|
|
|
2023-01-22 19:46:02, vasárnap
|
| |
| |
Minden Isten terve szerint történik
,,Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt. Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak." (Lukács 1,5-7)
Lukács evangéliuma a hatalmas Úr eljövetelének története, és ezekben a nyitó versekben látjuk, hogy a gondviselés kerekei mozgásba lendülnek, amint Heródes uralma véget ér, amint a mózesi szövetség a végéhez közeledik, és amint a meddőségnek az Úr megtermékenyítő ereje véget vet. Mind emberek, mind nemzetek átalakulnak az Úr ereje által.
1.Heródes csillaga elhalványul, ahogy Krisztus fénye felvirrad.
Lukács határozottan a történelembe helyezi Krisztus eljövetelét, nem "régen és messze", nem "egyszer volt, hol nem volt", nem Narniában, nem Középföldén, hanem "az ember", a hírhedt zsarnok Heródes uralkodása idején és az ő júdeai királyságában (5. v.). Vajon a vallás iránti érdeklődés nagy fellendülése volt, amikor a Megváltó megszületett? Vajon az emberek belefáradtak a görög filozófiákba, a római törvénykezésbe és a Földközi-tenger térsége által nyújtott szórakozásokba, és így valamiféle egyetemes éhség támadt a megváltás iránt? Nem. Erre egyáltalán nincs bizonyíték. A kereszténység elterjedésének nincs természeti oka. A názáreti Jézus akkor született, amikor Heródes volt a király Júdeában. Bár Heródes felépíttette a jeruzsálemi templomot, soha nem volt vallásos ember. Ő "felvilágosult" volt! Ő egy "modern" ember volt! Nem félt Istentől. Ekkor már hetvenéves volt, közeledett élete vége felé, de nem lett bűnbánó és nem lett nyitottabb a vallásra, ahogy közeledett a halála, hanem egyre inkább hatalmába kerítette az irracionális félelem és szorongás. Itt és Máté evangéliumának második fejezetében említik, de sehol máshol a Bibliában (a másik Heródes, akit Jézus "rókának" nevezett, a fia volt). Mégis mindannyian hallottunk a kegyetlenségéről. Ő volt az a király, aki a bölcsektől hallotta, hogy messze keleten egy király csillagát látták, és egészen Jeruzsálemig követték azt. Amikor Heródes megtudta, hogy a Messiás a prófécia szerint Betlehemben fog megszületni, elrendelte, hogy a városban és környékén minden fiú csecsemőt kardélre hányjanak. Hetvenévesen még mindig nem tűrte, hogy valaki veszélyeztesse a hatalmát! Azt képzelte, hogy örökké élhet? Ez az eset jellemző volt erre a brutális emberre. Körülbelül ugyanannyi ideig volt király, mint ameddig az Úr Jézus élt. Heródes magára vette a "király" címet, és a rómaiak kegyelméből uralkodott. Marcus Antonius nevezte ki őt hivatalába; Heródes Róma zsebében volt.
Heródes nagyzási hóbortban szenvedett. Hogyan mutatta meg a hatalmát? Palotákat építtetett. Ő volt az, aki felépíttette Jeruzsálemben azt a templomot, ahol, amint az Ige mondja (kilencedik vers), Zakariás pap éppen Istennek szolgált, amikor az angyal eljött hozzá. Nem csak az Úrnak építtetett, hanem más istenek tiszteletére is építtetett templomokat Júdeában. A zsarnokok mindig is építtettek - nagyokat és pompásakat. A diktátorok a maguk tiszteletére várost, várat és egyéb épületeket építtettnek, hogy megfélemlítsék és lenyűgözzék az embereket. "Nézzétek műveimet, ti hatalmasok, és csüggedjetek". A zsarnokok nagy palotákat építtettnek, hogy megmutassák, hogy erősek, vagy hogy szembeszálljanak a világgal, vagy hogy bebizonyítsák önmaguknak, hogy milyen sokat érnek, hogy ők valakik. Vagy hogy elbújjanak azokban.
Heródesnek ugyanaz az épületegyüttese volt, mint azóta minden zsarnoknak: Hitler, Sztálin, Mao, Mussolini és Szadam mind hatalmas városokat képzelt el a saját tiszteletére. Sztálin szovjet palotája magasabb lett volna, mint az Empire State Building felhőkarcoló New Yorkban. Szaddám Huszein 32 palotát építtetett. Heródes legnagyobb építészeti különcködése előrevetítette hatalmának hanyatlását, ez volt a jeruzsálemi templom, amelynek felépítése hetven évig tartott. A rómaiak hetven éven belül a földdel tették egyenlővé. Az egyetlen még álló maradványa a "Siratófal".
