|
2016-01-28 10:30:18, csütörtök
|
| |
| |
1. Dádá lesz!
Ezt már egyéveseknek is szokták mondani, ha valami olyasmi akad kíváncsi kis
kezükbe, ami a felnőtt szerint nem neki való, veszélyes, piszkos, vagy ha olyasmit
csinálnak, amit nem szabadna, amit már többször is megtiltottak nekik. A fizikai
erőszak, fájdalomokozás kilátásba helyezésének célja, hogy ezzel jól ráijesszenek
az áldozatra, hátha elég a verést emlegetni, és már annak is elegendő elrettentő
ereje lesz.
Valójában a verés és a verés kilátásba helyezése is kevéssé hatékony, káros
gyakorlat, amely már zsenge gyerekkorban olyan féket próbál a rendszerbe
építeni, amely megalázó és hatását tekintve múlékony. Ráadásul a
tehetetlenség, ötlettelenség jele:
"Nem jut eszembe jobb megoldás, hát odacsapok!"
2. Rossz vagy!
Talán említeni sem kellene, annyira nyilvánvalóan károsak és feleslegesek az efféle
negatív minősítések. Ráadásul olyan életkorban kezdik ezt mondogatni a kicsiknek,
általában egy- és kétéves kor között, amikor nem is érti, hiszen a rossz fogalma
meglehetősen bonyolult, és végképp érthetetlen egy kisgyermek számára, aki még
egyáltalán nem a jó-rossz ellentétpárjában gondolkodik, hanem sokkal inkább az
ismerem-nem ismerem, érdekes, felfedezni való-unalmas fogalompárok tárgyi
megfelelőiben.
Ha viszont gyakran hallja, bizonyos számára izgalmas, érdekes és a felnőttek
figyelmét kiharcoló magatartásformáit fogja a "rossz" fogalmához kapcsolni.
Ez volt a cél?
3. Anya nem fog szeretni, ha még egyszer ilyet csinálsz!
Az érzelmi zsarolás egyfelől etikátlan eszköz, másfelől azoknak az üres
fenyegetéseknek a halmazát gyarapítja, amelyek nélkülözik a valódi
tartalmat. Hiszen a legtöbb szülő egy percig sem gondolja komolyan,
hogy nem fogja szeretni többé a gyerekét, ha megint meghúzza a
szomszéd kislány haját. A jó gyerek-szülő kapcsolatnak éppen a feltétel
nélküli szeretet az alapja. Egy kicsi gyerek viszont komolyan veszi még,
amit hall, és hatalmas szorongást okozhatsz neki ilyen kijelentésekkel.
4. Ha szeretsz, nem csinálsz ilyet!
Ügyes csavar az előző bekezdésben idézett "anya nem fog szeretni"
kijelentésben, amit már nagyobbacskáknak szoktak mondogatni, de
ugyanolyan érzelmi zsarolás. Egész kis életfilozófia rejtőzik mögötte,
amely abból indul ki, hogy a gyerek mindenáron szeretné kimutatni
szeretetét a szülő iránt, sőt ez elvárt kötelessége is, hiszen neki is
meg kell tennie a maga hozzájárulását a családtagok egymás iránti
szeretetéhez.
A baj csak az, hogy a szeretet érzelmi alapon működik, a különböző
kárhoztatott viselkedésformák, tettek pedig rendszerint egészen más
alapokon állnak: a gyerek azért teszi, mert izgalmas, érdekes,
kielégítetlen igényét elégíti ki, elégtételt ad valamiért. Vagyis abból,
hogy a gyerek olyasmit tesz, ami a szülőnek nem tetszik, korántsem
következik, hogy a gyerek ne szeretné a szülőt.
5. Ha nem hagyod abba, akkor soha többet.
Hányszor kiáltunk fel így felháborodásunkban, tehetetlen dühünkben!
Vajon minek? Hiszen valószínűleg senki sem tudna példát mondani
arra, hogy bárki be is váltotta volna ezt a fenyegetést, és tényleg soha
többet ne vitte volna mondjuk játszótérre a csemetéjét. Az efféle üres
fenyegetések valójában súlytalanná, következmények nélkülivé teszik
a szülői nemtetszést. A gyerek pont annak az ellenkezőjét tanulja meg
belőle, mint ami a célod volt.
6. Pont olyan vagy, mint az apád/anyád!
Ha megromlott a viszony a szülők közt, esetleg válófélben vannak, vagy
el is váltak, sajnos gyakran elhangzik ez a mérgező mondat. Abból kellene
kiindulni, hogy a gyerek esetleg ugyanúgy szereti a másik szülőt, és nem is
vétkes a kapcsolat elmérgesedésében, ezért érzelmeiben mélyen megsebzi
egy ilyen kijelentés.
