|
2022-05-25 21:19:32, szerda
|
| |
| |
Bélpoklosság
2Kir 5,1: ,,Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett."
Igeversünkben Naamánról olvasunk. Sok jó dolog van felsorolva róla. Hatékony vezetője volt a katonáinak. Királya nagyra becsülte őt. Bátor harcos volt. Sok győzelemre vezette az embereit a király és a haza érdekében. Az önéletrajza kifogástalan volt.
De van egy dolog, amit rossz dolognak, negatív dolognak, ellenségnek tekintünk, - leprás volt. Amikor Naamán leprás lett, ez beárnyékolta és szinte semmissé tette az összes említett erényt. Azokban a napokban a lepra egy életet megváltoztató betegség volt. Gyógyíthatatlan betegség volt. Egy baktérium okozza, amely az idegeket, a bőrt és a szemet támadja meg. Amikor megtámadja az idegeket, azok megduzzadnak a bőr alatt. A kezek és a lábak bénulását okozhatja. Nagyon előrehaladott esetekben az illető az érzékelés hiánya miatt többszörös sérüléseket szenvedhetett, és elveszíthette az ujjait és a lábujjait. Vakság is előfordult, amikor a baktérium megtámadta az arcidegeket. Az emberek úgy gondolták, hogy a betegség erősen fertőző, ezért a leprásokat elszigetelték, és lepratelepeket alakítottak ki. A betegség halálos kimenetelű volt, és az emberek végül belehaltak a betegség szövődményeibe. Micsoda szörnyű betegség.
Ha te lennél Naamán, és választhatnál egy dolgot, amit megváltoztathatnál az életedben - mit választanál? Ez könnyű lenne. Minden értelmes ember azt választaná, hogy megszabaduljon a leprától. Ez nem lenne kérdés. Naamán élete sokkal jobb lenne nélküle. Folytathatná sikeres és ragyogó életét.
De az összes tulajdonság közül, amit az 1. versben olvasunk Naamánról, hamarosan kiderül, hogy a lepra volt számára a legnagyobb áldás. A lepra volt az, ami a legtöbb jót tette vele, ami álruhában nagy áldás volt.
Ennek az az oka, hogy leprája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megismerje az igaz Istent.
Betegsége Izraelbe, Elizeus prófétához, az igaz Istenhez vezette. Ha nem kapta volna el a leprát, nem ment volna Izraelbe, nem ment volna Elizeushoz, nem ismerte volna meg az igaz Istent.
Félreismert barátok
Akkor leszek igazán boldog,
ha már a szenvedésre is,
ha már a fájdalomra is
megbékélt szívvel rámosolygok.
Akkor, ha már igazán látom,
hogy jót akarnak ők nekem:
célom felé serkentenek.
Nem fosztanak meg semmi mástól,
csak ami engem úgyis gátol...
és mindegyikük jóbarátom.
Zordarcú, különös barátok!
Míg véresen küzdünk velük
és könnyesen viaskodunk,
csak önmagunk szívét sebezzük.
Azután ámulva észrevesszük:
áldás a jöttük és nem átok!
Akkor a könnyeinken át
küldőjükre csodálkozunk.
Meglátjuk átszegzett kezét,
és hálátadni hullunk térdre,
hogy életünket nem kímélte,
sebezte, verte, úgy szerette.
Rámosolygunk a zord követre:
meglátjuk benne Őt magát.
Túrmezei Erzsébet
Naamán története hihetetlen. Ő ma a mennyben van, mert Isten a lepráján keresztül vezette őt üdvösségre. Naamán története sok tanulsággal szolgál számunkra.
I. Először is, Isten gyakran megpróbáltatásokon (szenvedésen, nyomorúságon) keresztül áld meg minket (vagy másokat).
Isten a megpróbáltatásokat arra használja, hogy megáldjon embereket. Erre két példát is találunk történetünk elején. Az 1. versben Naamán rá a példa, a 2. versben pedig az izraeli kislány. A rablók megtámadták az otthonát, és fogságba ejtették. Elhurcolták a családjától és az otthonától. Valószínűleg kötéllel vagy lánccal megkötözték, és arra kényszerítették, hogy Szíriába menjen. Kegyetlen lehetett. Szíriában eladták az érte legtöbbet ajánlónak.
Azért ment keresztül ilyen szörnyű szenvedésen, hogy Naamán feleségének beszélhessen a samáriai prófétáról. Isten arra használta szenvedését, hogy áldássá legyen Naamán, a családja és a szíriai király számára. Isten megáldotta Naamánt ennek az izraeli kislánynak a szenvedése által.