Heródes felhúzatta az épületeit; Krisztus azért jött, hogy élő egyházat építsen az emberekből. Melyik volt tartósabb? Krisztus kiontotta a saját vérét, hogy megnyissa országát mindazok előtt, akik be akarnak lépni. Krisztus azt akarta, hogy mindannyian osztozzunk az ő uralkodásában. Heródes uralkodását mások vére szennyezte be. Könyörtelen kegyetlenséggel lépett fel a trónját veszélyeztetőkkel szemben. Heródes egy 17 éves ifjút név szerint Arisztobuloszt tett meg főpapnak, majd félelemmel figyelte, ahogy a férfi hatalmas népszerűségre tett szert. Heródes fenyegetve érezte magát tőle, ezért megfojtatta. Heródes utolsó éveit különösen véres családi borzalmak jellemezték. Féltékeny lett saját fiaira, és közülük is többeket meggyilkoltatott. Féltékenységi rohamában megölette a feleségét is. Josephus írta: "Szenvedélye teljesen megőrjítette, és ágyából felugorva vadul rohangált a palotában". Nővére, Salóme megragadta az alkalmat, hogy megrágalmazza a szeretett Mirjámot, Heródes lányát, aki után Heródes vágyakozott. Salóme azt mondta Heródesnek, hogy egy József nevű férfi a szeretője. "Öld meg mindkettőjüket ebben a percben" - parancsolta. Augustus császár azt mondta róla: "Jobb volt Heródes kutyájának lenni, mint az egyik gyermekének". Heródes olyan volt, mint sok uralkodó a 20. században, akik arra használták a hatalmukat, hogy elpusztítsanak mindenkit, aki veszélyt jelenthetett rájuk, a bestiális és kimondhatatlan kegyetlenség embere, könyörtelen ember volt. Lukács elmondja nekünk, hogy ebben az uralkodási időben érkezett Isten Fia Heródes királyságába a megváltó hadjáratán. Fel merte verni a sátrát Júdeában, és felállította az igazság zászlaját. Választás elé vagy állítva: az ember vagy Krisztus? Heródes és az emberek által kegyetlenül felépített királyságok, vagy Jézus Krisztus és a kegyelem által felépített Isten királysága. Ha elutasítod az én Megváltómat, akkor csak az ember marad neked. Az ember fogja meghatározni, hogy miről szól az élet; az ember fogja meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen; az ember alkotó ereje és energiája - ez minden, amid van - az ember! Figyelmeztetlek, hogy ne bízzál a fejedelmekben.
2. A mózesi szövetség elhalványul, ahogy az új szövetség felvirrad.
Ahogy elkezdjük olvasni Lukács elbeszélését, egy dolgot azonnal észreveszünk: még mindig az Ószövetségben vagyunk. Heródes Júdea királya? Ez meg mi a csoda? Ma nincsenek királyok az egyházban, és kevesen maradtak a világban, és Júdea? Már nem létezik; az ószövetségi időszakban Izrael országának déli része volt. Egy pap, akinek a neve Zakariás? Ma az egyházban nincsenek papi rendek; a világon lévő minden férfi és nő, aki Jézus Krisztusban bízik, papja Istennek. Valljuk minden hívő papságát, és bár az egyházban bizonyára vannak prédikátorok, vének és diakónusok, de nincs papi rend, nincsenek Áron leszármazottai, mint ahogyan bírák, léviták, királyok vagy próféták sincsenek. De itt, Lukács evangéliuma első fejezetében és az ötödik versben az Ige bemutatja nekünk Zakariást, és mit csinál? Papként szolgál Isten előtt, "történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot" (8. és 9. v.). Mi ez? Ószövetségi vallás, de mi az Újszövetségből, Lukács evangéliumából olvasunk. Itt vagyunk Lukács evangéliumában, és az első dolog, amivel találkozunk, az valami "Júdea" nevű szent terület, és néhány rend, hivatal, szertartás és struktúra, amelyek nagyon távol állnak a mai egyházi tapasztalatoktól. Mi folyik itt?
A kérdésre úgy válaszolunk, hogy Jézus Krisztus életének az evangéliumokban leírt időszaka, valamint az Apostolok Cselekedetei könyve első fejezeteiben leírt időszak egyedülálló korszak Isten e világgal való foglalkozásának történetében. Ez a régi szövetség és az új szövetség átfedésének, az egyik fokozatos megszűnésének és a másik bevezetésének időszaka. A Bibliában egymáshoz kapcsolt két testamentum nem olyan, mint két vasúti kocsi, amelyet összekapcsoltak. A kapcsolat sokkal inkább szerves, mint a mellkas és a gyomor közötti kapcsolat, ahol nincs pontos és precíz vonal, amely jelezné, hogy hol végződik a mellkas területe és hol kezdődik a gyomor területe. Mindegyik feltételezi a másik élőségét, és attól függ.
