|
2016-01-18 17:22:55, hétfő
|
| |
| |
5 ok, ami miatt válságban van a modern gyereknevelés
Napjainkban talán sokkal nehezebb, nagyobb feladat a gyereknevelés. Bármennyire is próbáljuk megtalálni az arany középutat a számítógép és a focipálya között, lehet, hogy a gyerek mégis egy kezelhetetlen, sőt kibírhatatlan kamasszá cseperedik. Milyen hibát követ el a mai szülő?
1. Félelem és önfeláldozás
Történt már olyan, hogy a kislányunk elkezdett hisztizni egy szoknya miatt, amit nem akart felvenni, és te máris rohantál a másikért? Miért akarjuk teljesíteni a gyerekünk minden kívánságát? Hagyjuk, hogy elégedetlenkedjen nyugodtan, hiszen meg kell valahol, valamikor tanulja, hogy nem minden az ő kénye kedve szerint történik. Jobb, ha előbb megtanulja. Ne féljünk nemet mondani neki, ráadásul, ha komoly okunk van rá.
2. Ne csökkentsük az elvárásokat!
Hajlamosak vagyunk a gyerekkel mindig egy kicsit engedékenyebb lenni. Egyet legyintünk, oh, most dackorszakban van, kicsit nyűgösebb, elviselhetetlenebb a kelleténél. Most nincs kedve ezt vagy azt csinálni. Ne hagyjuk, hogy ne legyen kedve, igenis meg tudja csinálni. Sokkal többre képes, mint amennyit gondolunk róla.
3. Közös teherviselés
Nem lehet csak a gyereket vagy csak a szülőt hibáztatni, ha mondjuk a gyerek a boltban fél órán keresztül torkaszakadtából üvölt azért, mert nem kapja meg az ötödik csokit. Ha a gyerek hisztizik, az anya igenis dicséretet érdemel, hogy nem fogta be a száját egy csokival, hanem határokat szab neki.
4. Nem az egyszerűbb út a jobb
A gyerek száját könnyen be lehet fogni, ha este a kezébe nyomjuk a tabletünket és berakunk neki egy tucatnyi mesefilmet. Fontos, hogy le tudja magát egyedül is foglalni, egyedül is el kell tudjon játszani, hiszen ez az alapja annak, hogy majd később egyedül oldja meg a problémáit.
5. Nem mindig a gyerek az első
Nem kell egész életünkben arra figyeljünk, hogy a gyerek programjához igazodjunk. Ne dobjuk félre teljesen saját életünket, igényünket, meg kell tanuljon a gyerek türelmesen várni arra, hogy megkapjon valamit.
Pszichiáter: a szülők engedékeny nevelése egy olyan generációt hozott létre,
melyből teljesen hiányzik az együttérzés, az empátia.
David Eberhard svéd pszichiáter “Gyerekek a hatalmon" címmel írt könyvet a
gyereknevelési módszerekről, melyek szinte alig alkalmaznak büntetést és
megszorításokat. A szakember elmondása szerint a jelenség nem csak
hazájában általános, sokkal inkább európai léptékű. A ma divatos felfogás
szerint minden szülőnek igyekeznie kell gyermeke legjobb barátjának lenni,
ebbe a képbe pedig nehezen fér bele a tiltás és a fegyelmezés.
Eberhard szerint ma a társadalom szemében azok a jó szülők, akik felhagynak
a felnőtthöz méltó, érett viselkedéssel, ehelyett megpróbálnak azonosulni a
tinédzserek sokszor felelőtlen életfelfogásával. Szerinte ez a folyamat az oka
az egyre szaporodó iskolai incidenseknek. A szerző korábban így nyilatkozott
a problémáról:
Az ilyen, egészségtelenül engedékeny közegben eltöltött gyermekkort a legtöbb
esetben egy csalódott felnőttkor követi. A szülőkben tudatosítani kell, hogy ha
egy gyereknek nemet mondunk, azzal nem bántjuk őt, sőt! A jelenkor fiataljai
20 éves koruk körül már kiégettséget, csalódottságot, és életuntságot
produkálnak, mely szélsőséges esetben öngyilkossághoz is vezethet, főleg a
15 és 25 év közötti lányok esetében - fogalmazott Eberhard, aki saját bőrén
is tapasztalja a gyermekneveléssel járó nehézségeket, hiszen hat gyermek
édesapja.
Utálom, hogy én leszek, aki a szemedbe mondja, hogy a gyereked borzalmasan
viselkedik. Igen, a tiéd. Állandóan nyafog, hisztizik, és valószínűleg mindig meg is
kapja, amit akar.
Tudom, hogy próbálsz jó szülő lenni, mert a te szüleid nem voltak ilyen figyelmesek
veled. Sokszor fogalmuk sem volt, hol vagy. Az édesapád például nem is tudta, hogy
fuvoláztál. És azt sem, hogy fúvószenekarban játszottál.
