|
2020-08-25 20:22:34, kedd
|
| |
| |
Egy levelecske
Lépj közelebb, úgy talán velem együtt megértheted,
Megláthatod a fellegvár mögött rejtőző gondtalan létet,
Hol az öröm hangja kiszív az erekből minden mérget,
S emléke is tovatűnik a fájdalom véráztatott mezejének.
Bátran, gyere csak, a fény túlárad a határvonalakon,
Kiárad a hívogató elhívás, hatósugara átlép az eget karcoló falakon,
Ragyogás látható az arcokon, ámuldozzunk ezen a pillanaton,
Ne haladj tovább a futószalagon, lépj le, lépj túl magadon.
Gyere közelebb, bőven van még hely mellettem,
Nem kell hogy ismerj, látod, ő itt a lelkiismeretem,
Hosszú évekig eredménytelen ütöttem-vertem,
S most végre építően társalgunk, idő kellett, mire barátian megismertem.
Foglalj helyet, elfáradtál, talpaid már sebesek,
Tudom, az út ide látszólag könnyű, mégis vészesen meredek,
Ne félj, nem adok bántást, nem táplálok elvárást, testvérként szeretlek,
Nem kérek szerelmet, nem várom el, hogy szólj hozzám, barátként is szeretlek.
Nézz csak körbe, a teremtés édenkertjébe tévedtél, de nem véletlen,
Nézd, nem vagy vétlen, nem is lehetsz bűntelen, mégis itt lehetsz, életben,
Én is tökéletlen érkeztem ide, sőt, legnagyobb ínségemben,
Te se hagyd hát, hogy éned felégessen, hagyd szépen, hogy elvérezzen.
Fogd meg a kezem, szorítsd meg jól, rémnek tűnhetek, de ártalmatlan vagyok,
Tanácsot adok, míg tehetem: fogadd el a hívást, hiszem, hogy feltámadok,
S ég bennem az önmagamat áldozni hajlandó kérelem, hogy miattad is ujjongjanak az angyalok,
De ne holnap, ne ,,majd", nézd, ott a Kereszt, csak menj oda, s lényeden az Élet felragyog.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
Címkék: határvonalakon, lelkiismeretem, eredménytelen, futószalagon, édenkertjébe, véráztatott, ártalmatlan, ámuldozzunk, ujjongjanak, megismertem, testvérként, megértheted, megláthatod, elfáradtál, tökéletlen, levelecske, pillanaton, feltámadok, hatósugara, társalgunk, elvérezzen, ínségemben, legnagyobb, felégessen, mezejének, mellettem, szeretlek, szerelmet, látszólag, önmagamat, gondtalan, felragyog, fellegvár, barátként, tovatűnik, lényeden, fellegvár mögött, öröm hangja, erekből minden, fájdalom véráztatott, fény túlárad, hívogató elhívás, eget karcoló, teremtés édenkertjébe, önmagamat áldozni, Kovács Ábel,
|
|
Offline
