Történetek - Vivien Miller, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Történetek

2016-05-24 09:29:29, kedd

	Egy szentimentális történet Egy nagy teremben vagyok. A két hatalmas ablakon a narancssárga sötétítőket behúzták, de a fény így is beszűrődik egy kissé. A fehér falakon végig megjelenik a narancsszínű fény. A szobában egy régi kanapén ülök, előttem a kávézóasztalon egy bögre tea van, melyet az egyik szolgálóleány hozott be, de már rég kihűlt. Velem szemben két fotel található, melyben két férfi ült. Az egyik férfi az üres kávéscsészéjét az asztalon hagyta, a másik pedig egy szivart hagyott a hamutálban. A két férfi átment a szalonba, hogy a politikáról társalogjanak. Én pedig egyedül maradtam. Magam elé bámulok, miközben a háttérben halk zene szól egy gramofonról. A falakon különféle festmények találhatók. Az egyik egy gyönyörű tájkép, amit valószínűleg a szomszéd birtokon lévő kertről mintáztak. A kikövezett út mellett tulipánok és jácintok virágoztak, az út pedig egy gyönyörű lugasba vezet. A hajnali fény meg-megcsillan a futórózsán lévő harmatcseppeken. A kép lélegzetelállító. Jómagam személyesen is jártam a kertben, de ilyen gyönyörűnek még soha nem láttam. Szinte transzba estem, és észre sem vettem, hogy míg a képet szemléltem a kanapé mellől, az egyik szolgáló közben elvitte az üres csészét és a bögrét, a hamutálat pedig kiürítette. A gramofonról egy újabb darab szólal meg, egy hegedű és egy zongora együttese. A zene teljesen magával ragad, így lágyan elkezdek ringatózni ide-oda, mígnem végül az ablakig pördülök. Kinézek, és a szemem elé tárul a gyönyörű tó a kertben, melyet szobrok és virágok ölelnek körül. Elragadóan gyönyörű a látvány. Arra gondolok milyen régen nem úsztam már. A tánc és a tó annyira leköti a figyelmemet, hogy mikor hozzámér egy kéz, szinte felsikoltok ijedtemben. A férfi, aki az előbb még velem szemben itta a kávéját, most a számra teszi a mutatóujját, majd megfogja a derekamat és magához húz. Lágyan megfogja a kezem, és elkezdünk ringatózni a zene ritmusára. Mindketten tudjuk, hogy eljött a búcsú órája. A fejemet a vállára hajtva halkan sóhajtok egyet, mire ő egy apró csókot lehel a homlokomra. A zene hirtelen leáll, mi pedig szétröppenünk. A gramofon mellett két férfi áll. Az egyikük, aki a szivart a hamutálban hagyta. Ő az apám. A másik férfi apám mellett pedig a jövendőbelim, aki társadalmi rangját tekintve megfelel apámnak. Akit nekem választottak. A mellettem álló férfi, életem szerelme illendően meghajol, majd kisiet a szobából. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, előttem minden elhomályosul. A könnyektől semmit sem látok. Egy ismeretlen, eddig nem hallott torokhang hagyja el a számat. Apám és a vőlegényem kisétálnak a szobából és én újra egyedül vagyok. Alig bírok mozdulni, de az ablakhoz vánszorgok, és kimászok rajta a kertbe. Leveszem a nagy szoknyámat, a ruhát, melyet anyám vásárolt nekem a múlt héten. Kilépek az abroncsomból, és a szemem egy pillanatra megakad a naplementén. A látvány gyönyörű, ahogyan a nap lebukik a környező hegyek mögött. Arra gondolok, milyen ironikus is ez az egész. Az utolsó dolog amit láttam kedvesem arca volt, amint a hátsó kapuk felől rohan felém. Azután ahogyan a nap lebukik a hegyek mögé, és is lebukom a víz alá, és minden sötétségbe borul. Bejegyezte: Vivien Miller Link

0 komment , kategória: Történetek

Címkék: lélegzetelállító, harmatcseppeken, szentimentális, kávéscsészéjét, kávézóasztalon, szétröppenünk, társalogjanak, szolgálóleány, narancssárga, valószínűleg, abroncsomból, narancsszínű, jövendőbelim, elhomályosul, választottak, figyelmemet, felsikoltok, mutatóujját, naplementén, politikáról, gramofonról, gyönyörűnek, személyesen, sötétítőket, beszűrődik, elragadóan, bejegyezte, ringatózni, megcsillan, ismeretlen, szemléltem, könnyektől, szoknyámat, ijedtemben, homlokomra, találhatók, szentimentális történet, nagy teremben, narancssárga sötétítőket, fehér falakon, narancsszínű fény, régi kanapén, egyik szolgálóleány, egyik férfi, üres kávéscsészéjét, asztalon hagyta, másik pedig, szivart hagyott, politikáról társalogjanak, háttérben halk, falakon különféle, gyönyörű tájkép, Vivien Miller,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]