Ráadásul ezzel a mondattal mégis ráterheled a kapcsolat megromlását,
összemosod a személyét a párodéval, párhuzamot vonsz köztük, felelőssé
teszed. Próbáld ezt elkerülni, és ne mérgesítsd el a helyzetet még jobban
azzal, hogy a gyereket is felelőssé teszed olyasmiért, aminek ő csak
szenvedő alanya.
7. Nagyot csalódtam benned!
Ahogy telik-múlik az idő, az édes kisbabából, eleven kisgyerekből iskolás lesz.
És ezzel kezdetét veszi az elvárások, követelmények egész sora. Bármennyire
is nehéz, próbálj ragaszkodni az érzelmi támaszt és biztonságot nyújtó szülő
szerepéhez, és ne vállalkozz a hajcsáréra! Persze jogod van ahhoz, hogy
csalódott légy a gyereked egynémely produkciója miatt, de jobb, ha ezt nem
ebben a becsmérlő és megalázó formában fejezed ki, és elvárásaidat a
képességeihez, a konkrét helyzethez igazítod.
Jobb, ha együtt keresitek meg a sikertelenség okát, és megbeszélitek,
szükséges-e egyáltalán változtatni valamit, vagy elég belenyugodnod,
hogy a gyereked nem mindenben a legjobb.
8. Te még ehhez is lusta/buta/ügyetlen vagy!
Még egy fokkal mérgezőbb, mint a szülő csalódottságával kapcsolatos
kijelentés, hiszen általánosít. A "még ehhez is" azt jelzi, hogy a gyerek
valójában totális csőd, mindenhez hülye, alkalmatlan a legegyszerűbb
feladatokra is. Ha tényleg ennyire rossz a helyzet, valószínűleg te hibáztál:
jóval korábban, talán már kisgyermekkorban fel kellett volna figyelned az
egyéni fejlesztés szükségességére.
Vagy csak azzal van a baj, hogy tökéletes gyerekre vágysz, akivel villoghatsz,
akár egy kitüntetéssel, amely igazolja, hogy milyen kiváló szülő vagy? Olyankor
persze bosszús vagy, ha csődöt mond önnön nagyszerűséged bizonyítéka.
9. Én mindent megteszek érted, cserébe pedig nem kapok tőled semmit!
Ezzel a szülői szeretet önzetlenségét vonod kétségbe. Úgy érzed, fel kell
emlegetned mindazt az áldozatot, amit a gyerekért hoztál. Ezek szerint
áldozat volt, amit nem szeretetből és szívesen tettél meg, hanem ellen
szolgáltatás reményében, mintegy üzleti tranzakcióként. És az üzletfeled
most nem akar fizetni, vagy nem azért, és nem annyit, amennyit te kapni
szeretnél.
Vigyázz, az efféle mártírjátszmákba nagyon bele lehet gabalyodni!
10. Amíg az én házamban laksz, amíg az én kenyeremet eszed.
A végsőkig elkeseredett szülő utolsó kézigránátja a serdülőjével vívott
verbális csatában. Nevesíti is a gyerek kiszolgáltatottságát, és ha más
képpen nem megy, hát erre hivatkozva szeretné elérni az engedelmességet.
Talán sikerül is. De az árát sajnos így is, úgy is te fizeted meg azzal, hogy
valami jóvátehetetlenül összetörik a kapcsolatotokban. Ezzel végül is a
munkaadó-alkalmazott kapcsolat szintjére szállítod le a szülő-gyerek
kapcsolatot.
Ha úgy érzed, valami ilyesmi kívánkozik ki belőled, beszélgess előbb más
serdülő szüleivel, hogy lásd, náluk mi zajlik (reméljük, őszinték lesznek veled,
és nem fényezik a valóságot), vagy kérj segítséget nevelési tanácsadóban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
Címkék: jóvátehetetlenül, mártírjátszmákba, viselkedésformák, nagyobbacskáknak, csalódottságával, kapcsolatotokban, kisgyermekkorban, ellentétpárjában, elmérgesedésében, fenyegetéseknek, engedelmességet, kijelentésekkel, szükségességére, nagyszerűséged, hozzájárulását, fájdalomokozás, következmények, tranzakcióként, követelmények, képességeihez, kielégítetlen, nyilvánvalóan, legegyszerűbb, kitüntetéssel, önzetlenségét, megfelelőiben, kijelentésben, életfilozófia, belenyugodnod, tehetetlenség, ötlettelenség, megbeszélitek, sikertelenség, ellenkezőjét, fogalompárok, szolgáltatás, felnőtt szerint, verést emlegetni, verés kilátásba, rossz fogalma, kisgyermek számára, jó-rossz ellentétpárjában, érzelmi zsarolás, halmazát gyarapítja, legtöbb szülő, kicsi gyerek, előző bekezdésben, gyerek mindenáron, szülő iránt, maga hozzájárulását, családtagok egymás, szeretet érzelmi,
|
|
Offline
