Történetek - szépséges nyírfa,maradék tüzelőjét,szépséges szép,nyírfa levelei,nyírfa lehajolt,szíved rajtam,nyírfa emberi,öregapó mindjárt,szépséges nyírfát,báránykáinkat akarja,öregasszony nekitámadt,udvar fával,maroknyi lisztünk,imént kértem,kevéske lisztet,kamrája liszttel, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Történetek

2016-03-29 11:18:46, kedd

	A szépséges nyírfa Élt a faluban egy öregember a feleségével. Igen nagyon szegények voltak, még kenyérrel, se lakhattak jól soha. Összeszedte egyszer az öregasszony a maradék tüzelőjét, hogy befűtsön a kemencébe, de nem tudott alágyújtani, mert nem volt aprófa a háznál Azt mondta az öregasszony az emberének: - Eredj ki az erdőre, vágj ki egy nyírfát, aprófát hasogatunk belőle. Fogta az öreg a fejszét, és kibaktatott az erdőbe. Körülszemlélődött, melyik nyírfa lenne a legalkalmasabb. Nem sokáig keresgélt: mindjárt meglátott egy szépséges szép nyírfát. Odament hozzá, ki akarta vágni, de amint meglendítette a fejszéjét, egyszer csak susogni kezdtek a nyírfa levelei, himbálózni az ágai. A nyírfa lehajolt az öreghez, és emberi nyelven könyörgött: - Essék meg a szíved rajtam, öregapó! Ne vágj ki! Mindent megteszek, amit csak kívánsz! Elhőkölt az öregember, még a fejszét is kiejtette a kezéből. ,,Hetvenhét évet megértem, de ilyen csodát még nem láttam!" - mondta magában. Nem bántotta a nyírfát. Hazaballagott, és azt mondta a feleségének: - Hoztam volna egy szép kis rönköt aprófának, de a nyírfa emberi hangon szólított meg: ,,Ne bánts engem, öregapó! Mindent megadok, amit csak kívánsz!" No, én hajlottam a szavára, nem vágtam ki. - Lám! Nem akarja a nyírfa, hogy kivágják! - kiáltotta az öregasszony. - Eredj csak, törj le róla legalább egy ágat, hadd legeljék a báránykáink! És visszakergette az emberét az erdőbe. Az öregapó mindjárt meglátta a szépséges nyírfát. Odament hozzá, meghajolt előtte, és így szólt: - Rám parancsolt az asszony, törjem le az ágadat, ha már téged nem vágtalak ki. A báránykáinkat akarja etetni a leveleiddel. - Ne vágj ki, apóka - könyörgött a nyírfa -, és ne törd le az ágamat se! Kívánjon akármit az anyóka, teljesítem! Mit tehetett az öregember, hazaballagott. Elcsodálkozott, amikor hazaért: halomszámra állt az udvarán az aprófa! - No, asszony, látod-e, mennyi aprófánk van! De az öregasszony nekitámadt: - Miért csak gyújtóst kértél a nyírfától? Be kellene fűteni a kemencébe, tüzelőnk meg nincs. Eredj, kérj tőle fát! Kiabálva, szitkozódva kergette vissza az öreget az erdőbe. Fogta az öreg a fejszéjét, elindult. Odacammogott a nyírfához, meghajolt előtte, és elmondta kérését: - Adj nekünk tüzelőt, szépséges nyírfa: elfogyott a fánk, nincs mivel befűtenünk! - Eredj haza, öregapó: meglesz, amit kértél - felelte a nyírfa. Fogta magát az öreg, hazament. Amikor a ház elé ért, csak elámult: tele volt az udvar fával! Felfűrészelt, összehasogatott, halomba rakott fával. De az öregasszony még most is elégedetlen volt. - Miért csak fát kértél a nyírfától? Hiszen egy maroknyi lisztünk sincs! Eredj vissza, kérj tőle lisztet is! - Nem tehetem, hallod-e! Az imént kértem tőle fát! Rárivallt az öregasszony az emberére, szidta, mint a bokrot. Fogta a piszkafát, és kikergette a házból. Vette az öreg a fejszéjét, és nagy búsan kiment az erdőre. Megállt a szépséges nyírfa tövében, meghajolt előtte, és kérlelni kezdte: - Nyírfácska, szépséges fehér nyírfa! Megint elküldött hozzád az asszony, hogy, kérjek tőled lisztet. Segíts rajtunk, ha tudsz, adj egy kevéske lisztet! - Eredj, öregapó, haza: meglesz, amit kértél - mondta nyájasan a szépséges nyírfa. Megörült az öreg, hazaindult, sebesen szedte a