Az olyan emberek, mint Mária, Zakariás és Simeon, akik évekig ószövetségi hívők voltak, az Úr Jézus hatása alá kerültek, és észrevétlenül újszövetségi hívőkké váltak, de ez a folyamat hosszú időt vett igénybe. Ezek a zsidó keresztények fokozatosan lemondtak az ószövetségi szokásaikról, mint például az éves ünnepek megtartása Jeruzsálemben és a templomban való imádkozás, de éveken át mindkettőt megtették. Lehet, hogy sokan közülük soha nem adtak fel néhány jellegzetes ószövetségi gyakorlatot, és Isten kegyes volt ehhez. Abban az időben ez nem volt túl fontos. Persze ma, ha valaki megpróbálná újjáépíteni a templomot és néhány havonta ünnepeket rendezne Jeruzsálemben, az förtelmes lenne. Isten Báránya meghalt!
Tehát olvassuk az Újszövetséget, és látjuk ezt a folyamatot: "ószövetségi" hívők, akik aztán "ószövetségi plusz újszövetségi" hívőkké válnak, és végül "csak újszövetségi" hívőkké válnak, és ez a fajta hívő lehet az egyetlen hívő a világ végéig. Nem látok semmilyen olyan jövőbeli eseményrendszert, amelyben az isteni tevékenység ismét Jeruzsálemre és Júdeára összpontosulna. Nem látom, hogy egy ilyen jövőbeli tervnek egyáltalán helye lehetne az egyházban; sok zsidó és pogány megtérése, igen, ezt látom, de nem lehet földrajzi visszatérés Júdeába és Jeruzsálembe, és a Lukács első fejezetében leírt gyakorlatokhoz. Az egész újszövetségi mozgalom Jeruzsálemből indul ki Júdeába és a föld végeire, majd egy napon az Úr visszajön.
Tehát Lukács evangéliumából olvasunk az Újszövetségből, de a helyszínnek Izraelben kell lennie, és különösen ennek az első fejezetnek sok ószövetségi elemet kell tartalmaznia, mert az egy igaz, élő Isten évszázadok óta foglalkozik ezzel a néppel ezen a földön, nemzedékeken át fenntartva egy maradékot, egy szent magot, és itt vannak ismét az Ó- és Újszövetség kapcsolódási pontján. Ők a maradék, akik reménykedve várják a Messiást, aki eljön, hogy megváltsa Izraelt. Hatalmas változások fognak bekövetkezni, amikor megjelenik, és ő már úton volt. Az Ígéret a küszöbön állt, kopogtatva a bebocsátásért, majd az átalakulásért. Az új szövetség már majdnem itt van.
Az Újszövetség elején tehát meg kell ismerkednünk a Názáreti Jézussal, aki zsidó volt, és Júdeában született Mózes törvénye alatt, a régi szövetség gyakorlatában, de ahogy az Újszövetségben haladunk tovább a pásztori levelekig, a Timóteushoz és Tituszhoz írt levelekig, amelyek közvetlenül az apostolok életének végén íródtak, elhagyjuk Izrael szerkezeteit, és a fordított képet kapjuk. Ezek az utolsó levelek szinte mind az újszövetségi szerkezetekről szólnak, bár nem hagyják figyelmen kívül az Ószövetséget sem. Pál minden levele erre támaszkodik, sőt a pásztori levelekben azt olvassuk, hogy az Ószövetség minden írása Isten által ihletett [2Tim 3,16]. Nem szabad elfelejteni, hogy a korai egyháznak majdnem egy generáción keresztül egyáltalán nem voltak írott újszövetségi szent íratai; egyszerűen csak az Ószövetség volt a birtokukban. Azt mondom, hogy az Újszövetségen belül van egy fejlődés a Messiás kezdetének túlnyomóan zsidó jellegétől egy olyan időszak felé, amikor az egész pogány világ felé irányuló kapcsolatfelvétel mindent ural. Addigra a régi szövetség szertartásos és polgári vonatkozásai eltűnnek, munkájuk véget ér.
Mennyire örülünk annak, hogy Isten először Júdeában kezdett el munkálkodni, és cselekedeteinek feljegyzései megmaradtak Isten Igéjében. Mennyire szükségünk van arra, hogy keresztényként emlékeztessenek bennünket az ószövetségi Szentírás fontosságára és jelentőségére. Hol máshol tanulhatunk ilyen világosan a teremtésről, az első szüleinkről, az ember bukásáról, Isten ígéretéről, hogy elküld Valaki Különlegeset - az asszony magvát -, hogy összetörje a kígyó fejét? Csak a Teremtés könyvéből. Az Ószövetségből tanulunk a Mindenható Isten természetéről és jelleméről, valamint az olyan emberekkel szemben támasztott követelményeiről, mint Zakariás és Erzsébet. Igazságos életet éltek, és ez mit jelent? A hatodik versben ezt olvassuk: "Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint". Ha szereted az Urat, megtartod a parancsolatait. Az Úr a parancsolatait és rendeléseit az Ószövetség legvilágosabb részeivé tette, és ezek érettünk, miattunk, a mi érdekünkben vannak a Bibliában ma is.
