|
2011-05-03 14:54:43, kedd
|
| |
| |
Adamcsik Anna:
Miért válnak a férfiak unalmas férjekké?
Ritka az a nő, aki ne panaszkodott volna élete
egyhangúsága monotonsága miatt. Legtöbben egyre
unalmasabbá váló férjeiket hibáztatják a megváltozott
helyzetért. Fel lehet-e venni a harcot az unalom
ellen? Vajon a férfiak unalmasnak születnek, avagy a
házasság hat rájuk ily módon?
Elöljáróban szögezzük le, az unalom nem veleszületett, hanem szerzett
tulajdonság, jellembeli gyengeség, hiányosság. Nem igaz tehát az az állítás,
hogy a férfiak eredendően unalmasak. Ugyanolyan arányban találunk közöttük
jó humorút, érdekeset, mint fanyart, kedvetlent. Megfigyelhetjük azonban,
hogy a házasság kivált belőlük valamilyen megmagyarázhatatlan, talán a
családfői szereppel összefüggő magatartásformát, amelynek következtében
alig-alig elviselhető allűröket vesznek fel. Kedvtelve tetszelegnek a bölcs
szerepében, tanárként kioktatnak, lekicsinylően nyilatkoznak a nők
szokásairól, rigolyássá válnak, miközben szent meggyőződésük, hogy párjuk
nélkülük elveszne, egyedül semmire sem képes és az, hogy egzisztenciával,
rendezett, biztos családi háttérrel rendelkezik, csakis nekik, férfiaknak
köszönhető. Ezzel a bizonyossággal felvértezve veszik maguknak a bátorságot
ahhoz, hogy tulajdonuknak tekintsék a nőt, s rendelkezzenek felette.
Anna elfoglalt üzletasszony, aki gyakran utazik külföldre. Egyik
alkalommal, amikor éppen Stockholmban járt, az utolsó pillanatban ért ki a
reptérre, mert defektet kapott a taxi, s a szélviharban elhúzódott a
kerékcsere. Szerencséjére még maradt tizenöt perce a gép indulásáig, és
idejében becsekkolt. Csomagokkal megpakolva, hatalmas rózsacsokorral a
kezében loholt a megfelelő folyosó felé, amikor meghallotta a beszállásra
felszólító utolsó figyelmeztetést. A nagy kapkodásban, idegeskedésben
elvétette az utat, s mire rátalált, az utasokkal teletömött busznak csak
hűlt helyét találta. Innentől felgyorsultak az események. Anna bekerült egy
hókotróra emlékeztető autóba, amely őrült sebességgel röpítette az
eső áztatta kifutópályán a felszállásra váró gép felé. A stewardess nem kis
megrökönyödéssel fogadta az ázott verébre hasonlító, kisírt szemű, lekonyult
rózsaszálakat szorongató utast, aki ráadásul alig látszott ki csomagjai
közül. Férjének nevetve mesélte el nem mindennapi, mulatságos kalandját,
gondolván,jót nevetnek a történteken, hiszen a viszontagságok ellenére végül
is szerencsésen megérkezett. Azonban szó sem volt közös nevetgélésről,
kuncogásról. Férje, mint papa hanyag gyermekét, merev, kioktató stílusban
leszidta: "Ez is csak veled eshet meg. Egyébként mindig történik valami
extrém, ha nem vagyok melletted, mert nem vagy elég figyelmes és
fegyelmezett. Legközelebb ne utazz egyedül, mert egy perc nyugtom sem lesz!"
- hangzottak az agyonhasznált mondatok.
Mivé lesz a férfi, akit vonzó, vidám, szellemes udvarlónak ismertünk meg?
Vajon mi, nők váltjuk ki belőle ezt az arroganciát?
A pszichológusok szerint szinte törvényszerű jelenség, hogy a házas ember
megváltozik és elviselhetetlen moralistává lesz. A változásért nem lehet
csak és kizárólag a férfit hibáztatni. Bármilyen meglepő, ezért mindkét fél
felelős. Abban a családban ugyanis, amelyben a férfi és a nő kapcsolata nem
fejlődik, időről időre nem újul meg, a házasélet ellaposodik, az atmoszféra,
a hangulat monotonná, egysíkúvá válik. Ilyen esetben egyáltalán nem vehetjük
zokon, hogy a férj tejesen leereszt, és unalmasabbnál unalmasabb allűröket
vesz fel.
