2019-11-03 17:33:05, vasárnap
|
|
|
Igen, de... (8.)
Kedveseink, remélem hogy a híreink és az imatámogatási kéréseink nem fárasztanak benneteket. Ma operálták meg negyedszer Gabi karját. A beavatkozás után az orvosok úgy döntöttek, hogy narkózishoz hasonló állapotban (mesterséges kómában) hagyják. Ez azt jelenti, hogy géppel lélegeztetik, gyomorszondán keresztül táplálják, és egy második monitoron keresztül még szigorúbban felügyelik. Ettől eléggé megriadtunk.
Az orvosok szerint nem merültek fel komplikációk a műtétnél, azonban a saját légzése ijesztően gyenge, a májműködése aggasztó volt, és tüdőgyulladás jeleit ismerték fel nála. Ebben az öntudatlan állapotban kell Gabit néhány napig tartaniuk. Azt remélik, hogy ebben a ,,kikapcsolt állapotban" feltöltődnek a tartalékai.
Mérhetetlen lelki igénybevételt jelent, hogy éppen most egészen közel maradjak hozzá. Mivel nem érzékeli a jelenlétemet, annál több türelemre és hitre van szükségem. Ziviék azt az ötletet adták (köszönöm, drága Stefánom!), hogy néhány órán át énekeljek neki az ágya mellett a helyzethez illő, megindító énekeket: ,,Az Úr az én pásztorom - hagyjad az Úristenre te minden dolgodat - A nagy mélységből szüntelen - Bízom benned, Uram Jézus" - és ehhez hasonlókat.
Nyilván el tudjátok képzelni, mennyire közel vagyunk ahhoz, hogy elveszítsük a bátorságunkat, amikor Gabi ennyire megközelíthetetlen, és az állapota ennyire kiszámíthatatlan. De mi bízunk Istenben, hisszük, ,,hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket" (Róma 4,4).
A reménység ellenére is reménykedhetünk. Dicsőíthetjük Istent, miközben teljes bizonyosságunk van, hogy amit Ő ígér, azt meg is teheti - de nem kell megtennie! Legyen meg az Ő akarata!
,,A hit olyan, mint a madár, amelyik énekel akkor is, amikor még csak dereng a reggel."
Csüggedten kell beismernem, én nem vagyok a hitben Ábrahám, de Gabi egészen biztosan Ábrahám leánya (vó. Lukács 13,10 kk), akin Jézus megkönyörül.
Szeretettel Andreas
Kedves Gabi, Kedves Andi!
Egy Ige nem megy ki a fejemből:
,,Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is." Zsoltárok 68,20.21
Ahányszor eszembe juttok, mindig könyörgöm és imádkozom értetek. Ő áldjon meg, én szeretlek titeket!
E. C.
Csak Te, akinek végére mehetetlen a bölcsessége,
csak Te tudod, mi válik üdvösségemre;
csak Te látod, hogy minden szenvedés
javamra válik örökké.
Ha minden sötét körülöttem,
a lelkem fáradt és örömtelen,
az éjszakában mégis Benned bizakodom,
ó, Isten, én világosságom.
Hányszor segített meg csüggedt napjaimon
váratlanul és hatalmasan karod!
Este keservesen sírtam, és aztán
reggel boldogság virradt rám.
Gyakran nem láttam már kiutat;
hangosan sírtam és panaszkodtam:
ó, Istenem, nem látod a nyomorúságomat?
Elrejted előlem az arcodat?
Mondjátok meg ti, akiket Isten valaha megpróbált,
akik segítségért kiáltottatok Hozzá,
mondjátok meg, ti kegyesek, vajon Isten
megveti a türelmesen szenvedők imádságát?
Előbb vagy utóbb eljön az óra,
amikor a szenvedésből hála és öröm lesz,
hozzád, aki ó, hogy sírtál,
talán elérkezik Isten segítsége.
Ha senki sem tud felüdíteni,
akkor nézz fel a Megváltódra,
szívedet Őelőtte öntsd ki,
mert jósága és hatalma nagy.
Valaha Ő, az emberek barátja is sírt
a siralom völgyében, itt,
odafigyel a könnyeidre, lásd meg,
van hatalma, hogy neked is segítsen.
És akar segíteni, ne kételkedj ebben!
Megtartja, amit ígért, hűségesen:
,,Nem hagylak el, lélek,
légy jó reménységgel, higgyél bennem!"
Johann Caspar Lavater (1741 - 1801)
Halló, Andi!
Röviden csak azt szeretném elmondani, hogy nagyon megrendült vagyok, amióta hallottam Gabiról, és ez nagyon erősen imádságra ösztönöz. Gabi és ti, az egész család, egyszerűen nem mentek ki a fejemből, és állandóan veletek vagyok az imádságaimban.
Nem tudom, hogy helyénvaló-e, de Gabi fájdalmai eszembe juttatták egy olyan asszonynak a könyvét, aki szintén sok fájdalmon ment keresztül. Ő így ír:
,,Az egész emberi testből a kézben van a legtöbb idegvégződés. Ez a test legérzékenyebb része. Isten kézen fogva vezet bennünket, a kezünknél fogva, ahol a legérzékenyebbek vagyunk. Ezáltal érzi minden nyomorúságunkat." (Jane Grayshon)
A ti testvéretek: D. S.
Kedves Fették!
Nagyon megijesztett a helyzetetek, és kegyelemért imádkozom én is mindnyájatok számára. Mivel a helyzetetek mélyen érintett, továbbítani kezdtem az üzeneteiteket másoknak. Többek között Pápua Új-Guineába egy baráti misszionárius házaspárnak. Ők ezt válaszolták a levelemre:
,,Éppen 25-e estéje van. Elolvastuk a Gabiról szóló üzeneteket, és imádkozunk érte és Andiért. Egy Igét küldünk nekik: ,,Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága'" (János 8,12).
Ebben az értelemben üdvözöllek benneteket nagy szeretettel, és a legjobbakat kívánom. Mondd meg, kérlek, Gabinak, ha tudsz vele beszélni, hogy nagyon sok szeretettel üdvözlöm.
A. H.
|
|
|
0 komment
, kategória: Igen, Atyám... |
|
Címkék: kiszámíthatatlan, legérzékenyebbek, reménykedhetünk, nyomorúságunkat, legérzékenyebb, nyomorúságomat, bizonyosságunk, üzeneteiteket, tüdőgyulladás, dicsőíthetjük, igénybevételt, misszionárius, imatámogatási, bátorságunkat, gyomorszondán, imádságaimban, panaszkodtam, reménységgel, megeleveníti, üdvösségemre, komplikációk, mindnyájatok, feltöltődnek, jelenlétemet, kiáltottatok, világosságom, lélegeztetik, idegvégződés, megijesztett, szenvedésből, bölcsessége, elveszítsük, mérhetetlen, szeretettel, segítségért, megkönyörül, imatámogatási kéréseink, beavatkozás után, második monitoron, orvosok szerint, saját légzése, májműködése aggasztó, öntudatlan állapotban, ötletet adták, ágya mellett, helyzethez illő, nagy mélységből, állapota ennyire, reménység ellenére, hitben Ábrahám, lelkem fáradt, éjszakában mégis, Uram Jézus”, Dicsőíthetjük Istent, Szeretettel Andreas, Kedves Gabi, Kedves Andi, Csak Te, Valaha, Johann Caspar Lavater, Jane Grayshon, Kedves Fették, Pápua Új-Guineába,
|
|