Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Muskátli
  2018-09-19 16:33:31, szerda
 
   
  Ősz volt, gyönyörű, gyümölcsérlelő, de mégis, amilyen szokott lenni, ünnepeletlen.
A pattanásig duzzadt búzaszemek már rég megtették a magukét, és számlálhatatlanul már a raktárakban suttogják el személyesnek hitt történetüket. Ők legalább hiszik, hogy személyes, pedig valahányan ugyanazt a pályát futották be. Az is elég lenne, ha maguk közül csupán egyetlen egy búzaszemet hallgatnának meg, mert a többiek története is majdnem pontosan olyan. De ők, ahányan vannak, mind-mind előállnak egy-egy történettel, és ezért van az a halk suttogás a gabonaraktárakban.
De mi ne hallgatózzunk, nem lenne szép, ha rajtakapnának! Inkább nézzünk szét magunk körül és hallgassuk a mi személyesnek hitt történeteinket, amelyek valójában éppen annyira hasonlóak, mint a hatalmas raktárakban a történeteiket suttogó, megszámlálhatatlan búzaszemeké!
Az igazi búzahangulat már a raktárakban van, a mezőn már sem nyom, sem emlék nincsen róluk, még szalma sem. Csak a frissen szántott és gondosan megművelt, omlós, fekete föld maradt a mezőn, de néhány helyt benne már a jövő termésének ígérete is nyugoszik.
A gyümölcsösökben és a szőlősökben Isten és az ember éppen ezekben a napokban mérettetik meg, most derül ki, hogy együtt, Isten és ember mire volt képes a 2009-es esztendőben, Magyarországon.
Magának a szőlőtőnek semmi felelőssége nincsen, és ő ezt tudja is, ettől olyan nyugodt. Lent, a gyökerei közt a Pannón-tenger üledékével zsírozott, omlós, áldott fekete föld, amit egy élelmes kereskedő akár kilóra is árulhatna, mint cserépbe való virágföldet Európa szerencsésebb, de a Jóistentől kevésbé megáldott országaiban. Nekünk a földünk, a szülőföldünk áldott, nekik a gondtalan sorsuk.
Fent, a szőlőtő felett az ég van, ami beborítja és rajta a fáradhatatlan nap, a gyümölcsérlelő, ami olyan ravasz, hogy sok millió szemtanú előtt úgy lopja be fényes nappal a szőlőszembe az édes ízt, a zamatot, az emberi élethez szükségeset, hogy azt mi, a tanúk észre sem vesszük.
A szőlőtő sorsa nagyon meg van határozva. Lent a földön az anyaföldben, a termőföldben ott van az Isten, de fent az égen is, a gyümölcsérlelő napsugárban is ott van az Isten és az ég és a föld között, a szőlőt ápoló, kapálgató, nyesegető magyar ember lelkében is ott van az Isten. Így hát végül csak egyetlen egy fajta szőlő létezhet: Isteni.
Tetszett is nekünk ez a hely minden korban és minden évszázadban, de az a baj, hogy nemcsak nekünk. Mindig voltak semmiházi paraziták, akik a kapára nem, de az édes szőlőszemre és a nedűre igényt tartottak. Ízeink, zamataink, nedűink, alkotásaink, hazánk kellett nekik és ezért bizony sokszor magyar kézzel vertek magyart, hogy értékeinket elrabolhassák. Legyünk jókedvűek, mert ez az ősz, a 2009-es esztendő ősze hitem szerint az utolsó, amikor még a jött-ment antikrisztusok magyar kormánnyal ütnek magyart, magyar földön! Legalábbis nem ilyen mértékben.
A dunántúli nagyközség egyik boltja mellett egy akácfa deszkakerítésen, egy iskolás füzetlapra írt hirdetésre lettem figyelmes: Csemegeszőlő eladó 60 forintért. Szent István út 65. Ez a hirdetés egészen más volt, mint a többi, odacsalogatott. A betűk, az a néhány betű mintha lelkes lett volna, felfelé vékonyabb, lefelé vastagabb és igen formásak voltak, mintha nem is írták, inkább rajzolták volna. Én nem bánom, legyen írva, de akkor úgy írva, mint ahogyan a tojásokat írják Húsvétra. Közgazdasági, marketing szempontból értéktelen és amatőr, mindenféle profi jellegtől mentes.