Azt mondom nektek, hogy szükségünk van az Ószövetség etikájára, hogy megtanítson minket arra, hogyan kell élnünk a 21. században; ezért adta Isten. ,,Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk" (Róma 15,4).
Azzal kezdtem, hogy megemlítettem a Szentírásban az ószövetségi vallás és az Újszövetség között található szakadékot, de most hadd emeljem ki lényeges Istenközpontú és erkölcsi egységüket. Az Ószövetség és az Újszövetség egy érme két oldala. Egy pillanatra hasonlítsuk össze a Bibliát egy kétkötetes életrajzzal. Gondoljunk bele, milyen idegesítő lenne, ha csak a második kötet lenne a birtokunkban, és soha nem tartanánk a kezünkben az elsőt. Micsoda hátrány, hogy az izgalmas történet felénél kapcsolodunk be. A Biblia egysége ötféleképpen mutatkozik meg:
A. Jézus irányadó szavai és tettei megerősítik a korábbi kinyilatkoztatásokat.
B. A korábbi kinyilatkoztatás ideiglenes formákba ágyazta az igazságot, majd aztán végleges formájában jelenik meg.
C. Egy igazság végső kijelentése, amely feltételezi mindazt, ami előtte volt, nem érthető meg a korábbi szavakra vagy eseményekre való hivatkozás nélkül.
D. Az Ószövetség egyes eseményei, mint például az özönvíz, Sodoma és Gomora elpusztítása, úgy tűnhet, hogy nincsenek összhangban Isten Krisztusban való kinyilatkoztatásával, amíg maga Jézus meg nem erősíti azokat.
E. A Biblia fokról fokra haladó kinyilatkoztatást fejez ki, egy halmozódó igazsághalmazt, amelyben az Újszövetség kiegészíti az Ószövetséget.
Mit mond nekünk Lukács evangéliuma első fejezete? Az egyik nagy lecke az, hogy a vallás, amellyel Teofilosz és mi magunk szembesülünk itt a Lukács evangéliumának első fejezetében, biztosan nem az első században kezdődött. Isten már az emberek bukása óta előkészítette a világot Krisztus eljövetelére. Aztán még valami mást is mond nekünk, hogy ez a régebbi, Istentől származó kinyilatkoztatás bizonyosan nem tartozott a puszta külsőségek birodalmába. Olvassuk el Mária és Zakariás e fejezetben található dicsőítő énekeit. Tekintsétek meg Erzsébet beszélgetését Máriával, és a következő fejezetben Simeon és Anna hitét. Itt ószövetségi messiáshívők vannak, akik Isten iránti szeretettel és örömmel vesznek részt a templomban a 3Mózes könyvében előírt ünnepeken és szertartásokon. Ezeknek a szertartásoknak és előírásoknak óriási lelki jelentősége volt az olyan férfiak és nők számára, mint ők maguk és sok ezer hozzájuk hasonló számára. Tudták, hogy ezek jelképek, de nem pusztán jelképek. Isten által elrendelt jelképek voltak; olyan képek voltak, amelyek előre mutattak arra a munkára, amelyet a hatalmas Messiás egy napon véghez fog vinni. Ő volt az ő reménységük - az, aki egy nap majd megváltja Izraelt. Élő reménységgel várták őt.
Itt van újra a meggyőződés kérdése. Vajon ezek az ószövetségi hívők meg voltak győződve a bűneik bűnbocsánata és az Isten általi elfogadásuk felől, azért mert Isten tökéletes Báránya megáldoztatik a bűneikért? Olvassátok el Zakariás Istent dicsőítő szavait. Az Úr azt mondja Keresztelő Jánosról, hogy "megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által" (77. v.) - jó ezt hallani egy ószövetségi hívőnek! Ezek a kiváló személyek pontosan azt tették, amit az Úr mondott nekik: "Hozzátok el az áldozatotokat, és jöjjetek hozzám az általam kijelölt papok által". A jeruzsálemi templom és áldozatainak egész kialakítása arra irányult, hogy az eljövendő Messiásra és az ő mindenre elégséges áldozatára és főpapságára mutasson. Lukács tudja, hogy ő nem zsidó, hanem pogány, és most mégis testvére ennek a zsidó házaspárnak, Zakariásnak és Erzsébetnek. Egyáltalán nem jön zavarba, amikor evangéliumát úgy kezdi, hogy Krisztus eljövetelének ezt az ószövetségi környezetét írja le. Ez lényeges.
