Miért nem hullajtják el az örökzöldek soha a leveleiket? - Florence Holbrook, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Miért nem hullajtják el az örökzöldek soha a leveleiket?

2021-12-03 14:38:23, péntek


	Florence Holbrook: Miért nem hullajtják el az örökzöldek soha a leveleiket? Közeledett a tél. A madarak elrepültek a messzi Délre, ahol meleg van és mindig akad élelem. Egy kismadár viszont eltörte a szárnyát és nem tudott a többiekkel tartani. Egyes egyedül volt a jeges, hideg világban. Az erdő melegséget árasztott magából, így a kismadár odarepült és segítséget kért. Először a nyírfához szállt: Gyönyörű nyírfácska - kezdte a kismadár -, a szárnyam eltörött és a barátaim mind elrepültek. Éldegélhetek itt az ágaid között, amíg visszatérnek? Szó sem lehet róla - felelt a nyírfa és elhúzta a zöld leveles ágait. - Megvannak nekünk a saját madaraink az erdőben, nekik kell segítenünk. Nem tehetek semmit! A nyírfa nem elég erős - gondolta a kismadár, nem tud engem könnyeden eltartani. Megkérdezem a tölgyet: Pompás tölgyfa, Te olyan erős vagy! Ugye, megengeded, hogy az ágaid közt éljek, míg a barátaim tavasszal visszatérnek? Tavasszal? De hiszen az olyan messze van - felelte a tölgy. Nem tudhatom, hogy addig mit fogsz művelni! Talán majd a fűzfa kedves lesz hozzám - töprengett a madárka: Szelíd fűzfa, el van törve a szárnyam és nem tudok elrepülni Délre a többi madárral. Megengeded, hogy tavaszig az ágaid közt éljek? A fűzfa erre büszkén kihúzta magát. Már egyáltalán nem tűnt szelídnek: Azt sem tudom, ki vagy! És mi fűzfák nem állunk szóba idegenekkel. Biztos vannak olyan fák, akik idegeneket is befogadnak. Tűnj innen! A kismadár nem tudta mit csináljon. A szárnya még nem volt elég erős, de megpróbált elrepülni. Mielőtt még messzire jutott volna, egy hangra lett figyelmes: Kismadár, hová mész? Fogalmam sincs - felelte a kismadár -, de nagyon fázom! Gyere ide hozzám! - mondta a lucfenyő nagyon barátságosan. Ő volt, aki megszólította a madárkát. - Itt élhesz a legmelegebb ágamon egész télen, ha szeretnéd! Tényleg megengednéd? - kérdezte reménykedő hangon a kismadár. Persze, hogy megengedem! - szólt a lucfenyő. - Ha a barátaid elrepültek, akkor nekünk, a fáknak kell segítséget nyújtanunk. Nézd, itt a legsűrűbb és legpuhább ágam! Az én ágaim ugyan nagyon vékonyak - vette át a szót az erdei fenyő -, , de nagy vagyok és erős és megvédhetlek Téged és a lucfenyőt az északi széltől. Én is segíthetek! - szólalt meg a boróka. - Egész télen el tudlak látni bogyókkal, márpedig minden madár tudja, hogy a borókabogyó nagyon finom. Így hát a lucfenyő otthont adott a madárkának, az erdei fenyő megvédte a hideg széltől, a boróka pedig ellátta bogyókkal. A többi fa rájuk pillantott és így beszéltek egymás között: Én nem engedném, hogy ismeretlen madarak az ágaimra üljenek! - mondta a nyírfa. Én oda nem adnám makkjaimat senkinek! - folytatta a tölgy. Én pedig nem foglalkozom idegenekkel! - tette hozzá a fűzfa. A három fa szorosan maga köré húzta a leveleit. Éjszaka megérkezett az északi szél és minden levél, amit megérintett, lehullott. Így másnap reggelre a csillogó, zöld levelek a földön hevertek. Megérintsem az összes levelet az erdőben? - kérdezte a szél csintalanul. Ne! - felelte a jégkirály. - Azok a fák, akik kedvesek voltak a törött szárnyú madárhoz, megtarthatják a leveleiket. Ezért pompázik egész éven zöldben a lucfenyő, az erdei fenyő és a boróka.

0 komment , kategória: Lélekemelő írások

Címkék: megszólította, megtarthatják, barátságosan, visszatérnek, éldegélhetek, megvédhetlek, idegenekkel, megérkezett, megérintsem, foglalkozom, legmelegebb, borókabogyó, csintalanul, megengednéd, megérintett, megkérdezem, közeledett, nyírfácska, reménykedő, töprengett, többiekkel, segítenünk, egyáltalán, segíthetek, örökzöldek, segítséget, leveleiket, makkjaimat, melegséget, megengeded, megpróbált, idegeneket, hullajtják, madárkának, pillantott, nyújtanunk, örökzöldek soha, madarak elrepültek, messzi Délre, kismadár viszont, többiekkel tartani, erdő melegséget, kismadár odarepült, nyírfához szállt, szárnyam eltörött, barátaim mind, ágaid között, zöld leveles, saját madaraink, ágaid közt, barátaim tavasszal, olyan messze, Florence Holbrook,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]