-okozati viszonyban áll egy bizonyos bűnnel, illetve annak isteni büntetésével."
A legismertebb példa Jób esete. Jóbnak több szenvedéssel kell megküzdenie, mint barátainak, akik emiatt önelégülten arra a következtetésre jutnak, hogy Jób élete erkölcsi szempontból alacsonyabb rendű, mint az övék. Jób könyve egyértelművé teszi, milyen büszke, kegyetlen és ostoba, aki így gondolkodik, sőt a könyv végén Isten személyesen fogalmazza meg szigorú ítéletét a kérdésben. Jób barátai megfeledkeztek arról, hogy az elvnek, amelyet hangoztatnak, két oldala van. Noha az emberiség egésze valóban megérdemli, hogy ebben a működésképtelen világban éljen, a baj sajnos nem arányosan, nem igazságosan oszlik el. A rosszak nem szenvednek többet, mint a jók, és mint tudjuk, a jóknak sokszor nagyon nehéz sors jut. Jób az egyik, Jézus pedig - aki az ,,igazi" Jób, az egyetlen valóban ártatlan szenvedő - a másik példa erre.
A Prédikátor könyve szintén rámutat, hogy a szenvedés sok esetben igazságtalan, meg nem érdemelt és megmagyarázhatatlannak tűnik. A könyv szerzője rámutat, hogy ,,a bölcs fejéhez szem is tartozik, a bolond pedig sötétben jár", majd pedig azt is felismeri, hogy ,,ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek" (Prédikátor 2,15). A szorgalmas és bölcs ember gyakran mindenét elveszíti, míg a gonosz bővelkedik. ,,...az ítélet helyén hamisság, és az igazság helyén gonoszság van" - írja (Prédikátor 3,16). A negyedik fejezetben azzal folytatja, hogy látta, ,,milyen sok elnyomás történik a nap alatt":
Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. (Prédikátor 4,1-3)
Ezért írja: ,,Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés" (Prédikátor 2,17) Az eredeti héber nyelvben a ,,hiábavalóság" vagy ,,hiúság" az ,,értelmetlenség" rokona, amely az ember bűnbeesése következtében árasztotta el a világot.
A Példabeszédek, a Prédikátor és Jób könyve egymást követi a Biblia bölcsességirodalmi könyveinek sorában. Fontos felismernünk, hogy különböző nézőpontjaik ellenére is kiegészítik egymást. Míg a Példabeszédek könyve a szenvedés igazságosságát hangsúlyozza - rámutatva a vétkek és a szenvedés kölcsönhatására -, addig Jób és a Prédikátor könyve épp arra irányítja a figyelmünket, hogy ez a kölcsönhatás gyakran nem mutatható ki a valóságban.
A teremtés bibliai leírása kivételesnek számít a világ eredetét elbeszélő ősi iratok között. A többi teremtéstörténet általában úgy mutatja be a világ keletkezését, mint istenek vagy más természetfölötti lények nagy csatáját, amelyben egyszerre több erő küzd egymással folyamatosan. Szerintük a világban eredetileg káosz uralkodott, és bármi megtörténhetett attól függően, hogy épp melyik hatalom állt nyerésre. A tudományos materializmus képviselőinek köszönhetően napjainkban újra felbukkant ez a felfogás,, miszerint az univerzum különféle agresszív, kontrollálatlan erők produktuma. Egy ilyen világban pedig az erő és a hatalom a legfontosabb.
Gerhard van Rad Ószövetség-kutató azonban rámutat, milyen egyedülálló a héber szentírás, amely szerint a teremtés a mindenható Isten munkája, aki nem úgy hozta létre a világot, mint egy csatában győzelmet arató harcos, hanem mint egy gyönyörű alkotást megformáló művész. Őt is az alkotás puszta öröme vezérelte, mint a művészt (Példabeszédek 8,27-31). Ezért a világban kirajzolódik egy mintázat, látszik a megszerkesztettség, a dolgok mögött meghúzódó gondos terv és rendszer.