Lukács és Zakariás is ajkára vehette Dávid imádságát az 51. zsoltárból, és így kiálthatott Istenhez: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; mossál meg engem, és fehérebb leszek a hónál" (Zsoltárok 51:7). Mindannyian meg akarták tapasztalni azokat a lelki valóságokat, amelyeknek az áldozatok a látható és kézzelfogható jelképei voltak. Mindannyian ismerték Mózesnek és a prófétáknak azokat a figyelmeztetéseit, amelyek arra intették Izraelt, hogy ne hagyatkozzon a körülmetélés külső szövetségi jelére. Tudták, hogy szükségük van arra a belső, lelki megtapasztalásra, amelynek a körülmetélkedés a látható és kézzelfogható jele volt. Ezt Jeremiásnál találjuk feljegyezve: "Metélkedjetek körül az ÚRért, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!" (Jer 4:4). Pontosan ezt tették ezek a jámbor emberek. Tudták, hogy az igazi vallás Isten élete az emberek lelkében.
Mária és József, Simeon és Anna, Lukács és Teofilosz mind igazi izraeliták voltak, bár zsidók és pogányok. Nem azért voltak igaz izraeliták, mert Ábrahám testi leszármazottai voltak Jákobon keresztül, mert Lukács és Teofilosz nem volt az, hanem mert mindannyian ugyanabban az Úrban bíztak, akibe Ábrahám is bízott. Pál azt mondja a galatai keresztényeknek, akik többnyire pogány hívők voltak - "Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és örökösök az ígéret szerint" (3:29). Lukács és Teofilosz tehát nem érezhette, hogy ők másodosztályú keresztények lennének. Isten a zsidókkal kezdte; a föld összes nemzete közül egyedül őket ismerte. Az Újszövetségnek tehát a zsidókkal kell kezdődnie, de aztán Isten meghívta a pogányokat is a lakomaházába, és az ő zászlaja felettük is ugyanaz a szeretet volt.
Lukács ismerte a Szentírást, és látta, hogy az Ószövetség különböző pontjain a hozzá hasonló pogányok beolvadtak Izraelbe - Ráháb, Ruth, Uriás, Ebedmelech. Krisztus nem Áron rendje szerinti főpap lesz, hanem a nem zsidó Melkisédek rendje szerinti főpap. Isten célja kezdettől fogva az volt, hogy a kegyelmi szövetségben mi pogányok is ott legyünk. Lukács tudta, hogy ő ugyanúgy Isten örököse, mint lelki testvére, József. Együtt válunk a Krisztusban lévő ígéret részesévé az evangélium által, amelyet hiszünk. Teofilosz is ilyen módon válhatott Krisztus örököstársává. Teofilosz, a pogány és Zakariás, a zsidó örök testvérek lesznek, nem zsidó és pogány többé, hanem egy új ember az Isten Messiásának műve által. Erzsébet és Mária ószövetségi tapasztalata nem volt teljesen más, mint Lukácsé. Mindegyiküknek meg kellett tapasztalnia az újjászületést, a bennük lakozó Szentlelket. Isten törvényének a szívükbe kellett íródnia.
3. A meddőség elenyészik az Úr megtermékenyítő ereje előtt.
Az első emberek, akiket Lukács bemutat nekünk, Zakariás és felesége, Erzsébet, egy idős hívő házaspár. Róluk a legnagyobb dicsérő szavakkal beszél az Ige: "Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint" (6. v.). Milyen értelemben volt Zakariás és Erzsébet feddhetetlen? Rendkívül furcsa lenne, ha Lukács úgy értette volna, hogy Zakariás egészen addig a napig bűntelen volt, amíg Gábriel meg nem közelítette őt, és akkor esett először bűnbe. Isten minden parancsolatában feddhetetlenül járni nem jelent bűntelen tökéletességet. A Zsoltárok könyvében az "igazak" nem teljesen bűntelen emberek. Ők azok, akik nem a saját igazságosságukban nyugszanak. Ők azok, akik megbánják, ha naponta vétkeznek, és bíznak Isten irgalmában. Ők azok, akiknek az életük iránya Isten parancsolatainak megtartásából áll - ez az életmódjuk, bár soha nem tartották be tökéletesen. Amikor Lukács azt mondja, hogy Zakariás és Erzsébet feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint, akkor nem azt akarja, hogy ebből arra következtessünk, hogy egyszer sem kívántak, vagy duzzogtak, vagy haragudtak, vagy hogy egyszer sem voltak rossz gondolataik. Azt jelenti, hogy nem ez volt a normális pálya vagy az uralkodó magatartás az életükben. A "feddhetetlen" következetességet és tisztességet jelent; azt jelenti, hogy senki sem tudja őket hibáztatni.
Pál ezt a szót önmagára és általában a keresztényekre használja. A Filippibelieknek mondja: "Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban" (Fil 2:14-15). Majd a thesszalonikai keresztényeknek mondja: "Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek" (1 Thessz 2:10), és mégis Pál egyértelműen tagadja saját tökéletességét: "Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem" (Fil. 3:12). Itt a Lukács evangéliumának első fejezetében egy páratlan idős keresztény házaspárral ismerkedünk meg, kiváló emberekkel, akiket a környezetükben kedvességükről és kegyességükről ismertek, és akik úgy éltek, hogy senkinek sem adtak alkalmat arra, hogy bármit is felrójon nekik.