A néhány betűs szöveget olvasva ott láttam a bikkfából készült iskolapadban a kezdő kisiskolást, aki igen szépet rajzolva akar írni, és magában mintha félne is a tanító bácsi szigorú tekintetétől. Néhány kisiskolás ezt olyan komolyan veszi, hogy keze írásában még hat-hét-nyolc évtized után is kisiskolás marad, és ez meg is látszik a 60 Ft-os csemegeszőlőt hirdető betűkön.
Csak egy pár házzal van odébb, így hát arra mentem. A rácsos kapun és kerítésen át minden látszott és az egész olyan volt, mint a szépen rajzolt, egyforma betűk. Lehetetlen, hogy valaki ilyen gondosan rajzolja a betűket, de udvara, kertje, hajléka méltatlan legyen keze írásához, szőlőlugasában bodza, laboda, csalán és szamárcsipke éktelenkedjen. Magamban azt mondtam, hogy ha csak annyira futná a szerencsémből, hogy a nyílegyenes szőlősorok között sétáljak, már az is jó lenne, de ha még meg is kóstolhatnám a szőlőt, az már maga egy ünnep lenne.
Nem az első csengőszóra jött ki a gazdaasszony, hanem a sokadikra. Pedig a rigókergető, láncon tartott kicsi kutya igen őszintén ugatott, a csengő szólt, de az édesanyánkszerű nénike még nem jött. Nem mintha nem tisztelné a kapuhoz jött embert, hanem éppen azért, mert nagyon tiszteli.
Ezek az édesanyánkszerű asszonyok mindent és mindenkit szeretnek és tisztelnek, még a kendermagos tyúkjaikat is szeretik. Ezért gondosan kitakarítják a kevertes edényt, nehogy megcsámporodjon benne a kevert, nehogy megártson a tyúkgyomornak, nehogy hasfájást kapjon a kendermagos, mert akkor a tojás is kisebb és kevesebb lesz. A tyúkudvar kapuján a tolózárat is jól hátra kell nyomni, mert a tyúk az nem olyan, mint a többi állat, teljesen gyanútlan és ártatlan, és ha a nyitott kapun kisétálna a kutyavilágba, akkor igen rosszul járna. Nem való neki az elvadult, kegyetlen kutyavilág.
A Jóisten legyen irgalmas és védelmezze azt, aki gyanútlanul, tiszta szívvel és lélekkel lép ki a kutyavilágba!
A szőlős nénike a csengőszóra, a kutyaugatásra még kezet is kellett mosson a csapnál és még a köténykéjét is le kellett tegye, mert az egyik lakmározó kendermagos még a kevertes csőrét is odatörölte. A legvégén még a tükörbe is belepillantanak az édesanyánkszerű gazdaasszonyok, mert teljesen rendben kell legyenek, mielőtt kinyitják a rácsos kaput.
Így jönnek a Kárpát-hazában az édesanyánkszerű, fehér hajú gazdaasszonyok, hogy kaput nyissanak a bejövőnek. Arcuk ráncaiban felénk hozzák a Kárpátok meredek hágóit és szurdokvölgyeit. Mosolyukban ott vannak a Kárpátok lejtőinek dombjai, lágyan hajlított völgyei és egy kicsit még a fölöttük elsétáló mosolygós nap is. Mindent szembehoznak velünk ezek a gazdaasszonyok, bérceket, hegyeket és a folyamatos önvédelmi harcok győzelmeit, kudarcait, győzelmi ünnepeket és a vesztes csaták után a fájdalmas száműzetéseket.
Beismerte, hogy tényleg ő írta és tette ki a hirdetést és a szőlős pedig éppen ez az, amit látok. Adta is a kezembe a metszőollót, hogy én magam vágjam le azt a gerezdet, amelyik nekem a legjobban tetszik. Szőlőügyekben járatlan vagyok és ezt ő észre is vette. Minden szőlőtőnél ismertetőt tartott a szőlő fajtájáról, az édesség fokáról, zamatáról, illatáról, érettségéről és még a magja nagyságáról is.