A Bibliában a bölcsesség azt jelenti, hogy ,,kompetensek vagyunk az élet realitásában". Mivel a világot egy jó és igazságos Isten teremtette, felépítésében megfigyelhető egyfajta morális rend, amelynek nem a hatalom, hanem az igazság az alapja. A hatalom és az önérdek rövid távon sikeressé teheti az embert, de a jó és igazságos Isten által teremtett világban végső soron nem vezet célhoz. A kegyetlen és önző hatalom tehát nem csupán bűnös, hanem ostoba is. Magányossá tesz, kiüresít és pusztulást hoz. A hűség, a becsületesség, az önzetlen szolgálat és a szeretet nemcsak helyes, hanem bölcs magatartás is, mivel illeszkedik a valóság szövetébe.
S most jöjjön az a bizonyos kivétel. A Példabeszédek könyvéből tudjuk, hogy a szorgalmas munka eredménye bőség, míg a lustaság szükséget szül - csakhogy ez nem mindig így működik. Jób éss a Prédikátor könyve kiegészíti a Példabeszédek világszemléletét. A világot Isten teremtette, ezért megfigyelhetünk benne egy alapvető erkölcsi rendet. Ugyanakkor ez a rend valamiképpen felborult; nem teljesen rossz, de hibásan működik. Graeme Goldsworthy bibliakutató szerint míg a Példabeszédek könyve az isteni rend láthatóságára mutat rá, addig Jób annak ,,elrejtettségét", a Prédikátor pedig ,,zavarát" emeli ki. Jób könyvének végén megjelenik Isten, és ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy az univerzum morális rendje sértetlen, csak jelentős része el van rejtve az ember elől. Tehát továbbra is létezik bizonyos mértékű ,,költői igazságosság", amelynek megfelelően a gonoszok saját kelepcéjükbe esnek, a többséget mégis aránytalanul és igazságtalanul sújtja szenvedés. Előfordul, hogy a jók fiatalon meghalnak.
Az Újszövetség hasonló szemléletről tanúskodik. János evangéliuma kilencedik fejezetében olvashatunk arról, hogy Jézus meggyógyít egy vakot, majd megpróbálja elmagyarázni tanítványainak, hogy az illető nem saját vagy szülei bűnei miatt lett beteg, hanem azért, hogy rámutasson Isten kifürkészhetetlen szándékaira. Tehát nem vádolhatjuk egyértelműen a szenvedőt az őt ért bajokért.
Ez a bibliai megközelítés nemcsak a karma tanának mond ellent, hanem a józan észnek is. Mel Lerner pszichológus rámutatott, hogy az emberek zöme mélyen hisz abban, hogy ,,az ember azt kapja, amit érdemel, és azt érdemli, amit kap". Hajlamosak vagyunk hibáztatni a tragédiák áldozatait, különösen, ha az elkövető megbüntetése lehetetlennek látszik. Ez a jelenség abból a természetes emberi késztetésből fakad, hogy a dolgoknak értelmet tulajdonítsunk, valamint jó eséllyel köthető ahhoz a mélyen húzódó igényünkhöz is, hogy úgy érezzük, az irányítás a mi kezünkben van. Az ember szeretné hinni, hogy ,,ez velem nem történhet meg, hiszen én okosabb és jobb vagyok, én tudom, mit teszek". A Biblia kevésbé hízelgő képet fest azokról, akiket nem sújt szenvedés, viszont megengedőbbek a fájdalmakat hordozókkal szemben. Szenvedéseink jó része titok és igazságtalanság.
Timothy Keller
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: természetfölötti, teremtéstörténet, világszemléletét, kölcsönhatására, mindkettőjüknél, igazságtalanság, megfigyelhetünk, működésképtelen, kontrollálatlan, következtetésre, megtörténhetett, általánosságban, elrejtettségét, mindegyiküknek, igazságosságát, igazságtalanul, boldogabbaknak, értelmetlenség, megfeledkeztek, tulajdonítsunk, következményei, tanítványainak, példabeszédek, megfigyelhető, képviselőinek, becsületesség, következtében, mindazonáltal, materializmus, véghezvisznek, vigasztalójuk, megengedőbbek, láthatóságára, bűnbeesésének, ellentmondást, felépítésében, szenvedés mint, szenvedéseink általánosságban, emberiség bűnbeesésének, tudós megfogalmazta, szenvedés minden, bizonyos bűnnel, legismertebb példa, következtetésre jutnak, könyv végén, emberiség egésze, működésképtelen világban, jóknak sokszor, egyetlen valóban, másik példa, könyv szerzője, bölcs fejéhez, Graeme Goldsworthy, Timothy Keller,
|
|
Offline
