|
2016-01-17 12:33:11, vasárnap
|
| |
| |
Pál Lászlóné
Ha vihar tombol életünk tengerén,
Az éjszaka sötét, kialszik a fény.
A remény elhagyott, szívünk is remeg,
Az Úr így szól: Én vagyok, ne féljetek.
Mikor vakvágányra csúszik életünk,
Balgán azt hisszük, hogy nem törődik velünk.
Akkor is ott lépdel a habok felett,
Csak ennyit mond: Én vagyok, ne féljetek.
Ha nehéz az élet, bánat, gond, bajok
Meggyötrik a lelkünk, hitünk is inog.
Ő karjába vesz, hordoz, mint kisgyermeket,
Szava gyógyír: Én vagyok, ne féljetek.
És mikor életünk a végéhez ér,
Mielőtt lehullna, mint sárgult levél,
Szava átzúg a halálon: Jöjjetek,
A túlsó partra viszlek, ne féljetek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 1. |
|
|
|
Címkék: kisgyermeket, vakvágányra, meggyötrik, elhagyott, lehullna, féljetek, kialszik, jöjjetek, tengerén, lászlóné, karjába, éjszaka, lelkünk, hisszük, életünk, viszlek, csúszik, gyógyír, végéhez, mielőtt, halálon, sárgult, törődik, szívünk, velünk, lépdel, felett, hordoz, vagyok, hitünk, partra, ennyit, tombol, balgán, remény, szava, éjszaka sötét, remény elhagyott, habok felett, túlsó partra,
|
|
Offline