Tehát ennek a feddhetetlen keresztény házaspárnak, akik tele voltak Isten Lelkével, mindenük megvolt, igaz? Ők "tényleg hittek" Istenben, és így "megnevezhették és követelhették" amiket akartak, igaz? Egészségük és vagyonuk volt, igaz? Nem. Tévedés. Feddhetetlenek voltak, és mégis volt egy hatalmas lyuk az életük közepén. Az ürességet nem az okozta, hogy nem volt földjük, nyájuk, ezüstjük és aranyuk, hanem az, hogy nem volt gyermekük. Megvizsgálhatták az életüket, és megkérdezhették: "Valamit rosszul tettünk? Vajon Isten valamiért fenyít bennünket? Eleget imádkoztunk? Mivel sértettük meg Istent?" És arra a helyes következtetésre jutottak, hogy nem vétkeztek Isten ellen, és Isten semmilyen bűnük miatt nem ítélte el őket azzal, hogy visszatartotta tőlük a gyermek áldást. Az Úr nem akarta megmondani nekik, hogy miért nem születtek gyermekeik.
Kétségtelen, hogy voltak olyan emberek, akikkel életük során összefutottak, akik arra utaltak Erzsébetnek, hogy a hiba az övé, és hogy vannak titkos bűnei, amelyeket meg kell vallania - "Istent nem lehet becsapni, kislányom...". Rengeteg kuruzsló is akadt, aki azt sugallta neki, hogy békanyál, tehéntrágya és pókháló keveréke révén biztosra veheti a fogantatást, vagy hogy péntek tizenharmadika, amikor telihold van, kedvező időpont lesz. Mások azt mondták egymásnak: "Nézd, milyen vallásosak a férjével, mindig Jeruzsálembe mennek a templomba, de mit tett értük az Úr? Nekem hat gyerekem van, neki meg egy sincs. Nem hiszem, hogy olyan vallásosnak kell lenned, mint egyeseknek." Szegény Erzsébet, valószínű, hogy mindezeket a tanácsokat hosszasan mérlegelte. Az Ószövetségben Isten áldásának egyik jele volt, hogy népét termékennyé tette. Tehát számára és Zakariásnak a gyermekáldás hiánya olyan magánéleti bánat volt, amin valószínű sokat gondolkodtak, és megtanulták elfogadni Istentől, nem tudván, hogy miért küldte a terméketlenséget.
Tudjuk, hogy az emberi történelemnek abban az időszakában és azon a helyén ez sokkal nagyobb probléma volt, mint ahogyan azt mi elképzeljük. Amikor Erzsébet végül teherbe esett, így szólt unokatestvéréhez, Máriához: "Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt" (25. v.). Elég rossz, hogy a bölcső üres volt, de aztán még azt is érezni, hogy szégyent hozott a családra - milyen szomorú. Erzsébet úgy érezte, hogy gyermektelenként szégyen Ábrahám leányának lenni, mert nem tudott örököst szülni a férjének. Nem lehetett ő az, akin keresztül egy napon megszületik az asszony magva, mert most ő és Zakariás már jócskán előrehaladott korban voltak.
Erzsébet azonban feddhetetlenül fogadta ezt a gondviselést Istentől. Nem haragudott Istenre. Nem kérdőjelezte meg bölcsességét és szuverenitását. Nem mondta: "Hát, nekem úgyis lesz gyermekem. Majd kitalálom a módját... tudod, vannak módszerek...". Nem tette azt, amit Sára tett ugyanabban a helyzetben, aki elküldte a szolgálóját, hogy feküdjön le a férjével, Ábrahámmal, hogy szüljön neki gyermeket. Nem. Erzsébet fogta a meddőségnek ezt a poharát, amelyet Isten adott a kezébe, hogy igyon belőle, és ivott belőle, és az Úr nevét hívta segítségül az elégedettség kegyelméért. Keserű nyomorúság volt ez. Emlékeztek Annára, Elkána feleségére, aki ugyanilyen helyzetben volt? Hogy imádkozott! Milyen komolyan és milyen érvekkel támadta a kegyelem trónját. Azt mondja az Ige nekünk: "Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét!" (1Sám 1,10-11).