"Az én férjem minden szempontból ideális. Nem iszik, nem dohányzik, jól
keres és nem tart szeretőket - mesélte büszkén Andrea, aki nyolc éve él
viszonylag kiegyensúlyozott házasságban. - Ha jobban belegondolok, néha
azért nem lenne rossz, ha kicsit többet nevetnénk, és a munkán kívül valami
másról is beszélgetnénk. Bevallom, kicsit unalmas mellette az életem.
Esténként hazajön, megvacsorázik, elmossa maga után az edényeket, ledől a
díványra és újságot olvas. Így, ebben a sorrendben. Soha semmilyen kilengést
nem enged meg magának. Legfeljebb rám szól, hogy három napja látja a cipőmet
a folyosón, ideje lenne elpakolni. Ennyi. Ha eljön az idő, mint aki jól
végezte dolgát, pizsamát húz, és befordul a fal felé."
Azok a férfiak, akik otthonra, házi használatra tartogatnak felvett
pózokat, megszokott viselkedési formákat, és ennek csapdájában vergődnek,
avagy éppen tetszelegnek, nem feltétlenül unalmas barátok, kollégák. Andrea
férje például nagyon népszerű a munkahelyén. Ott egészen más arcát mutatja.
A nőkkel lehengerlően udvarias, a megfelelő helyen és módon bókol, megértő,
figyelmes főnök, aki számon tartja beosztottjai névnapját. Igaz, gyakran
fáradtan, elcsigázottan tér haza, de ez nem mentség arra, hogy az öltönnyel
együtt az intelligens és jó fej férfi álarca is le- vagy felkerüljön. Melyik
az igazi arca? A házasság tette ilyenné?
A házasélet különböző fázisokból áll. Az első periódusban a párok
tapogatóznak, rózsaszín szemüvegen át nézik, kóstolgatják egymást, és
mindent gyönyörűnek, kívánatosnak tartanak. Az asszony ekkor még nevetve
számol be baráti társaságban arról, hogy férje hangosan horkol és szürcsölve
eszik. A férfi vonzónak tartja fiatal és szép feleségét, még akkor is, ha
örökösen hajcsavarókkal "díszítve" mászkál a lakásban, és órákat lóg a
telefonon barátnőivel fecserészve.
A második, viszonylag idillikus szakasz a megismerésé, az összeszokásé. A
házastársak, miközben élvezik az együttlétet, kényelmesen berendezkednek,
összehangolják szokásaikat. Ebben az időszakban még egyáltalán nem hatnak
zavaróan a szétszórt ruhák, a sarokba rúgott papucsok.
A harmadik szakaszban az erények már nem annyira egyértelműek, felszínre
kerülnek a hiányosságok, a racionalitás egyre nagyobb teret nyer. Ha a férj
túl sok megjegyzést tesz, sok minden zavarja odahaza, elégedetlenkedik és
egyre ritkábban bókol, akkor lehetséges, hogy válságos helyzetbe jutottak.
Válságos helyzetből azonban nem csupán a gazdaságban, itt is van kiút.
Jutka belsőépítész. Egyszer váratlanul egy kis mellékkeresetre tett
szert, elvállalt egy munkát, amiért szépen fizettek. "Vehettünk volna belőle
egy új TV-t, vagy lecserélhettük volna a mosógépet, de úgy döntöttem,
egyszer élünk, miért ne utazhatnánk el valahová. Megleptem a férjemet egy
utazással. Remekül éreztem magamat, nagyokat síeltünk, jókat ettünk és sokat
úsztunk az elegáns szálló uszodájában. A férjemnek persze mindez nem
tetszett, húzta az orrát, miközben a rádiótelefont ki nem adta a kezéből.
Mindenféle kifogásokkal jött, hogy nem adnak elég jeget az italhoz, a szauna
túl forró, az előétel íztelen. Végül is a tervezettnél előbb hazajöttünk. A
férjem egész úton morgott, hogy mennyi munka várja most miattam, különben is
lett volna éppen elég dolga, mintsem velem pocsékolja el a drága idejét.