Az édesanyád meg a munkája miatt sokszor nem tudott elmenni a gyephoki
meccseidre. És néha késett, amikor edzésre ment érted, mert elfelejtette.
De te nem ilyen vagy. Te mindent másképp csinálsz.
Te a legjobbadat nyújtod, mert szeretnéd, hogy boldogok legyenek.
Túlzottan beavatkozol mindenbe, mert mindig, minden pillanatban tudni akarod, mi
történik vele. Azt akarod, hogy különlegesnek, kivételesnek érezze magát. Sosem
késel, amikor érte mész. Te osztod be, te szervezed és találod ki, mikor, mit csináljon.
Lebegsz fölötte, akár egy helikopter. Ezer kérdéssel bombázod. Fantasztikussá és
tartalmassá próbálod tenni az életét. Nem akarod csalódottnak látni. Soha.
De hibázol. Ahogy én is. Mert a gyerekeink borzasztóan viselkednek. Hogy miért?
Alkudozunk.
A gyerekünk akar valamit, szóval elkezdődik az alkudozás: ,,Ha jó leszel, megveszem
neked, amit csak szeretnél." visszhangzik mindenütt a bevásárlóközpontok folyosóin.
És ha ezután mégsem úgy viselkedik, ahogy megbeszéltük, már halljuk is magunkat,
ahogy mondjuk: ,,Rendben, kapsz egy utolsó esélyt." Ez, természetesen, számtalan
alkalommal előfordul. A kedvenc ilyen magyarázkodásom a ,,Persze, megígérem,
hogy megcsinálom, csak nem most, hanem egy kicsit később." Az alkudozás, a
tárgyalás nagyon jó eszköz lehet, ha hatékony, ha meghúzunk egy határvonalat,
ami már nem átléphető. Húzd meg ezt a határvonalat és ez az egész ,,játszmázás"
véget ér.
Mi takarítjuk a szobáját.
Igen, nehéz, tudom. Néha nem csináljuk meg helyette és akkor úgy néz ki a szobája,
mintha bombatámadás érte volna. Piszkos ruhák, vizes törülköző, bevetetlen ágy és
még néhány paca is ott éktelenkedik a falon. Ez borzalmas és egyre borzalmasabb.
Megengedjük, hogy menjen, ahova szeretne, csináljon, amit akar, még azt is, hogy
óraszámban tévét nézzen, a haverokkal lógjon. Sosem áll neki a rendrakásnak,
amikor kérjük, így nekiállunk, hogy magunk számoljuk fel a rendetlenséget. És íme
az egyenlet, levezetve a következő forgatókönyvvel: gyermeked megszokja, hogy
valaki rendet rak, takarít helyette, így meg sem fordul a fejében, hogy ez
különösebben nagy dolog lenne. Megvan az eredménye: egy semmirekellő.
Visszük a hátizsákját.
Igen, nehéz, tudom. Néha minden nehéz. Amikor elmegyünk értük, mindent
elveszünk tőlük és mindent mi cipelünk helyettük, túlzásba esünk. De nem
igáslovak vagyunk. Elkényeztetjük őket, így jogosnak érzik a helyzetet.
Megkérdezzük, mit szeretnének vacsorára.
Én nem emlékszem, hogy engem valaha is megkérdeztek volna, hogy mit
szeretnék vacsorázni. Te igen? Emlékszel olyan esetre, hogy az édesanyád
megkérdezte, itthon együnk vagy menjünk el valahová? Nálunk mindig
különleges alkalomnak számított, ha étterembe mentünk vacsorázni.
Pontosan előttem van az a négyféle étel, amit ettünk: csirke, húsgolyó,
spagetti és az a tényleg undorító sertésszelet, piros rizskreációval, amit
utáltam. Minden ugyanabban az edényben főtt, nagy darab paradicsomokkal
és zöld konzervbabbal. De tudod mit? Azt ettem, amit elém tettek.
Történet vége.
Terveik felülírják a mieinket.
,,Bocsánat, nem tudunk menni, Bobbynak meccse van" ez rendben van - általában.
Természetesen elmegyünk a meccsére. De máskor, a meccsnek (és Bobbynak)
háttérbe kellene szorulnia. Bobby meg fogja tudni oldani akkor is, ha csak elvisszük.
És tudod mit? Bobby jobban fog játszani, mert nem leszünk ott, hogy minden öt
másodpercben bekiabáljunk neki, drukkolva, megmondva, mit, hogyan kellene
csinálnia. Azt akarod, hogy jobban játsszon a gyereked? Hagyj ki néhány meccset!
Azt akarjuk, hogy mindig boldogok legyenek
De elárulom, hogy a gyerekeknek nem kell mindig boldognak lenniük. Teljesen
rendben van, ha nem kapják meg mindig, amit akarnak. csinálnak, amit akarnak
vagy mennek, ahova akarnak. Ha kisebb házimunkákat csinálnak, a családjukkal
töltenek valamennyi időt, vásárolni jönnek velünk, igen, nézz szembe vele, hogy
lesz szemforgatás, ideges sóhajtozás. Igen, ez is rendben van, mert nem szólhat
mindig minden csak az ő boldogságukról.
