|
2018-09-25 20:59:57, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
H.Kohut Katalin: Vörös Hold
Börtön ablakomból kinéztem, s vártam,
meglátom-é egyszer álmom csodás lényeit.
Jött a lírai karám fehér lovasa, mint fehér bárd,
lenvászon ruhája világított az éjben,
mennydörgő hangja szavalta a halál-versét
a világnak, s benne pöcegödör síromnak.
Láttam feltűnni mögötte egy gyűlöltet,
kezében ostor, ütni kezdte a költőt,
mert nem akart nekem ártani,
s ahányszor lecsapott a tűzláng ostor,
annyiszor rándultam össze a rettegéstől,
hogy a Földön nincs segítsége a szívnek.
Véres, szaggatott ruhában tűnt tova
a megőrült lovasa az apokalipszisnek.
Aztán feltűnt egy oroszlán üvöltve,
testét feketeség ölelte, eszméit őrjöngve hirdette,
mint aki megbolondult, csak kiáltott nekem,
hogy tehetetlen, mert ég tűzben a teste,
iszonyat kínja, a fekete mágia elemésztette
műveit, minden titkot eltulajdonítva.
Égő testét dobálva ment vakvilágba,
mennydörgő hang kísérte e látomást,
végig bőgtem, hogy a történelem
ekképp veszti el a csatáját,
s a tömeg éljenezte új jövőt írva magának
nemességét, mint utcanép.
Óriás medúza, egykori ördögök királya
jelent meg hangszerével, orgonájával,
basszus hangon szólt a vizek áriája,
kagylókürtbe fújta riadóját halott népe,
hogy itt van az utolsó világvégi jelenés,
fogságban megannyi zeneszerző, a vízi táncsor,
kiket még nem égettek el a harmónia miatt,
azok sírnak tehetetlenül, mert vége
a gyalázatos háborúnak majdnem,
s nem maradt embere a világnak.
Úsztak az iszaptól hányt óceán mélyében,
melynek lakóit zavarták, kergették szüntelen,
a mélység őrjöngött, szünetet sem adott
a megbolydult utcanépe a torünnepnek.
Továbbálltak, integetve nekem, hogy
segítségért mentek szerte a világba,
szívem remegett az örömtől,
mártírok hitéért öröm-táncot járt.
Láték egy óriás sárga rózsát fényben az égben,
hét szirmában üresen leng az ígéret,
alatta féregállatok, a régi Cerberus küszöb őre,
gyűrűs férgek, s mindenféle űrlénye az égnek,
mint pokoljárás hősei, mik megpróbálják az elmét,
diadalmas hatalommal rettentettek arcra engem,
kérleltem őket, engedjék utamra szívemet,
de azt mondták, hogy még nem lehet,
a cigarettától meg kell tisztulnom.
Megjelent ekkor egy aranygrádics, mint létra,
melyet neki támasztottak az égi rózsának,
én bizonytalanul, mint határozatlan Halak
indultam félig, többször elölről kezdve utam,
megfogott a kulcsok őre,
még mindig szívom a dohányt.
Ekkor feltűnt egy végtelen fekete kenyérből
készült tűzrózsákkal ékített cirkuszporond,
a dobogón megláttam saját magam, mint halott báb,
üvöltött tort ülve a tömeg,
Busta aszkéta ünnepi cirkusza,
mint világ-könyvtára a Hunniának.
Jegyeket vásároltak,
azt kiáltották, hogy kérjek segítséget
a sosem volt általuk írt Istenektől,
hogy megtagadjam őket a csend miatt,
bevégeztetett, minden szerep kijárva.
A holt testemről a fej leválasztva,
szemeimből potyogott a könny,
a fejem alá helyeztek egy nagy fekete gyertyát,
hogy tisztuljanak penitenciával a gyilkosok.
Sok-sok kerék, mókuskerék, Orbán-kerék,
felsorolhatatlan kínzó eszköz-tár
dermedt az őrjöngő utcanép kezében véresen.
Megérintettem fekete hálóruhámat,
hogy lehet, hogy itt is vagyok, még élek?
Hallék négy kerék dübörgést fejemben,
mint sok vizek zúgását, jöttek a népek,
elöl Vejnemöjnen óriás szellemalakja,
kezében hársfa megnémulva,
mögötte az Iluskák, Katyerinák, Olgák,
Egyiptom Idő-folyó népe vérben úszva,
egy hatalmas bunkócska, mely ígéret volt egykor,
éppen fenyítette a tort ülőket,
kik hazájuknak gondolták a vérföldet,
mint állandó vasát a perverzeknek.
Bizakodtam ekkor, szívemből szeretet-láng
ölelte át a szellemeket, hogy jöttek,
megtudták, mi történt, azt is,
hogy emberi létformára nemesedtek a gazok.
Ekkor vöröslő színben tűnt fel a színpadja
Shakespearenek, hallék szózatot, hogy
színház az egész világ,
döbbenten láttam a televízióban,
hogy a média császára fellógatva a páholyok felé,
miközben humoros műsorukon nevetett
az árnyéknépe az országnak.
Szívem megszakadt, hogy a nemesség,
gyönyör és szerelem harmóniája
lefejezve, megcsonkítva, fellógatva,
ilyen vérlázító iszonya a Földnek
végét jelezte vörös Holdjával
az apokalipszisnek.
2017. augusztus 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: felsorolhatatlan, apokalipszisnek, shakespearenek, eltulajdonítva, bevégeztetett, szellemalakja, bizonytalanul, cirkuszporond, penitenciával, megérintettem, határozatlan, cigarettától, megbolondult, megcsonkítva, tehetetlenül, kagylókürtbe, televízióban, hangszerével, aranygrádics, elemésztette, megpróbálják, tisztuljanak, perverzeknek, féregállatok, rettentettek, támasztottak, továbbálltak, tűzrózsákkal, orgonájával, megbolydult, szellemeket, segítségért, vejnemöjnen, hálóruhámat, megtagadjam, rettegéstől, lírai karám, tűzláng ostor, megőrült lovasa, oroszlán üvöltve, fekete mágia, tömeg éljenezte, vizek áriája, utolsó világvégi, vízi táncsor, harmónia miatt, gyalázatos háborúnak, iszaptól hányt, mélység őrjöngött, megbolydult utcanépe, óriás sárga, régi Cerberus, Kohut Katalin, Vörös Hold, Egyiptom Idő-folyó,
|
|
Offline