Nekem minden fürt finom fajtának tűnt és ezért rövidre sikerült a sétám a lugasban, már az elején megrakódtam.
Megmértük, csalósan az én javamra és utána a verandában hellyel kínált, de nemcsak hellyel, hanem sok szép óriási nagy körtével is, ami az ajtó előtti fán termett. Tele volt körtével a fa is, de még az alja is az őket szorgalmasan nyaldosó méhek örömére.
A körték közül is ő választott helyettem, ő tudta, melyik a legfinomabb és én elejétől fogva hittem neki. Amilyent rátettem a kezemet egyre, már ott is volt előttem a porcelántányér, egy kicsike rételt abrosz, egy éles kés, minthogyha itt egy nagy lakoma volna készülőben.
Micsoda körteevés volt ez! Maga a gyümölcs is csodás volt, de erre már nem is emlékszem, mert mind csak a vendéglátó, édesanyámszerű asszonyra gondoltam, aki még most is, még engemet is, még a jött-mentet is, még az először látottat is, még a bárkit is ennyire tud szeretni. Lehet, hogy a hosszú életek ilyenek, szeretetre tanítanak, de ezt mi csak sok-sok év után, mindegy szálig fehér hajjal tudhatjuk csak meg igazán. És addig mi még nagyon sok Vilmoskörtét kell megegyünk.
A kávéja elő volt készítve, csak be kellett gyújtani alája, mert ahogy ő mondta, éppen kávézni készült. Csak azt nem értem, hogy abból az egyből, hogy tudott hozni két jó csésze kávét, hiszen egymagában él és semmiféle érkezés nem volt neki bejelentve. Talán mindig így csinálja, mindig számít egy érkezőre, mindig vár valakit és ezért van mindig pluszban egy csésze kávé? Az is lehet, hogy konok, és hiába jött meg párjának a mennyei behívó, azért ő mégsem szokik le az ő jó régi szokásáról. Lehet, hogy a férjének főzött kávét ittam meg én akkor? Nem tudhatom. Ez is az ő titka marad sok mással együtt.
Közben mesélt és éppen azt mesélte, amit én nem tudtam, de tudni szerettem volna. A nyár elején özvegyült meg, hatvannégy év házasság után vesztette el a szeretett férjét, akihez tisztán és tiszta szívvel, tiszta szerelemmel ment férjhez tizenhat évesen. A férje is majdhogynem fiúlegény volt, nem sokkal a lakodalom után vitték el katonának. Így lett belőle nehéz világháborús évekre gazdaasszonyból gazda.
Mondtam neki, hogy én is ismertem a férjét látásból, vagy inkább köszönésből, mert a saroktelek mellett nem lehetett úgy elmenni, hogy abból köszönés ne legyen. Mindig a szőlőt gondozta és vagy ő köszönt oda, vagy az érkező. A végén még integettünk is egymásnak, néha egy-két szót is váltottunk.
A jobb szemem sarkával észrevettem, hogy a fogason ott van még a férje nadrágja, kabátja, kertészköténye, de még a kalapja is. Úgy éreztem, mintha a magas, szikár ember ott állna mellettem.
- Hát igen, minden ruhája itt van, és én minden reggel eltervezem, hogy már végre elpakolom, mert még a nyár elején halt meg szegény és most október. De annyi erőm még sohasem gyűlt, hogy levegyem a fogasról az ő ruháit. Így, ha látom a ruháit, úgy érzem, mintha most is velem volna.
A bőséges szőlőtermés, az Isten áldása nem volt teljesen öröm a megözvegyült gazdaasszonynak, aki éppen most, szőlőéréskor tölti be a nyolcvanadik életévét. Férje, élete párja nem azzal a gondolattal ápolta, kapálta, kötözgette a szőlőtöveket, hogy a szüretre magára hagyja az ő gyönge párját. Nem tudhatta ő, mert az égi behívó még kilencven felé is mindig fájdalmasan túl korán és meglepetésszerűen jön.