lábát. Ment egyenesen a kamrába. Hinni se merte, hogy lisztje lesz. Belépett - hát, színig tele volt a kamrája liszttel! Úgy megörült az öreg, olyan jókedve kerekedett, hogy minden régi baját, nyomorúságát elfeledte. "No - gondolta -,, nem lesz többé gondunk kenyérre!" Bezzeg az öregasszony, amint meglátta az emberét, kiszaladt a házból, és szidta, szapulta, jól leteremtette: - Vén bolond, te fajankó, tökfej! Hát mért csak lisztet kértél? Lódulj, oktalan, kérj tőle két láda aranyat! Hozzávágta a vízhordó rudat, és kikergette. Elindult nagy búsan a szegény öreg, kibandukolt az erdőbe. Odament a nyírfához, meghajolt előtte, és felkiáltott neki: - Szépséges nyírfa! Megint elküldött hozzád az asszony: két láda aranyat kér... - Menj, öreg, menj: megadom, amit kértél - mondta a nyírfa. Hazaindult az öregember. Odaért a házuk elé, benézett az ablakon, és mit látott? Ott ült az asszony a lócán, aranypénzben válogatott. Csak úgy csillogtak, ragyogtak kezében az aranyak! Belépett az öreg a házba: két láda állt az asztal mellett, telis-tele arannyal. Akkor már az öreg is elvesztette józan eszét. Ő is nekiállt aranyat számlálni. - Jól el kell rejtenünk ezt az aranyat, nehogy meglássa valaki! - mondta az öregasszony. - Úgy bizony! - felelte az öreg. - Mert ha megtudják, hogy ennyi aranyunk van, még elkunyerálják vagy elveszik tőlünk! Gondolkodtak, tanakodtak, aztán a pincébe rejtették az aranyat. Éltek, éldegéltek elégedetten, hogy annyi pénzük van. Csakhogy az arany nem hagyta nyugton őket, éjjel-nappal az járt az eszükben. Attól féltek, hogy valaki ellopja a ládákat. Törte a fejét az öregasszony, hogy őrizhetné meg az aranyat. Addig törte a fejét, míg kitalálta. Azt mondta az emberének: - Eredj, öreg, a nyírfához, kérd meg, hogy tegyen bennünket nagyon-nagyon félelmetessé. Hogy minden ember rettegjen tőlünk! Hogy elfusson előlünk mindenki! Mit tehetett az öregember, ment az erdőbe. Meglátta a szépséges nyírfát, meghajolt előtte, és elmondta kérését: - Tégy bennünket, szépséges nyírfa, erőssé és nagyon-nagyon félelmetessé! Olyan félelmetessé, hogy mindenki rettegjen tőlünk, mindenki elfusson előlünk, senki se bántsa az aranyunkat! Megsuhogtatta a nyírfa a leveleit, meghimbálta ágait, aztán azt mondta az öregnek: - Menj haza, öreg, amit kértél, teljesítem. Mindenki félni fog tőletek, nemcsak az emberek, de még az erdő vadjai is! Hazament az öreg, benyitott az ajtón. - No - mondta -, megígérte a nyírfa: nemcsak az emberek, de még az erdő vadjai is rettegnek tőlünk! Mind elfutnak előlünk! Alighogy ezt kimondta, sűrű barna szőr lepte el mindkettőjük testét. Kezük-lábuk mancsokká változott, a mancsokon karmok nőttek. Szólni akartak, de nem tudtak - csak morogni tudtak meg bömbölni. Mind a ketten medvévé változtak.

0 komment , kategória: Történetek

Címkék: összehasogatott, visszakergette, legalkalmasabb, elcsodálkozott, hazaballagott, elkunyerálják, megsuhogtatta, báránykáinkat, meglendítette, félelmetessé, gondolkodtak, aranypénzben, felfűrészelt, odacammogott, nyomorúságát, leteremtette, mindkettőjük, báránykáink, öregasszony, elvesztette, kibaktatott, feleségének, kibandukolt, felkiáltott, alágyújtani, elégedetlen, szitkozódva, összeszedte, meghimbálta, leveleiddel, elégedetten, feleségével, halomszámra, kikergette, parancsolt, nyírfácska, szépséges nyírfa, maradék tüzelőjét, szépséges szép, nyírfa levelei, nyírfa lehajolt, szíved rajtam, nyírfa emberi, öregapó mindjárt, szépséges nyírfát, báránykáinkat akarja, öregasszony nekitámadt, udvar fával, maroknyi lisztünk, imént kértem, kevéske lisztet, kamrája liszttel,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]