Ráadásul ezért a fölösleges idegeskedésért halomnyi pénzt dobtunk ki az
ablakon. Elképedve hallgattam. Ez nem lehet igaz, gondoltam. Mit keresek én
egy olyan ember mellett, aki ennyi földi jónak sem tud örülni? Ha csupán a
munkájának él, én miért kellek neki? Csak nem kárhoztatom magam arra, hogy
így éljem le az életem? Akkor inkább jobb nélküle."
Mielőtt végleges és drasztikus lépésre szánnánk el magunkat, mindenképpen
próbáljuk ki, valóban reménytelen eset-e férjurunk. Ne adjuk fel egykönnyen.
A szakemberek azt tanácsolják, semmiképpen se üljünk ölbe tett kézzel arra
várva, hogy a helyzet magától megoldódik. Iktassuk ki életünkből a
sztereotípiákat. Az egyre unalmasabbá váló férjekben próbáljunk meg
felfedezni valami jót, értékeset. Ha mást nem, hát azt, hogy alaposan
porszívózik, ügyesen intézi a család dolgait. Legjobb, ha felrázzuk
magunkat, felelevenítjük a mézeshetek édes hangulatát, vagy valami szépre
gondolunk. Ha a helyzet reménytelen, akkor persze semmi sem segít.
Az unalom. Valóban kellemetlen lelki állapot, amelyben semmi sem
történik, semmi sem köti le az ember figyelmét és semmi sem kelti fel
érdeklődését. Lényegében egyenértékű a humor iránti érzék hiányával, a
teljes szellemi és fizikai restséggel.
A humor önmagában hatalmas erő. Ha birtokában vagyunk e tudásnak, és
képesek vagyunk jókor, nem sértő módon viccelni, kínos helyzeteket
feloldani, megkönnyíti az életünket, elviselhetővé, mi több, derűssé
varázsolja mindennapjainkat. Ha jól bánunk vele, önvédelmi fegyverként is
funkcionál. Egy szóval a humor segít elviselni az életet.
Az emberi psziché úgy épül fel, hogy a közvetlen, nyílt, humoros embernek
sokkal több mindent megbocsát, mint az unalmas típusnak. Ez teszi őket
sikeressé, közkedveltté, ugyancsak ez engedi, hogy néha hibázzanak, és
hibáikat elnézzék.
Számtalanszor tapasztaljuk, hogy az egyik emberrel öröm együtt dolgozni,
míg a másik stílusától falnak megyünk. Egyes férfiakat körülrajzanak a nők,
másokat nagy ívben elkerülnek, külsejüktől függetlenül. Valószínűleg
ismerőseink között akad olyan ember, aki bearanyozza környezete életét, akit
mindenki kedvel, mert megnevetteti, vagy éppen elgondolkoztatja őket. Ezek
az emberek rendszerint intelligens, okos, érdekes barátokra tesznek szert,
gyorsabban futnak be karriert, mint bárki más.
A titok nyitját humorérzékükben kell keresnünk, abban a szellemes
tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derűben, amely iránt szinte
kivétel nélkül valamennyien fogékonyak vagyunk. Ha pedig ez igaz, akkor
reménytelen eset csak elvétve akad. Kevés azok száma, akikből tejes
mértékben hiányzik a humor iránti érzékenység, és soha semmilyen tréfán nem
nevetnek. Ha ezt elfogadjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mi csalja elő
belőlük az unalmas lelkiállapotot.
Az unalom egyébként relatív fogalom. A nagyrészt érzelmeikre,
megérzéseikre hagyatkozó nők nem mindig és nem minden körülmények között
élvezik az észt, a logikát előnyben részesítő férfiakat.
Praktikus tanácsok unaloműzésre
Ha férjünk valamilyen elementáris dolgot túlságosan hosszú ideig
magyaráz, amellyel ha akarná, sem sérthetne meg jobban, ne szakítsuk félbe.
Egyrészt nem értené, mi az, amit zokon veszünk másrészt úgy is végigmondaná,
amit eltervezett. Drága időt nyerünk, ha így felelünk: "drágám, mindent
megértettem olyan jól és részletesen elmagyaráztad. Csuda okos vagy", és
vágjunk új témába, ne engedjük hogy dicsérő szavainkon fellelkesülve újra
kezdje.