Amúgy a nyugdíjkájából megélne az ekképpen gazdaasszonyból lett gazda, de mégis minden gerezd szőlőt értékesíteni akar. Hogyha az ő férje lenézne az égből és meglátná, hogy a rigóknak, vagy a földre hullva, az anyaföldnek dolgozott ő, igen szomorú lenne. Így került az iskolás füzetlapra írt hirdetés a bolt melletti akácfa deszkára.
Csupa háromszáz forintért igen megrakódtam és távozáskor megígértem, hogy a rendelkezésemre álló eszközökkel fogok segíteni a szőlőértékesítésben és az alföldi nagyközség minden jelentősebb helyén és útkereszteződésénél meg fogom hirdetni az ő szőlőjét.

A lugas szőlőjének ízéhez és illatához illő hirdetésszöveget próbáltam fogalmazni minél rövidebben és ezt a szöveget formás, nagy, színes betűkkel nyomtattam ki. Az ABC elejébe is tettem, a cukrászda elejébe is, a turkálóhoz is, a Polgármesteri Hivatalhoz is és még a négy kocsma bejáratához is. Azt reméltem, hogy a kocsmába sok szőlőbogyó rajongó ember jár és köztük olyan is lehet, aki a szőlőbogyót már az erjedése előtt is kedveli.
A katolikus templom mellé nem tettem, pedig oda is járnak még a falubeli emberek, de a templom az Isten háza és az ő fia, Jézus Krisztus korbáccsal hajtotta ki az Isten házából az üzérkedőket. Még az asztalokat is felborogatta, úgy, ahogy voltak, mindenestől. Vásárolhatunk is és adhatunk is, csak távol az Isten házától, mert az üdvösségünk a legfontosabb, a pénzünk csak azután következik.
Három nap múlva ismét a zsebembe dobtam néhány százforintost és a megözvegyült gazdaasszonyból lett gazda, édesanyánkszerű nénike felé indultam. Nem hittem a szememnek, amikor a kapuja előtt egy rokkantaknak készített, akkumulátoros járgányt láttam. Ilyent a nagyközségben csak egy néhány idős asszony használ, aki valamilyen okból kifolyólag nem tud a lábán járni. Azt sem értettem, hogy hol és hogyan járkál a mozgásképtelen, amikor a járgány üres. Az biztos, hogy nem a szőlős nénikéé volt a járgány, mert ezúttal rendkívül hamar és vidáman jött szembe kaput nyitni.
Még a mozgásképtelennek ismert idős nénike is a szőlőlugasban serénykedett, szőlőt szedett. De nemcsak ő, még sokan mások, legalább annyian, ahányan voltak a rigók ma három napja, érkezésemkor. Ennyi vevőre nem számított az édesanyánkszerű szőlős nénike. Nem is azt mondta, amit én úgy is láthatok, hanem azokról mesélt, akik már elmentek, hogy azok milyen sok szőlőt szedtek.
A járgányos nénike, aki éppen egy nova szőlőtő körül sürgött-forgott, elárulta, hogy látott, amikor ragasztottam a hirdetést, megvárta, hogy menjek el, és az akkumulátoros járgánya legnagyobb sebességével oda sietett, hogy elolvassa a hirdetést. A járgányát ritkán hagyja el, nem lenne jó, hogyha besúgná őt valaki a közgyógynál, hogy milyen jó szőlőszüretelő állapotban van. De hát hiába, a szőlősorok közé nem való az akkumulátoros járgány, itt vállalnia kell a régi és boldogabb énjét.
Ezek a másfajta, forintos rigók mind megpakolták magukat szőlővel, fizettek, és boldogan távoztak. A gazdaasszony vagy akár a gazda a végére hagyott, de én ezt egyáltalán nem bántam. A verandájába hívott, hogy beszélgessünk egy kicsit. Hihette azt is, hogy a gazdag szőlőtermés titkáról fogom kérdezni, de az engemet nem érdekelt. Szőlőügyekben riválisa, versenytársa nem lehetek, annyira magas nekem a szőlőtő ápolása, mint szamárnak a szaxofon.
