|
|
|
2016-11-01 19:53:17, kedd
|
| |
| |
Ezért nem szeretem a halottak napját
Nem szeretem a világnapokat. Főleg azok nem lopták be magukat a szívembe, amelyeknek, úgy érzem, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Amelyekkel azt az elképzelést erősítjük embertársainkban, hogy azon a bizonyos napon tanúsított viselkedésünk a mérvadó, kizárólag az számít, s az év 364x24 órája mellékes...
Életem első és egyik legnagyobb vesztesége 1998-ban ért, amikor még nem egészen tízévesen elvesztettem a nagymamámat. A kapcsolatunk annyira szoros volt, hogy azt szavakba önteni lehetetlen. Szüleim rengeteget dolgoztak, és a szabadidőm nagy részét a nagymamámmal töltöttem. Sütöttünk, főztünk, a piacon közösen lángost ettünk (még most is előttem van, ahogy kezében tartja, és darabokat tépve nekem fújja, hogy aztán - a számat nem elégetve - megegyem). Vagy éppen játszottunk, rengeteget.
Felfogni, megemészteni nem bírtam a hirtelen veszteséget. A lelkem meghasadt, és bár azóta több mint 17 év telt el, úgy érzem a szívem akkor széttört mozaikjai soha nem forrnak össze. Hét évvel később a sors azt is megmutatta nekem, milyen valakit gyorsan, fájdalmak között elveszíteni. Édesapám három hónapot szenvedett, rákos volt. Amikor azon a júliusi forró hajnalon itt hagyott minket, szinte semmit nem értettem. Ketten maradtunk édesanyámmal ebben a hatalmas, ijesztő világban.
Hiába várom azóta is minden délután hat órakor, hogy apu nyissa az ajtót...
A zár nem kattan, a kilincs nem nyomódik le. A szívemből egy újabb darab örökre lehasadt. Gyászra azonban nem maradt időm: dolgoznom kellett azon, hogy életben maradjunk anyukámmal. Hogy valahogyan újrakezdjünk mindent.
A halottak napja aztán az esztendők során mindig külön emlékeztet az elmúlásra. A nyüzsgés, a tömeg azonban mindig is taszított, a csendes térbe betörő zsivaj, beszéd valahogy megzavarja a szemmel látható gyász képeit. A bevezetőben már említettem, hogy (bátran meg lehet kövezni): nem szeretem a világnapokat. Azt gondolom, hogy emlékezni, szeretni, szerelmesnek lenni nem egy kijelölt időintervallumban kell. Az igazi érzések mindig az egyszerű, szürke, monoton hétköznapokon dőlnek el.
A tűz, amelyet a szeretet táplál nem csak a sírra helyezett mécsesen kell égjen. Sőt. A lángnak a szívünket kell melengetnie, szüntelen. Én hiszem, hogy valaki igazán csak akkor hal meg, ha elfelejtjük. De ha az emlékének csóvája perzseli a lelkünket, akkor örökké mellettünk, velünk marad. Ahogy pötyögőm a székemben ülve ezeket a sorokat szinte hallom a kulcs zörgését a bejárati ajtónk előtt. Aztán megrázva a fejem az orromhoz kapok: évtizedek óta nem ízlelt darás rétes illatfelhője csapja meg az orromat. Itt vannak ugyanis velem. Most is. Mert emlékezem, mert ápolom mindazt, ami a miénk volt. Táplálom a tüzet, amelyet világnaptól függetlenül télen-nyáron lobogni hagyok. Nem a múltban élek, hiszen akkor én is elsorvadnék, de a mindennapok sodrásában fel-fel bukkannak azok az emlékek, melyeknek hála, elvesztett szeretteim továbbra is mellettem vannak, bennem élnek.HORVÁTH NIKOLETTA |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
Címkék: embertársainkban, tulajdonítunk, viselkedésünk, hétköznapokon, nagymamámmal, kapcsolatunk, jelentőséget, illatfelhője, elvesztettem, megemészteni, újrakezdjünk, világnapokat, szerelmesnek, édesanyámmal, bevezetőben, elképzelést, veszteséget, elfelejtjük, mindennapok, elsorvadnék, függetlenül, melengetnie, nagymamámat, játszottunk, világnaptól, elveszíteni, legnagyobb, vesztesége, említettem, mellettünk, megzavarja, sodrásában, lehetetlen, elvesztett, szabadidőm, szenvedett, halottak napját, elképzelést erősítjük, bizonyos napon, kapcsolatunk annyira, szabadidőm nagy, nagymamámmal töltöttem, piacon közösen, hirtelen veszteséget, lelkem meghasadt, szívem akkor, júliusi forró, újabb darab, halottak napja, esztendők során, tömeg azonban, csendes térbe, HORVÁTH NIKOLETTA,
|
|
|
|
|
|
| halottak napját, elképzelést erősítjük, bizonyos napon, kapcsolatunk annyira, szabadidőm nagy, nagymamámmal töltöttem, piacon közösen, hirtelen veszteséget, lelkem meghasadt, szívem akkor, júliusi forró, újabb darab, halottak napja, esztendők során, tömeg azonban, csendes térbe, szemmel látható, kijelölt időintervallumban, igazi érzések, szeretet táplál, sírra helyezett, szívünket kell, emlékének csóvája, székemben ülve, sorokat szinte, kulcs zörgését, bejárati ajtónk, orromhoz kapok, miénk volt, múltban élek, mindennapok sodrásában, embertársainkban, tulajdonítunk, viselkedésünk, hétköznapokon, nagymamámmal, kapcsolatunk, jelentőséget, illatfelhője, elvesztettem, megemészteni, újrakezdjünk, világnapokat, szerelmesnek, édesanyámmal, bevezetőben, elképzelést, veszteséget, elfelejtjük, mindennapok, elsorvadnék, függetlenül, melengetnie, nagymamámat, játszottunk, világnaptól, elveszíteni, legnagyobb, vesztesége, említettem, mellettünk, megzavarja, sodrásában, lehetetlen, elvesztett, szabadidőm, szenvedett, amelyeknek, emlékeztet, rengeteget, valahogyan, megmutatta, amelyekkel, tanúsított, szeretteim, anyukámmal, mellettem, székemben, elmúlásra, darabokat, dolgoznom, esztendők, maradjunk, sütöttünk, töltöttem, taszított, lelkünket, szívemből, mozaikjai, dolgoztak, tízévesen, kizárólag, meghasadt, maradtunk, bukkannak, nikoletta, emlékének, helyezett, fájdalmak, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1024
- e Hét: 4060
- e Hónap: 13243
- e Év: 65951
|
|
|
Offline