Nem érdemes megsérteni őket abban az esetben sem, ha kiselőadást tartanak
arról milyen szerencsétlenek is vagyunk mi nők - nélkülük. Férfiúi
büszkeségük nehezen viseli el a kioktatást, és semmi pénzért sem ismernék be
hogy nekünk van igazunk.
Ha bal lábbal kelt fel és az élő fába is beleköt, jobb ha szó nélkül
mindent ráhagyunk, különben belelendül és egész nap hallgathatjuk idegtépő
eszmefuttatásait. Ha mégsem tudjuk megfékezni, ne figyeljünk oda, szavaljunk
magunkban, tervezzük meg a vasárnapi ebédet, rendezzük át gondolatban a
lakást, vagyis csináljunk akármit. Ezt annál is inkább megtehetjük mert
előre tudjuk, melyik mondat után mi következik.
A férfiak általában nem nézik jó szemmel a nők kedvteléseit. Kivált
idegesíti őket ama szokásunk, hogy időről időre, vagy egyszerűen, ha rossz a
kedvünk, akkor haszontalannak tűnő cuccokat vásárolgatunk. Végső soron
mindegy lenne, mit mondanak, de legalább egy icipicit örülnének annak, ami
minket boldoggá tesz. Legalább hallgatnának, de nem. Mindannyian ismerjük
reagálásukat: "annyi ruhád van, hogy rám dől, ha kinyitom a szekrényt,
inkább ezeket hordanád, minthogy állandóan újakat veszel".
A megjegyzések ellenére saját ruhatárukra igényesek, feltéve, ha nem
nekik kell összeállítaniuk. Náluk csakis a hagyományos fazonok az egyszerű
színek: a fekete, a szürke és legfeljebb a kék jöhetnek szóba. Isten ments
az újításoktól, a modern fazonoktól az élénkebb árnyalatoktól. A férfiak
többsége képes az élet bármely területén kockázatot vállalni, kivéve a
ruhatárát. A ruha biztonság, megszokás. Olyan, mint a lakás ami úgy szép, ha
nincs túldíszítve. Számukra az állandóság nyújt komfortérzetet. Ilyen
esetekre megoldás például a színes nyakkendő.
Elvárják, sőt megkövetelik, hogy rajongjunk hobbijaikért, hogy
figyelmesen meghallgassuk a különböző autómárkák előnyeit, azok hosszas
műszaki leírását és sok egyéb, számunkra teljesen érthetetlen dolgot.
Tegyünk úgy mintha értenénk és rettentően érdekelne bennünket a dolog.
Ezeregy apró trükk létezik még, amellyel könnyebbé tehetjük életünket. Az
alapvető kérdés mégis az, lehet-e a teljesen unalmas férjből normális,
elviselhető, érdekes partnert varázsolni? Igen. Ha bevetjük női
leleményességünket, furfangosságunkat és nem utolsósorban bájainkat, elvileg
célt érhetünk.
Ha nem megy, és minden igyekezetünk ellenére képtelenek vagyunk tovább
elviselni végtelenségig unalmas férjünket, rossz szokásait - semmi esetre se
sértő módon - karikírozzuk ki, hátha megérti, hogy mire célzunk. Vagy
próbálkozzunk az ő módszerével, viselkedjünk mi is a végtelenségig
unalmasan. Csak arra vigyázzunk, nehogy túlzásba vigyük a dolgot, és
önmagunkkal is konfliktusba kerüljünk. Ha mindezek ellenére valamennyi
kisérletünk csúfos kudarcba fulladt, fogjuk fel (már persze, ha tudjuk)
jellemének eme fogyatékosságát úgy, hogy ez a férfi sajátja, része. Végső
soron arra sem panaszkodunk, hogy télen esik a hó, nyáron süt a nap és éjjel
pedig sötét van.
Unalmas a férjünk?
1. Hogy a férfiak nagy általánosságban véve unalmas férjekké válnak,
elsősorban anyósainkat hibáztathatjuk. Az anyák ugyanis - nemükből
adódó másságból eredendően - különös féltéssel, odaadással
viseltetnek fiaikkal szemben. Gyermekként agyonkényeztetik őket, ha
sírnak, cukorkát tömnek a szájukba, ha nyűgösek, elnézőek,
engedékenyek. A fiúk természetesen kihasználják a helyzetet, és
visszaélnek anyjuk gyengeségével. Ezzel magyarázható, hogy
felnőttként is jeleneteket rendeznek, ha el akarnak érni valamit. El
sem tudják képzelni, hogy más módon is lehetséges mindez.