Egyvalamiben azért mégis versenytársa vagyok, mégpedig olyan, aki bevallottan és sajnálatos módon alulmaradt, vesztett és ebből kifolyólag irigy. Azt akartam eltanulni tőle, hogy mitől olyan szépek, olyan rendkívüli módon szépek a muskátlijai a hosszú veranda ablakában. Azt biztosan tudtam, hogy minden muskátli lehetne ilyen szép, csak hát nem az, az enyém sem az.
Kell legyen a hófehérhajú, édesanyánkszerű gazdaasszonyoknak úgy nyolcvan év körül egy titkuk, amitől olyan szép a muskátlijuk. Ez a titok kell nekem cserébe a hirdetésfogalmazásért, ragasztgatásért, falukerülésért. Neki is megérné, mert a profit, az profit, a pénz még neki is fontos. Lehet, hogy éppen az eladott szőlő árával egészül ki a nyugdíjból félretett pénze, hogy jövőben a kicsengetésre a dédunokájának megvehesse azt az áhított és olyan kitartóan emlegetett kerékpárt.
Eddig volt szép számomra a történet, az édesanyánkszerű szőlős gazdaasszony története. Nagyon megbántam, hogy őt a gyönyörű muskátli titkáról faggattam. Úgy érzem, szörnyű kínokat okoztam neki és ahelyett, hogy megfejtettem volna a legszebb muskátlik féltve őrzött titkát, újabb és talán örökre megfejthetetlen titkok és rejtélyek sötét vermébe estem.
A lényeg az, hogy a muskátli is olyan, mint az ember, mint amilyenek mi vagyunk. Amíg fiatal a muskátli szép, pompázik, örvendünk neki, minden emberi tekintetet magához vonz, egy igazi ünnep. Elrepül az idő, mert az ifjúság, a muskátlik ifjúsága is örökké rövidebb a kelleténél, és azután a virág már csak arra jó, hogy hajtást szedjünk róla, majd kihúzzuk a földből, vödörbe rakjuk és kivigyük a szemétdombra.
- Én éppen ilyenkor, október végén szoktam szedni a hajtásokat és elszúrom a friss, finom földbe. Az öregeket kihúzom, vödörbe rakom és a szemétre dobom.

Az öreg már nem szép, az öreg már nem jó, az öreget nincs miért tartani, az öreget ki kell dobni!

Miközben a gyönyörű muskátlik titkáról beszélt, mind a ketten magunk elé néztünk, egyikünk mesélt és a másik hallgatott. A ,,nem szép" szavára óvatosan fölemeltem a fejem és az ő gyönyörű, bájos arcára néztem.
Most az egyszer nem hiszek a dédi-nénikének, nincs igaza, egészen biztosan hazudik.
Abban igaza van, hogy egy láthatatlan kéz majd egyszer mindannyiunkat kihúz, mint egy öreg, hajtásaitól megfosztott és hervadt virágú muskátlit, de az még sem igaz, hogy az öreg nem szép, hogy az öreg nem jó. Azért nem, mert ez az édesanyánkszerű szőlős dédi-néni szép is és jó is, és ha kell, ezt írásban is adom. De ha mégis tévednék, és mégis neki lenne igaza, a nem szép és nem jó öreget mégis ki kell dobni, akkor hogy meri kimondani éppen ő ezt. És milyen mosolygó arccal mondja ki ezt a kemény és fájdalmas igazságot! Mintha azt mondaná, hogy ősszel szüretelik a szőlőt.
De szeretném, hogy akár egy pillanatra elfelejtené, hogy éppen most, októberben, szőlőéréskor tölti be a nyolcvanadikat! Ezeket a túlontúl komoly és fájdalmas szavakat nekem mégis könnyebb hallani, mint neki, aki mondja.