Hadd magyarázzam el ezt újra a kétezer évvel ezelőtt Júdea hegyvidékén élő Erzsébet szemszögéből. Az ő bánatának nem sok köze volt a modern elvárásokhoz, miszerint a nők megmásszák a ranglétrát az üzleti világban, majd az önmegvalósítás érdekében egy általuk választott időpontban, általában a harmincas éveik végén úgy döntenek: "Most már nekem is lesz egy gyerekem". Ez nem így volt. Zakariás és Erzsébet arra számítottak, hogy lesznek örököseik, gyermekeik, akiknek továbbadják a földjüket és a nevüket, gyermekeik, akik viszont öregkorukban gondoskodnak majd róluk. Nem volt állami segély, nem volt társadalombiztosítás, de még idősek otthona sem. Amíg a szegény, család nélküli idősek még tudtak járni, addig a búzaföldet takaríthatták, miután az aratók elvitték a főtermést, és aztán koldulhattak mikor már járni sem tudtak. Szomszédaik kegyelmére bízták magukat. Úgy nézett ki, hogy ilyen jövő vár erre a nagyszerű idős házaspárra, ez járt a fejükben.
J. C. Ryle azt mondja: "Bármennyire is feddhetetlen volt ez a szent pap és felesége, mégis volt egy 'tövis a sorsukban'. Emlékezzünk erre, ha Krisztust szolgáljuk, és ne tekintsük a megpróbáltatást különös dolognak. Higgyük inkább, hogy a tökéletes bölcsesség keze méri ki minden részünket, és hogy amikor Isten megfenyít minket, az azért van, hogy 'az ő szentségének részeseivé tegyen'. (Zsidók 12:10.) Ha a megpróbáltatások még inkább Krisztushoz, a Bibliához és az imádsághoz vezetnek bennünket, akkor azok pozitív áldások. Lehet, hogy most nem így gondoljuk; de így fogjuk gondolni, amikor egy másik világban felébredünk". Ryle püspök arra emlékeztet bennünket, hogy Isten soha nem garantálja, hogy a keresztény élet fájdalom és csalódás nélkül zajlik. Néha Isten a döbbenet borát adja nekünk inni.
Emlékeztek arra, amit gyakran mondok nektek, hogy vagy azt kapjuk Istentől, amit kérünk, vagy valami jobbat kapunk. Ez a két lehetőség van, mert Isten mindig mindent a javunkra munkál. Amikor türelmesen várunk az Úrra, akkor gyakran többet ad nekünk, mint amennyit elképzeltünk. Zakariás és Erzsébet gyermekre vágyva vártak Istenre; amit végül kaptak, az egy próféta volt. Isten útjai a saját időbeosztásához vannak szabva; ezek tele lehetnek olyan dolgokkal is, amelyek megijesztenek bennünket.
Idevágóan egy lelkész bizonyságtételét szeretném megosztani veletek. Ez a bizonyságtétele: ,, Van egy asszony, akit egész életében szerettem, és kevés olyan nap volt, amikor nem imádkoztam érte. Tizennégy éve házas, és Istennek tetszett, hogy nem adott neki gyermeket. A testvéreinek vannak gyermekei, és ő szerető nagynénje, a férje pedig csodálatos nagybátyja az unokaöccseiknek és unokahúgaiknak, de saját gyermekük nem született. A lombikbébi kezelést elutasították, mivel az a megtermékenyített petesejtek elpusztításával jár, ezért orvosuk elkeseredésében mosta kezeit. Istentől csodálatos megelégedettséget tanult, és képes volt segíteni más, hasonló helyzetben lévő nőknek. Aztán a múlt hónap elején felhívott, és szemérmesen elmondta, hogy gyermeket vár. Sírtam vele együtt örömömben. Mennyire megtisztelte Isten az Ő jó és tökéletes akaratának való engedelmességét. Most arra törekszünk, hogy megöldököljük (csillapítsuk) idegességünket, és hogy Isten úgy tartsa meg őt az előttünk álló hónapokban, ahogyan Erzsébetet is megtartotta, és 39. évében adja meg neki szíve vágyát."
Erzsébetnek és Zakariásnak sokáig kellett várnia, és ez Isten tervének része volt. Ő későn lépett közbe, megváltoztatva életük hátralévő részét. Az áldás édesebb volt, amikor egyszer megérkezett, mert amikor a kis János megérkezett, soha nem vették természetesnek. Ő számukra nyilvánvalóan az volt, ami minden gyermek, Isten ajándéka. Az anyaméh gyümölcse Isten jutalma. E gyermek eljövetele Zakariás és Erzsébet számára annak volt a bizonyítéka, hogy Isten meglátogatta az ő népét és sokak számára elérkezett az áldás. Néha láthatjuk Isten időzítésének bölcsességét.
Idevágóan Corrie ten Boom egyik verséből egy részletet szeretnék idézni. Ezt írja:
Isten ismer, szeret, gondoskodik;
Semmi sem homályosíthatja el ezt az igazságot.
A legjobbat adja azoknak
Akik ráhagyják a választást.