2. A pszichológiában nem ismeretlen fogalom, hogy a megszokott
funkcióknak értékük van. A férfiak szemében sok apró, jelentéktelen
mozzanatnak különös jelentősége van. Fontos számukra, hogy a papucsuk
mindig a helyén legyen, zavarja őket a rendetlenség, a káosz,
bizonyos dolgaik pedig szentek és sérthetetlenek. Mindennél jobban
értékelik az állandóságot, igénylik, hogy mindennek meghatározott
helye legyen. Kifejezetten idegesíti őket, ha feleségük átrendezi a
lakást. Azt szeretik, ha mindig minden a megszokott módon történik.
Ha egy ilyen férfi "újító" hajlamú feleséget kap, vagy beletörődik a
sorsába, vagy jobb, ha bele sem kezd a közös "vállalkozásba". Egyik
ismerősöm például 15 évi házasság után azért vált el, mert férje
sosem hagyta jóvá közös lakásukra vonatkozó újításait.
Szentségtörésnek számított, ha egy asztalt, vagy fotelt elmozdított.
3. Unalmas férfivá válhat az is, aki egészen más körülmények között nőtt
fel, mint amilyenben él. Például egy kis faluból városba költözött,
és nehezen alkalmazkodik annak zajához, életviteléhez, ahhoz, hogy
városon mások a szokások, más a fontos, más az értékrend. Örökös
elégedetlenségével, morgolódásával, azzal, hogy folyton másra vágyik,
és ráadásul ezért környezetét okolja, elüldözi maga mellől az
embereket.
4. Pszichológusok szerint egyébként az unalmas férfiak intellektusa
meglehetősen alacsony, és teljes mértékben hiányzik belőlük a
humorérzék.
Az igazán unalmas embert messziről megismerni. Rendszerint
szakmájának vagy valamilyen tevékenységi körnek a rabja, érdeklődése
teljesen leszűkül egy adott dologra, amelyen kívül semmi más nem
hozza lázba. Nehéz, szinte lehetetlen vele beszélgetni.
5. Mielőtt teljes részvéttel fordulnánk az unalmas emberek, valamint az
őket elszenvedni kényszerülők felé, elmélkedjünk el azon, velünk is
megeshet, hogy idővel unalmassá válunk. Jobb, ha tisztában vagyunk
azzal, hogy a huszadik életévünk betöltése után idegrendszerünk nem
fejlődik tovább, amelynek következtében az idegmunka aktivitása
csökken. Ezért fordul elő például, hogy a kelleténél sokkal tovább
magyarázunk bizonyos dolgokat, hogy egyre nehézkesebben fejezzük ki
magunkat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 6. |
|
|
|
Címkék: megrökönyödéssel, elgondolkoztatja, agyonkényeztetik, magatartásformát, elégedetlenkedik, eszmefuttatásait, mindennapjainkat, szentségtörésnek, kiegyensúlyozott, összeállítaniuk, egzisztenciával, általánosságban, szerencsétlenek, fogyatékosságát, figyelmeztetést, humorérzékükben, pszichológiában, elviselhetetlen, idegrendszerünk, sztereotípiákat, megfigyelhetjük, mellékkeresetre, berendezkednek, morgolódásával, összehangolják, idegeskedésben, hajcsavarókkal, bizonyossággal, rendelkezzenek, komfortérzetet, rózsacsokorral, pszichológusok, haszontalannak, sérthetetlenek, tréfálkozásban, idegeskedésért, férfiak unalmas, férfiak unalmasnak, férfiak eredendően, házasság kivált, bizonyossággal felvértezve, utolsó pillanatban, szélviharban elhúzódott, megfelelő folyosó, nagy kapkodásban, utasokkal teletömött, felszállásra váró, ázott verébre, viszontagságok ellenére, perc nyugtom, agyonhasznált mondatok, pszichológusok szerint, Adamcsik Anna,
|
|
Offline