Létezhet olyan, hogy valaki beszél, mond valamit és ő maga nem hallja, nem gondol arra, amit mond? Én akkor a Jóistent arra kértem, hogy ne engedje, hogy igaz szavain magában eltűnődhessen. Lehet, hogy ostobaság, naiv idealizmus, de az életünkben vannak helyzetek, amikor az önámítás, az önbecsapás, a hazugság teszi elviselhetővé a napjainkat. De ez a szőlős nénike, az édesanyánkszerű dédi-néni sehogy sem akart hazudni sem magának, sem nekem. Ezért haragudtam rá.
Lehet, hogy a Jóisten már régen elküldte hozzá az ő őrangyalait, hogy óvják az ő lelkét, a hosszú és fájdalmas élet által megtépázott és sokszor vérző özvegyasszonyi lelkét. Lehet, hogy most is kenegetik mennyei kenőcsökkel az ő lelkén ejtett sebeket, talán éppen azokat, amelyeket én, a kíváncsi, muskátli ügyben ejtettem rajta. Ott, a szőlőlugas mögötti ház verandájában nem láttam ezeket az angyalokat. Csak a fájdalmát tudtam fölmérni, a gyógyírt nem láthattam.
Az is lehet, hogy a Gondviselő a kor előrehaladtával ad minden szőlős dédi-nénikének egy saját házi és egyéni használatú vigasztalást, aminek birtokában szembe tud nézni a földi és égi kemény igazsággal. De ez az égi ajándék, ez a képesség nekem most még nincsen meg, és úgy nézek a velem szemben ülőre, mint magamra, az elmúlás könyörtelenségén töprengő fiatalabbikra, az angyaltalanra.
Szívem szerint bocsánatot kértem volna tőle a gyönyörű muskátlik titkát faggató kérdéseimért. Nagy hiba, hogy ha az ember néha úgy hiszi, hogy eleget tud az élet törvényeiről, mert csak akkor látja be törpeségét, amikor egy ilyen szőlős nénikével találja szembe magát.
Lehet, hogy a mosoly az arcán igazi volt és egy kicsit sem szenvedett. Valamilyen okból kifolyólag talán még boldog is lehetett, hiszen ilyen arccal lélek nem szenvedhet. És ha nem szenved, sőt, ha boldog is, akkor az attól van, hogy a Gondviselő angyalai igen jól végzik égi feladatukat és megvédik őt minden szenvedéstől. Megmondják neki, hogy a mennyei Atya szereti őt és az öregség, az elmúlás nem egy rosszakra kimért büntetés, nem a harag jele, hanem az élet rendje. Annyira része az életnek, mint a szép gyermekkor és a percnyi fiatal élet, a percnyi boldogság.
Most így még nem tudom eldönteni, melyik változat az igaz, szenvedett-e vagy nem szenvedett a mosolygós arcú, édesanyánkszerű szőlős dédi-néni.
De reménykedek én magamnak és reménykedjünk együtt, hogy ha majd a Jóisten irgalmából eljutunk odáig, ahová ő jutott, akkor hozzánk is elküldi a Gondviselő az ő angyalait, hogy szenvedés nélkül, de inkább örömmel tudjuk elfogadni azt, ami ránk méretett, és amit kikerülni úgy sem lehet!
Az arcán a mosolyt látom, de azt, hogy e mögött mi van, most még nem tudhatom. Az én eszemmel, angyaltalanul nem tudom elképzelni, hogy egy nyolcvanéves dédi-néni boldog lehet akkor, amikor többször is megismétli a fájdalmas, félig igaz mondatot:
,,Az öreg már nem szép, az öreg már nem jó, az öreget nincs miért tartani, az öreget ki kell dobni!"

Részben a magam sorsáért aggódok, részben azért, mert úgy hiszem, hogy az ő helyében nekem valami nagyon fájna most ezen az októberi délutánon, éppen a nyolcvanadik szőlőéréskor.
Hármunk közül csak a muskátlik igazán boldogak végig a hosszú verandán. Ők is talán csak azért, mert rájuk a szőlős dédi-néni visel gondot, és nem töprengenek a sorsukon, örvendenek annak, ami van, az októberi nyárnak, és egyáltalán nem gondolnak az elmúlásra.

