2017-03-19 12:18:54, vasárnap
|
|
|
|
|
|
Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!
A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!
De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jó illatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!
Nézd, ott a sír, az Úr akarta, s ímhol
Örök élet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sír üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!
Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sír egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hagy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!
Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgotának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!

|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnep / Húsvéti versek *** |
|
Címkék: feltámadott, megrezgeti, golgotának, galileának, angyalének, szemükben, istenének, varázsszó, mindenség, egymásnak, győzelmi, kezükben, bólintva, lehajtja, hálaének, beszélik, bölcsője, fűszálon, szívének, fülünkbe, olvadjon, ragyogva, derüljön, virraszt, halottja, mondott, dalként, szilárd, zizegve, zengjen, selymén, ünneplő, szállva, lelkünk, balzsam, dicsőbb, mindenség nagy, szellő susogva, szellő mondott, égbe látunk, ember szívének,
|
|