A harmadik példa az, amit Pál apostol mond nekünk a 2Korinthus 1:3-7-ben.
,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is."
Pál kapcsolatot teremt szenvedése és vigasztalása között, és hogy ez hogyan teszi lehetővé számára, hogy másokat vigasztaljon. Ő azért szenvedett, hogy más keresztények számára vigasztalásul lehessen.
Vagy gondoljunk a 2Korinthus 12:7-9-re, ahol Pál apostol személyes lelki tapasztalatáról beszél. Őt felvitték a harmadik égbe, amit mi mennyországnak nevezünk. Elragadtatott a paradicsomba (2Korinthus 12:4):
,,és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat."
Majd ezt írta: ,,Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."
Isten tudta, hogy mivel Pál ilyen dicsőséges dolgokat látott és hallott, hajlamos volt büszkévé válni. Isten ezt megakadályozta azzal, hogy nyomorúságot küldött Pál életébe A betegség áldás volt Pál számára. Isten arra használta, hogy Pált alázatban tartsa, és közel tartsa magához. A tövis a testben, amely annyira megviselte őt - ez Pál lelki javát szolgálta.
A negyedik példa Ezékiás, Júda király esete, aki halálosan megbetegedett. Az Úr Ézsaiás prófétát hozzá küldte azzal az üzenettel, hogy rendelkezzen háza felől mert meghal. Ezékiás imádkozott az Úrhoz, hogy gyógyítsa meg, hogy tartsa életben. Keservesen sírt. Isten meghallgatta könyörgését és meggyógyította. Amikor ez megtörtént akkor Ezékiás ezt írta:
,,Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!" (Ézs 38,17)
Az 1Péter 1:4-5-ben Péter apostol elmondja a keresztényeknek, hogy olyan örökségük van, amelyet soha el nem veszíthetnek, amelyet a mennyben őriznek számunkra. Majd így folytatja a 6 - 7 versekben:
,,Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."
A megpróbáltatások néha azért jönnek Isten népére, hogy megtisztítsák őket. Az Ézsaiás 1:25-ben Isten azt mondta népének, amelyik eltévelyedett:
,,Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt."
A hitet, mint az aranyat, tűzben finomítják.
Jak 1,2-4: ,,Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül."
Teljesen világos tehát, hogy Isten gyakran próbák elé állítja népét, hogy megtisztítsa őket.
Most elgondolkodhatunk azon, hogy Isten miért teszi ezt. Miért finomít, tisztít meg minket a próbák által? Nem tehetné meg Ő ezt másként, más módon?
Miért nem vezette Isten Naamánt Krisztushoz más módon, fájdalom és szenvedés nélkül?
Isten bizonyára megtehette volna. De úgy döntött, hogy ezt a leprán keresztül teszi.
Itt meg kell hajolnunk Isten fensége és bölcsessége előtt, és el kell ismernünk, hogy az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi utaink. Ő olyan messze fölöttünk áll, hogy nem szabad megkérdeznünk, miért, hanem egyszerűen bíznunk kell benne, és dicsérnünk kell Őt.
Valószínűleg azonban van egy ok, amiről tudunk, hogy Isten miért használja a szenvedést, hogy finomítson, tisztítson bennünket. A teljes romlottságunk miatt: ami megnyilvánul a bolondságunkban, a büszkeségünkben, gonoszságunkban, az Istenről való megfeledkezésünkben amikor jól alakulnak a dolgok az életünkben, stb.
Emlékeztek hogy mit írt Dávid a Zsolt 119,67 versében?
,,Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet."
Néha szükségünk van a megpróbáltatásokra, hogy felébredjünk, és visszatérjünk a helyes útra. A természetünk olyan, hogy néha szükség van arra, hogy Isten ezt megtegye.
Péld 5,23: ,,Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog."
Péld 22,15: ,,A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt."
Péld 20,30: ,,A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások."