Zonda Attila





 
 
0 komment , kategória:  Mesék az életből  
Címkék: hirdetésszöveget, könyörtelenségén, édesanyánkszerű, megcsámporodjon, gazdaasszonynak, szurdokvölgyeit, ragasztgatásért, rendelkezésemre, gazdaasszonyból, megfejthetetlen, gyümölcsösökben, belepillantanak, előrehaladtával, deszkakerítésen, özvegyasszonyi, szőlőlugasában, nyolcvanadikat, porcelántányér, szőlőszüretelő, édesanyámszerű, száműzetéseket, gyümölcsérlelő, mozgásképtelen, falukerülésért, magyarországon, gazdaasszonyok, nyugdíjkájából, antikrisztusok, történeteinket, kertészköténye, mindannyiunkat, odacsalogatott, szőlőügyekben, vásárolhatunk, angyaltalanra, beszélgessünk, pattanásig duzzadt, raktárakban suttogják, pályát futották, búzaszemet hallgatnának, többiek története, hatalmas raktárakban, történeteiket suttogó, igazi búzahangulat, frissen szántott, jövő termésének, szőlősökben Isten, ember éppen, napokban mérettetik, 2009-es esztendőben, szőlőtőnek semmi, gyökerei közt, Szent István, Polgármesteri Hivatalhoz, Jézus Krisztus, Zonda Attila,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
12.18. 19:42 Bemutatták az Ikarus első elektromos autóbuszát Székesfehérváron
12.18. 19:42 Századvég: a magyarok döntő többsége elutasítja az erőszakot
12.18. 19:32 December 31-ével zárul az országos videokonferencia-rendszer kiépítése
12.18. 19:22 Az Öt Csillag Mozgalom ellen tüntettek Rómában Sárközy Júlia az MTI tudósít...
12.18. 19:22 A Wingholding Zrt. megvette a Gizella úti Irodaparkot
12.18. 19:12 Liceele confesionale maghiare din Ucraina Subcarpatică primesc 1,8 milioane...
12.18. 19:02 A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta a Polgári Magyarországért díjat
12.18. 18:52 MEKH: csaknem 100 településen elérhető a távhő
12.18. 18:42 BM: a rendőrség higgadt maradt, nem alkalmazott felesleges, túlzó erőszakot
12.18. 18:12 Nem jár a metró a Deák tér és a Nagyvárad tér között
Tudjátok ?
Szerintetek lesznek jó karácsonyi filmek a TV-ben?
Lesz eredménye a tüntetésnek ?
Mennyi ideig élhet egy benti macska?
Mennyire káros a szervezetre a dohányzás?
Milyen sorozatokat lenne érdemes néznem?
még több kérdés
Blog Címkék
Csokor  Szíveden  Régi szép emlékek . . .  Jó reggelt szép napot  Facebookon kaptam Krisztinátó...  Barackos-babapiskótás süti  Csillogó fenyőfa  Egészségesebbek  Havas karácsony  Karácsonyi díszítő  Pókhálószerű  Sejtosztódás  Az ünnep, a várakozás izgalma  Mosolygós  Taposóakna  Facebookon kaptam  Kis manó  Színek  Kálnay Adél: Sokkal értékesebb...  Hóval lepetten  Adventi kalendárium – 20...  Nagy utazás Ilyenkor december...  Régi szép emlékek . . .  Sajttorta  Álomfalva(k)  Karácsony tájékán  Facebookon kaptam  2. adventi hét csütörtök 12.13  kérdések-válaszok  Png nő  Keresztes Szent János: Sötét ...  Karácsony pompájában  Rilke: A csend  Nemanja Nikolics: Győzelmet ér...  Jázmin  Madár sapkában  Cippzár  Kisördög  Cica szemüveggel  Karácsony  Cica szemüveggel  Szeretetben szeretnék élni  Virágzó csillagkaktusz  Szomorú nő  Frissítések  Rilke: A csend  Gesztenyével töltött pulykamel...  Női kézilabda E.B. - Magyar cs...  