Aláássuk egymást.
Tipikus hiba. A gyerekünk kéri, hagy aludjon a barátjánál. Az egyik szülő azt
mondja, hogy nem, mire a másik szülőnél próbálkozik, aki megengedi. Miért?
Mert előfordul, hogy nem ugyanúgy gondolkodunk. A gyerekek kevésbé
lennének csibészek, ha együtt lennénk, jelen lennénk, közösen. Törekednünk
kéne, hogy adott pillanatban egyetértsünk, később meg majd megbeszélhetjük
a nézeteltérést, kettesben. Ellenkező esetben a gyermekünk megtanulja,
hogyan játssza ki szüleit egymás ellen.
Elmulasztunk kisebb házimunkákat, kötelezettségeket rájuk bízni
A gyerek nem teríti meg az asztalt, nem pakolja be az edényeket a mosogatóba,
nem gereblyézi össze a leveleket, nem viszi sétálni a kutyát és egyáltalán nem
vesz részt semmilyen házimunkában. Máskülönben lakbért kellene fizetnie.
Kifogásokat keresünk a rossz viselkedése, a minősítése miatt
Úgy tűnik, mind ugyanazokat a hibákat követjük el. De a rossz viselkedés az
rossz viselkedés. ,,Fáradt vagy éhes" - hangoznak a borzalmas kifogások.
,,Későn volt edzése, ezért nem tudta elvégezni a feladatát (habár már egy
hónappal ezelőtt jelezték, hogy mikor lesz a házi dolgozat leadásának
határideje)" - de ez a magyarázat is ugyanolyan rossz. Abba kell hagynunk,
hogy kifogásokat keressünk gyermekünk viselkedése vagy nem megfelelő
munkamorálja miatt. Nevelés, elvek nélkül a gyerekek elkanászodnak.
Vitatkozunk a tanárokkal és az edzőkkel.
Fontos, hogy kiálljunk gyermekünkért, de csak azután, miután már ők maguk
kiálltak magukért. Ha egy tanár megjegyzi, hogy gyermekünk nem igazán
szorgalmas, higgyünk neki. Az általános meggyőződéssel szemben, a tanárok
segíteni szeretnék diákjaikat és szeretnék, hogy a gyerekek jól teljesítsenek.
Amikor félig elvégzett feladatokról és késésekről vitázunk, akkor a gyerek azt
tanulja belőle, hogy folytathatja ezt a nemtörődöm viselkedést, mert a szülei
úgyis megkeresik a kifogásokat és vitatkoznak az érdekében, felmentik. Amit
ebből meg fog tanulni az az, hogy se a tanárait, se a becsületes munkát ne
tisztelje. Ilyen egyszerű ez.
A figyelem fontos.
A szülőkkel megosztani a dolgainkat csodálatos. Az viszont nem mindegy,
hogy milyen mértékben figyelünk és vonódunk be, mert hatalmas károkat
okozhatunk. Ha hagyjuk magyarázkodni a gyermekünket, akkor nem
csináljuk jól. Ha kifogásokat keresünk, amikor nem úgy viselkednek,
ahogy kellene, nem csináljuk jól. Ha minden túl egyszerű nekik, akkor
bizonyosan nem csináljuk jól. Ha tovább takarítjuk helyette a szobáját,
lessük a kívánságait, mit kér vacsorára, aláássuk házastársunk hitelét,
biztos, hogy borzasztó gyerek lesz.
Mert minden gyereknek meg kell tanulnia megenni a sertésszeletet, piros
rizskreációval, nagy darab paradicsomokkal és zöld konzervbabbal.
Ez formálja ugyanis a jellemet.
2020. február 21.B.Zs
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
Címkék: torkaszakadtából, életfelfogásával, öngyilkossághoz, megbeszélhetjük, megszorításokat, forgatókönyvvel, fúvószenekarban, magyarázkodásom, paradicsomokkal, egészségtelenül, sertésszeletet, elkényeztetjük, rendetlenséget, rizskreációval, meggyőződéssel, fantasztikussá, boldogságukról, csalódottságot, gyereknevelési, incidenseknek, gyermekünkért, természetesen, teljesítsenek, kibírhatatlan, dackorszakban, magyarázkodni, konzervbabbal, engedékenyebb, különlegesnek, elkanászodnak, nézeteltérést, viselkedéssel, gyereknevelés, kezelhetetlen, házimunkákat, egyetértsünk, modern gyereknevelés, arany középutat, focipálya között, gyerek mégis, kislányunk elkezdett, szoknya miatt, gyerekünk minden, gyerekkel mindig, kicsit engedékenyebb, gyereket vagy, szülőt hibáztatni, ötödik csokit, gyerek hisztizik, anya igenis, gyerek száját, kezébe nyomjuk, David Eberhard,
|
|
Online
