Történetek - Vivien Miller, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Történetek

2016-05-24 09:45:05, kedd

	Egy nyálas romantikus történet Úgy rohantam, mint egy őrült. Bár a megbeszélt időpontig volt még legalább húsz perc, minél előbb ott akartam lenni. Valamilyen megmagyarázhatatlan erő húzott oda. Bármily hihetetlen is volt, a fiúval egy városban éltünk, mégsem találkoztunk azelőtt még soha. És ha ő nem érdeklődik irántam, talán még ma sem ismerném. Nagy sokára odaértem a plaza-hoz. A mosdó felé vettem az irányt. Kapkodva megigazítottam a sminkem és a hajam, majd kimentem és leültem az egyik bőrfotelbe. Tulajdonképpen fogalmam sincs miért voltam annyira izgatott. Hisz nem egy fiú érdeklődött irántam akkoriban. De valahogy éreztem, hogy ő más. Még ma is képtelen lennék megmagyarázni miért, egyszerűen csak tudtam. És akkor megláttam. Ott volt teljes életnagyságban. Felém közelített. Szemében megcsillant a fény, amikor megpillantott engem. Azt vettem észre magamon, hogy mosolygok. Ő is mosolygott. Valamilyen megmagyarázhatatlan boldogság lett úrrá rajtam. És akkor először meghallottam a hangját. Nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: 'Szia.' Mégis, már a hangja és a látványa akkora hatással volt rám, hogy beleborzongtam. Nagy nehezen nekem is sikerült kinyögnöm valami köszönésfélét. És akkor leblokkoltam. Az agyam teljesen cserben hagyott. Fogalmam sem volt mit mondjak, vagy hogy hogyan kezdjek bele a beszélgetésbe. De a beállt kínos csend körülbelül tíz másodpercig tarthatott. Akkor megfogta a kezem és így szólt: 'Gyere, tűnjünk el innen. Tudok egy jó helyet. Tetszeni fog, bízz bennem.' Beleegyeztem, mert kíváncsi voltam. Kéz a kézben elindultunk. Gyönyörű nyári nap volt, a hajamba bele-belekapott a szél, a Nap jólesően sütött, mi pedig élveztük a sétát. Hogy út közben miről beszélgettünk, arra nem igazán emlékszem. Annyi bizonyos, hogy mindennapi dolgokról volt szó, viszont alig bírtam koncentrálni, és válaszolni neki, annyira türelmetlen voltam. Látni akartam hova akar vinni. Pár perc múlva már ott is voltunk. Egy eldugott kis játszótérre vitt. Az emberek általában nem sok figyelmet szentelnek az ilyen helyeknek. De igaza volt, mert nekem tényleg tetszett. Mikor le akartam ülni az egyik padra, ő a két egymás mellett lévő hinta felé húzott. Úgy nézhettünk ki, mint két gyerek. Egyszerre löktük el magunkat, így a két hinta egyformán mozgott. Az idő egyre csak telt, mi pedig hintáztunk és beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. Szinte szárnyaltam a boldogságtól, ahogy hajtottam magam a hintán. A varázs azonban egy kissé megtört, mert előbb utóbb haza kellett mennünk. De mikor felajánlotta, hogy hazakísér, majd kiugrottam a bőrömből. Így hát fájó szívvel otthagytuk a játszóteret és elindultunk. Úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Közben kissé elszomorodtunk. Olyan gyorsan elrepült az idő, és nem akartuk, hogy véget érjen a délután. Ekkor megszólalt: 'Nézd.' Az ég felé mutatott. Naplemente volt. 'Gyönyörű' mondtam én. 'Igen, az' válaszolt ő. De nem a Napot nézte. Engem nézett. És akkor megcsókolt. Azt hiszem akkor enyhén euforikus állapotba kerültem. Mintha fuldokoltam volna, úgy kapaszkodtam a nyakába, és ő ugyanilyen hévvel ölelt. Elmondhatatlan amit akkor éreztem. De mint minden más, ez a pillanat is véget ért egyszer. Egy utolsó végtelennek tűnő percig öleltük egymást. Azután elindult, és míg a sarokig nem ért, másodpercenként fordult vissza. A sarkon csókot dobott nekem, én viszonoztam azt, majd eltűnt a szemem elől. Miután elment, és is bementem a házba. Azonban abban a pillanatban, ahogy becsuktam az ajtót SMS-t kaptam. Ő volt az. Csak ennyit írt: 'Azt hiszem szerelmes vagyok.' Azonnal válaszoltam neki: 'Azt hiszem én is.' Vivien Miller

0 komment , kategória: Történetek

Címkék: másodpercenként, elmondhatatlan, életnagyságban, tulajdonképpen, beleborzongtam, elszomorodtunk, egyszerűséggel, megigazítottam, megmagyarázni, megpillantott, beszélgettünk, beszélgetésbe, köszönésfélét, leblokkoltam, meghallottam, koncentrálni, találkoztunk, kapaszkodtam, boldogságtól, beleegyeztem, felajánlotta, játszótérre, türelmetlen, szárnyaltam, játszóteret, válaszoltam, érdeklődött, fuldokoltam, elindultunk, másodpercig, megcsillant, pillanatban, végtelennek, viszonoztam, belekapott, tarthatott, nyálas romantikus, megbeszélt időpontig, városban éltünk, mosdó felé, egyik bőrfotelbe, látványa akkora, agyam teljesen, beállt kínos, kézben elindultunk, hajamba bele-belekapott, emberek általában, ilyen helyeknek, egyik padra, varázs azonban, kissé megtört, utolsó végtelennek, Vivien Miller,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]