|
2019-09-15 15:02:27, vasárnap
|
| |
| |
Úgy élek én itt
Úgy élek én itt, olyan mostohán,
mint eresz árnyéka a ház falán.
Ha van, vagy ha nincs, észre sem veszik,
s mikor eltűnik, nem emlegetik.
Úgy élek én itt, olyan egyedül,
mint egy félretett, régi hegedű.
Pedig de sok dal nyomja szívemet:
elmondani nem tudom, nincs kinek.
Olyan vagyok, mint csendes alkonyat,
látom nyárestén hunyó napomat.
Sötétül az ég, egyre feketébb:
Jaj! Szeretni szerettem volna még!
- Egyedül vagyok, olyan egyedül,
mint egy félretett, régi hegedű.
Csak a múlt játszik fáradt húrokon,
meg a bánat, a szívemmel rokon.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: nyárestén, félretett, szerettem, páskulyné, szívemmel, emlegetik, elmondani, alkonyat, szívemet, feketébb, szeretni, erzsébet, mostohán, egyedül, napomat, sötétül, árnyéka, csendes, húrokon, játszik, eltűnik, hegedű, vagyok, kovács, nyomja, veszik, fáradt, nincs, rokon, tudom, olyan, bánat, egyre, volna, hunyó, látom, múlt játszik, szívemmel rokon, Páskulyné Kovács Erzsébet,
|
|
Offline