Ez a történet sokkal többről szól annál, mint hogy a szülők örülnek annak, hogy gyermekük született. Elsősorban és legfőképpen Isten nagy ígéreteinek beteljesüléséről szól. Ámde amikor Isten beteljesíti céljait, akkor kis népének szükségleteit, reményeit és félelmeit sem hagyja figyelmen kívül, mert az Úr az az Isten, aki sokkal többet tesz annál, mint amit kérünk vagy gondolunk. Ő a bővölködő és tékozló szeretet Istene. Megáldja a világot, és ugyanakkor gondoskodik a mi kisebb gondjainkról is. Megmenti a világot - bár néhányan elvesznek -, de népe megismeri áldását. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: parancsolatainak, kinyilatkoztatás, gyermektelenként, unokatestvéréhez, megvizsgálhatták, bizonyságtételét, filippibelieknek, beteljesüléséről, megtapasztalásra, kegyetlenségéről, tapasztalatoktól, eseményrendszert, terméketlenséget, megpróbáltatások, követelményeiről, szembeszálljanak, meggyilkoltatott, kegyetlenséggel, összekapcsoltak, következtessünk, időbeosztásához, szertartásoknak, foglalkozásának, elkeseredésében, keresztényeknek, következtetésre, homályosíthatja, bizonyságtétele, megtermékenyítő, megkérdezhették, cselekedeteinek, evangéliumokban, figyelmeztetlek, szolgálóleányod, körülmetélkedés, emlékeztessenek, nyitó versekben, gondviselés kerekei, mózesi szövetség, végéhez közeledik, történelembe helyezi, hírhedt zsarnok, vallás iránti, emberek belefáradtak, görög filozófiákba, római törvénykezésbe, megváltás iránt, kereszténység elterjedésének, názáreti Jézus, király Júdeában, jeruzsálemi templomot, irracionális félelem, Minden Isten, Erzsébet Áron, Amikor Heródes, Marcus Antonius, Heródes Róma, Empire State Building, Szaddám Huszein, Isten Fia Heródes, Jézus Krisztus, Heródes Júdea, Jézus Krisztusban, Apostolok Cselekedetei, Isten Báránya, Tehát Lukács, Názáreti Jézussal, Isten Igéjében, Valaki Különlegeset, Mindenható Isten, Isten Krisztusban, Zakariás Istent, Keresztelő Jánosról, Isten Messiásának, Amikor Lukács, Isten Lelkével, Vajon Isten, Szegény Erzsébet, Ószövetségben Isten, Amikor Erzsébet, Emlékeztek Annára, Seregek URa, Néha Isten, Idevágóan Corrie,
|
|
|
|
|
|
| nyitó versekben, gondviselés kerekei, mózesi szövetség, végéhez közeledik, történelembe helyezi, hírhedt zsarnok, vallás iránti, emberek belefáradtak, görög filozófiákba, római törvénykezésbe, megváltás iránt, kereszténység elterjedésének, názáreti Jézus, király Júdeában, jeruzsálemi templomot, irracionális félelem, másik Heródes, bölcsektől hallotta, király csillagát, prófécia szerint, eset jellemző, brutális emberre, rómaiak kegyelméből, angyal eljött, zsarnokok mindig, maguk tiszteletére, zsarnokok nagy, épületegyüttese volt, saját tiszteletére, jeruzsálemi templom, földdel tették, saját vérét, trónját veszélyeztetőkkel, férfi hatalmas, szeretett Mirjámot, egyik gyermekének, uralkodási időben, megváltó hadjáratán, sátrát Júdeában, igazság zászlaját, ember vagy, emberek által, kegyelem által, ember marad, ember fogja, ember alkotó, dolgot azonnal, ószövetségi időszakban, neve Zakariás, egyházban nincsenek, világon lévő, egyházban bizonyára, ötödik versben, papi szolgálat, első dolog, evangéliumokban leírt, régi szövetség, egyik fokozatos, másik bevezetésének, kapcsolat sokkal, gyomor közötti, mellkas területe, gyomor területe, másik élőségét, olyan emberek, folyamat hosszú, zsidó keresztények, ószövetségi szokásaikról, éves ünnepek, templomban való, förtelmes lenne, fajta hívő, egyetlen hívő, világ végéig, isteni tevékenység, ilyen jövőbeli, egész újszövetségi, föld végeire, helyszínnek Izraelben, első fejezetnek, néppel ezen, szent magot, küszöbön állt, pásztori levelekig, apostolok életének, fordított képet, utolsó levelek, újszövetségi szerkezetekről, pásztori levelekben, korai egyháznak, generáción keresztül, olyan időszak, egész pogány, ószövetségi Szentírás, első szüleinkről, ember bukásáról, asszony magvát, kígyó fejét, olyan emberekkel, hatodik versben, ószövetségi vallás, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
52 db bejegyzés |
| e év: |
314 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 337
- e Hét: 1232
- e Hónap: 13107
- e Év: 200909
|
|
|
Offline
