|
2018-09-29 06:58:04, szombat
|
| |
| |
IMHO: Gyámságra szoruló vén hülyék
A címet egyik kedves kommentelőnktől loptuk, az egész mondat így hangzott: Most már nagyon kezdem utálni, hogy gyámságra szoruló vén hülyeként bánjanak velem.
Talán megbocsájtják nekünk, ha most tényleg róluk lesz szó.
Azokról, akik elvesztették a kapcsolatot a valósággal, és a demencia ködébe burkolózva próbálnak tapogatózni a világban, amely nem ismer könyörületet velük szemben.
Amikor ment a szégyenteljes és sokak életébe megoldhatatlan problémát és olykor tragédiát hozó kórházkiürítés, szép számmal születtek olyan kommentek, amik a hozzátartozók orra alá dörgölték, hogy nem a kórházakra kell bízni az idős betegek gondozását, ápolását, életben tartását.
Akkor kire, kérem szépen? Az átlag magyar melózik. Reggeltől estig, esetenként több munkahelyen, és nem jachtkirándulásra gyűjt, hanem sárga csekkre. Nem nagyon kell magyarázni, hogy mit jelent számára az, hogy kiesik a mókuskerékből, nem beszélve a hozzáértés és a megfelelő eszközök hiányáról. De ez most speciális helyzet volt, az igazság viszont az, hogy pandémia nélkül is döglött a rendszer.
Anyád, apád, nagyanyád, nagyapád először csak elfelejt dolgokat. A zárban hagyja a kulcsot, a tűzhelyen a levest. Aztán egyszer csak nem talál haza, tanácstalanul nézegeti a kapualjakat, hogy vajon melyiken kell bemennie. telefonál a szomszéd, hogy a nénivel, bácsival baj van... Elviszed magadhoz, és a baj csak fokozódik, hiszen a szakember is azt mondja, ez a lehető legrosszabb választás, mert kiemelve a környezetéből még zavarodottabbá válhat. Ott van a családod, a gyerekek, ez utóbbiak nem értik, miért szaladgál a lakásban a nagyi meztelenül, és nem tudsz munkába menni, mert vigyáznod kell rá. Nem a vigyázással van a gond, hanem a munkával. Szociális háló nincs, gondozót nem tudsz kérni, mi több: megfizetni sem tudod, mert nincs, elmentek külföldre, olyan talán akadna, aki odaköltözne hozzá, természetesen pénzért, de ezt meg az idős ember nem viselné el.
Aki még aktív, arra számos veszély leselkedik, komplett üzletág rendezkedett be az idős, a dolgokat már átlátni képtelen, hiszékeny emberekre, megvetetnék vele a palackba csomagolt levegőt 300 ezerért, és először áldod az állapotát, hogy már nem tudja, miként kell a bankkártyát használni. Az üzletkötő óránként hívja, látod a telefonján, zaklatja, hogy fizessen, hiszen megrendelte, aztán bemész az irodába és megmondod neki, hogy ha nem száll le az anyádról, akkor az arcán csúsztatod be a rendőrség ajtaján, és a foga már nem kocogtatja a követ.
Ha a sors próbára akar tenni, akkor még betegség is társul a demenciához, jársz be minden nap, fürdeted, eteted, megcsinálsz mindent, amit az ápoló személyzetnek kellene, mert hiába készíted be az ételét a hűtőbe, egyszerűen elviszik onnan, a nővér a vállát rángatja, és a fészbúkozik a számítógépen. A néni rosszalkodik szólítanak meg nem kevés megvetéssel a hangjukban, és nézel, hogy mi a picsáról beszél: anyád, apád azt sem tudja hol van, egyet tud, nem otthon, és oda akar menni. Az orvos meglát, és elszalad a folyosón, a párbeszédhez csak egyikőtök ragaszkodik.
Hívod a barátnőd, Ausztriában dolgozik egy olyan kórházban, amelynek mindenféle osztálya van, sebészet, belgyógyászat, ortopédia, minden, de a betegek csakis kizárólag idősek. Az ápolók és az orvosok speciálisan képzettek erre a feladatra, ők tudják, hogy a nénik és a bácsik nem rosszalkodnak, hanem sétálnak kifele az életből, maguk mögött hagyva a mindennapok gondját, velejáróit, megjegyezni szükséges dolgait. Beszélsz a másikkal, aki egy német idős otthonban szakápoló, mondja, ott az a feladat, hogy méltó életkörülményeket teremtsenek, nem csak pelenkát cserélnek, hanem programot, előadásokat szerveznek nekik, a zenéseket például kifejezetten szeretik.
Ül az anyukád az idős otthon ablakában, abban, ahová több havi országjárás után sikerült bejutnotok és mosolyog. Meg is nyugodhatnál, de ez nem az a mosoly, ami gyerekkorodtól végigkísért. Egy snitt: és megint a kórházban vagytok, egyenként állnak le a szervei, a doktornő alapos, kedves, a nővérek dettó, kiugrasz egy kávéra, s mire visszajössz, nem csak megmosdatták, átöltöztették, de frizurát is csináltak neki, te meg bőgsz, most bőgsz, a másik helyen csak verted a nővérpultot dühödben.
Nem tapsoltál este nyolckor, mert mire beköszöntött a karanténkorszak, addigra annyi orvossal és nővérrel volt rossz tapasztalatod, hogy inkább befogod a füled, ott rohadjon meg a koronavírus, ahol van, feltehetően az vitte el végül a szülődet, de talán jobb is, ebben a világban egy idős, demens, olykor magatehetetlen embernek nincs helye.
És szakadjon rátok az összes stadion teszed hozzá gondolatban.
Szerző: IMHO
Forrás: Huppa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
Címkék: karanténkorszak, kommentelőnktől, gyerekkorodtól, megoldhatatlan, magatehetetlen, kórházkiürítés, zavarodottabbá, átöltöztették, mókuskerékből, belgyógyászat, tapasztalatod, személyzetnek, tanácstalanul, rosszalkodnak, környezetéből, természetesen, megbocsájtják, szégyenteljes, hozzátartozók, elvesztették, párbeszédhez, rosszalkodik, megmosdatták, kifejezetten, könyörületet, rendezkedett, nyugodhatnál, beköszöntött, számítógépen, megjegyezni, teremtsenek, országjárás, előadásokat, mindennapok, megvetéssel, megvetetnék, címet egyik, egész mondat, demencia ködébe, hozzátartozók orra, kórházakra kell, idős betegek, átlag magyar, megfelelő eszközök, igazság viszont, zárban hagyja, lehető legrosszabb, nagyi meztelenül, idős ember, palackba csomagolt, bankkártyát használni, üzletkötő óránként,
|
|
Offline