Ezüst levelek  Söprögető kislány  Szép estét  Blöki  Kacsa az esőben  Sertésborda gazdagon  Mai napi bölcsességek  Balla Zsófia : Menetközben  Női kézilabda E.B. - Magyar cs...  Őszibarackos-sajtos csirkemell  Png nő  Női kézilabda E.B. - Magyar cs...  Hulló csillagok  Régi szép emlékek . . .  Szép estét  Facebookon kaptam  Egyszerű imádság  Havas ágak  Szép estét  Kéményseprő  Facebookon kaptam  Jázmin  Jó éjszakát kívánok!  Png nő  Pókhálószerű  Ma is vidáman  A kereső és megváltó küldetés  Facebookon kaptam  A szeretet illatát nehéz leírn...  Kisördög  Ajándékok  "Ez a legnehezebb manapság... ...  Mangó-avokádó salsa  Keresztes Szent János: Sötét ...  Virágzó kavicskaktusz  Betty Boop  Kókuszkocka csoki krémmel tölt...  Mária iskolájában megtanuljuk....  Csillagok és fenyők  Imádság az idei karácsony telj...  Kis manó  Facebookon kaptam  Szép estét  Esik a hó  Csillagok és fenyők  Harmonia.......  Söprögető kislány  Csillagok és fenyők  2. adventi hét péntek 12.14  Papp Lajos: Karácsony tájékán ...  Rilke: A csend  Betty Boop 
Bejegyzés Címkék
pattanásig duzzadt, raktárakban suttogják, pályát futották, búzaszemet hallgatnának, többiek története, hatalmas raktárakban, történeteiket suttogó, igazi búzahangulat, frissen szántott, jövő termésének, szőlősökben Isten, ember éppen, napokban mérettetik, 2009-es esztendőben, szőlőtőnek semmi, gyökerei közt, élelmes kereskedő, szülőföldünk áldott, gondtalan sorsuk, szőlőtő felett, emberi élethez, tanúk észre, szőlőtő sorsa, gyümölcsérlelő napsugárban, föld között, szőlőt ápoló, fajta szőlő, hely minden, édes szőlőszemre, nedűre igényt, 2009-es esztendő, jött-ment antikrisztusok, dunántúli nagyközség, akácfa deszkakerítésen, iskolás füzetlapra, hirdetés egészen, tojásokat írják, néhány betűs, bikkfából készült, kezdő kisiskolást, tanító bácsi, rácsos kapun, egész olyan, szépen rajzolt, nyílegyenes szőlősorok, ünnep lenne, első csengőszóra, csengő szólt, édesanyánkszerű nénike, kapuhoz jött, édesanyánkszerű asszonyok, kendermagos tyúkjaikat, kevertes edényt, tyúkudvar kapuján, többi állat, nyitott kapun, szőlős nénike, egyik lakmározó, kevertes csőrét, édesanyánkszerű gazdaasszonyok, rácsos kaput, fölöttük elsétáló, folyamatos önvédelmi, vesztes csaták, fájdalmas száműzetéseket, szőlős pedig, legjobban tetszik, szőlő fajtájáról, édesség fokáról, magja nagyságáról, elején megrakódtam, verandában hellyel, ajtó előtti, őket szorgalmasan, körték közül, kezemet egyre, kicsike rételt, nagy lakoma, először látottat, hosszú életek, csésze kávé, mennyei behívó, férjének főzött, nyár elején, szeretett férjét, lakodalom után, férjét látásból, saroktelek mellett, szőlőt gondozta, jobb szemem, férje nadrágja, bőséges szőlőtermés, megözvegyült gazdaasszonynak, nyolcvanadik életévét, gondolattal ápolta, szüretre magára, nyugdíjkájából megélne, ekképpen gazdaasszonyból, földre hullva, anyaföldnek dolgozott, bolt melletti, , ,
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 225 db bejegyzés
e év: 4973 db bejegyzés
Összes: 22285 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1930
  • e Hét: 4809
  • e Hónap: 19774
  • e Év: 651351
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.