Geoff Thomas: ,,Az a helyzet, hogy ha valamilyen módon boldogulunk ebben a világban - egy kicsit úgy, mint Naamán - az üzletben, a családi életben, a nevelésben; ha megkapjuk az élet jó dolgait, az édes fényűzést, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Ez vitathatatlanul így van! Szükség van arra, hogy Isten csapásai ránk essenek, hogy szentek és alázatosak legyünk, és hogy Krisztusra összpontosítsunk. Nem áll szándékomban érvelni vagy vitatkozni, de ezt elmondhatom, és minden keresztyén ember tapasztalatára hivatkozom: nem volt-e már olyan, hogy amikor rossz irányt vett az életed, amikor Isten meg kellett, hogy fenyítsen, akkor egy hét alatt komolyabban imádkoztál és többet gondoltál rá, mint előtte egy egész év alatt? Hát persze, hogy így volt! Soha nem imádkozunk gyakrabban és komolyabban, amíg nem kerülünk az oroszlánok barlangjába, a tűz kemencéjébe. Akkor megtesszük."
Alexander Stewart: ,,Minden megtéretlen bűnös lelki értelemben leprás. A bűn nem más, mint a lélek leprája. Átjárja az egész embert, jellegét tekintve undorító, és ha Isten kegyelme nem állítja meg, akkor halállal végződik."
Ez azt jelenti, hogy el kell fogadjuk Isten fenyítését.
Amikor Isten minket fenyít akkor az irántunk való szeretetét fejezi ki.
Zsid 12,5-7: ,,és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?"
Zsid 12,11: ,,Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa."
1Pt 4,19: ,,Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót!"
Isten irányítja az életünket. Még a nehéz és fájdalmas dolgok is okkal történnek. Lehet, hogy nemcsak a mi javunkat szolgálják, hanem másokét is. Gondoljunk csak Jóbra. Nagyon szenvedett, pedig ő volt Isten legnagyobb szolgája a földön. De azért szenvedett, hogy mások is, köztük mi is tanulhassunk. Mi is tanulhatunk Jób szenvedéseiből. Jób barátai bizonyára tanultak az ő szenvedéseiből. A végén meg kellett térniük, és be kellett látniuk, hogy tévedtek.
Mindig emlékezzünk arra, hogy Isten irányít. Isten uralkodik.
Ez meg van említve a felolvasott versben is. ,,Az Úr Naamán által szabadította meg Arámot."
Isten uralkodik. A Róma 8:28 azt mondja, hogy Isten mindent úgy irányít, hogy minden javunkra szolgáljon.
El kell fogadnunk a megpróbáltatásokat, amelyeket Isten küld az utunkba.
Azt gondoljuk, hogy jobban járnánk, jobb lenne nekünk, ha Isten sima utat adna nekünk. De ez nem így van.
1Pt 4,12-13: ,,Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek."
Örülnünk kell annak, hogy részt veszünk Krisztus szenvedéseiben. Bízzunk Istenben. A leprát arra tudta használni, hogy Naámánt magához vezesse. Ugyanígy felhasználhatja a nehézségeket, amelyeket rád küld, hogy Jézus jobb szolgájává tegyen.
Jézusban csodálatos Pásztorod van. Bízz az Ő vezetésében. Néha a halál árnyékának völgyén keresztül vezet téged. A saját javadra fordíthatod. Használd arra, hogy közelebb kerülj Jézushoz. Isten adjon nekünk kegyelmet ehhez. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megszomorodtatok, megpróbáltatásul, megpróbáltatások, összpontosítsunk, nyomorúságunkban, bolondságunkban, tapasztalatáról, gyógyíthatatlan, felhasználhatja, keresztényeknek, elfeledkeztetek, állhatatosságot, kényszerítették, gonoszságunkban, büszkeségünkben, üdvösségetekért, vigasztaltatunk, szorongattatunk, vitathatatlanul, szenvedéseiben, vigasztalásunk, megakadályozta, kimondhatatlan, mennyországnak, vigasztalással, tapasztalatára, lepratelepeket, csodálkozzatok, meggyógyította, megjelenésekor, megszabaduljon, szenvedéseknek, szenvedéseiből, szenvedésekben, szövődményeibe, vigasztalásban, férfi erős, haza érdekében, önéletrajza kifogástalan, összes említett, életet megváltoztató, baktérium okozza, szemet támadja, lábak bénulását, érzékelés hiánya, baktérium megtámadta, betegség erősen, leprásokat elszigetelték, betegség halálos, emberek végül, betegség szövődményeibe, összes tulajdonság, Igeversünkben Naamánról, Amikor Naamán, Betegsége Izraelbe, Túrmezei Erzsébet, Urunk Jézus Krisztus Atyja, Jézus Krisztus, Isten Naamánt Krisztushoz, Geoff Thomas, Alexander Stewart, Amikor Isten, Bízzunk Istenben,
|
|
Offline
