|
2020-12-02 22:56:08, szerda
|
| |
| |
A vén xilofonos
Gyakorta jön, a rozzant kecskelábat
lebillenti az udvar közepére,
ráfekteti a xilofont, de fáradt
hozzá keze, lassulva jár a vére.
Tekintete, míg helyről helyre röppen,
föl-földerül, ha többen, egyre többen
jövünk elő s értő, halk mosollyal,
osztozkodván vele falatnyi gondban,
dobunk köré szerény filléreket.
Játszik, s motyog: "Köszönöm, emberek!"
Olyan hamis és oly ütemtelen dal
szégyenkezik a bérház udvarában!
Az játszik így, ki régtől fogva nem hall,
kinek ütemre nem lép már a lába,
csak vánszorog, csak vergődik szegény...
- Hajótörött az élet tengerén.
Füle Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: szégyenkezik, osztozkodván, kecskelábat, lebillenti, hajótörött, filléreket, udvarában, tekintete, mosollyal, ütemtelen, ráfekteti, vánszorog, xilofonos, falatnyi, köszönöm, gyakorta, lassulva, tengerén, vergődik, xilofont, földerül, közepére, játszik, szerény, gondban, rozzant, szegény, emberek, helyről, ütemre, bérház, motyog, régtől, dobunk, helyre, többen, rozzant kecskelábat, udvar közepére, bérház udvarában, élet tengerén, Füle Lajos,
|
|
Offline
