Vers - Kustra Ferenc, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Vers

2015-10-30 08:22:17, péntek

	Kustra Ferenc Mohás síremléken ücsörög az emlékünk... Többünk is a temetőben, rossz, korhadó padon ücsörög, A halál lehelete szúrós, sebzett lelkekben dübörög, Tekintetünk a már régen, szintén korhadt fejfákra révedt, Sok ember a temetőben neszez... emlék fejfába vésett... Virággal, gyertyával jól beborított sírhantok, Körötte emlékező, beszélgető rokonok. Közben meglátom, mint télen a nagy hópihe, Megállás nélkül... úgy hull a fák sok levele. Hűen szeretett halottaink emléknapján, A temetőnek régen korhadt, szálkás padján, Ücsörgés közben a vad szél kacagva feltámad, hajamba túr. Őt nem érdekli a bánatom, úgy viselkedik, mint egy kegyúr. Avardombokat kell kerülgetni, a másik sírhoz megyünk, Közben temető megtelik, gyertyák gyúlnak, mi is így teszünk. Sok-sok mécsest és gyertyát gyújtunk szeretteinkért... érettük, Világosságot ezzel neki és magunknak megteremtünk. Ősz van már, a levelek meg repkednek, mint pillangók, Mohás sírkövek alatt laknak... az örök álmodók. Kezdi bántani a szemem a sötétedés, a szürkület, Felismerem, hogy megint itt vagyok... ez keserves döbbenet. A halál kín-korbácsa egy élőt sem kímél. Ami őszerinte nekünk jár, annyit kimér! A hideg márvány előttem valóság, arcomat könnyhegyek borítják. Maradt az elhallgatott szó, a sós könnyek... szélben elalszanak gyertyák. A temető simogatóan mókás, sok és aprócska kis füstjeit, Fenyővel vegyes illatát orromba szívom... bánatosan mámorít. Csillagként világít a milliónyi gyertya és mécses lángja, Esti sötétben az eget, a mindenséget... úgy beragyogja. Jöjj éjszaka, temetőt takard be félelmetes köpenyeddel, És a jótékony sötét minden embert és síremléket elnyel... Már hazaértem, de még a temető-dallamot hallom az éjen át, A nyitott ablakon viszi fel az egekbe lelkem-szívem sóhaját.

0 komment , kategória: Versek

Címkék: szeretteinkért, megteremtünk, avardombokat, elhallgatott, világosságot, csillagként, emléknapján, tekintetünk, köpenyeddel, mindenséget, könnyhegyek, beszélgető, beborított, elalszanak, felismerem, gyertyával, beragyogja, félelmetes, síremléket, kerülgetni, halottaink, viselkedik, simogatóan, síremléken, magunknak, szürkület, sírhantok, lelkekben, milliónyi, szeretett, repkednek, temetőben, pillangók, temetőnek, hazaértem, sötétedés, halál lehelete, temetőben neszez, nagy hópihe, temetőnek régen, másik sírhoz, örök álmodók, halál kín-korbácsa, hideg márvány, temető simogatóan, milliónyi gyertya, jótékony sötét, temető-dallamot hallom, nyitott ablakon, egekbe lelkem-szívem, Kustra Ferenc,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]