|
2010-02-09 20:08:39, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
Tizenhetedik fejezet A hórebi négy állat
Názáretben Jézus egészségben találta anyját, és nála lakott egy ideig. Mária nem kérdezősködött, ő meg nem sokat mondott el neki egyiptomi élményeiről. Anyjától megtudta, hogy egyik bátyja, Jószé, szépen fellendítette épületfa-vállalatát Betlehem mellett, Jakab azonban teljesen megcsömörlött a hívságos világ dolgaitól, és csatlakozott egy peraeni aszkéta közösséghez, amelynek tagjai ebjonitáknak,vagyis ,,szegény embereknek" nevezték magukat. Az ebjoniták tulajdonképpen az esszénusok egyik válfaját alkották, főleg abban különböztek tőlük, hogy nem foglalkoztak asztrológiával, nem nyiratkoztak, bort nem ittak, és nem különültek el zárt kolóniába. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy bűnbánatra buzdítják az embereket, és imádkoztak értük. Undorodtak a véres áldozatoktól, és a húsvétot a régi módon ülték meg, nem is tartották be Mózes Második Könyvének azt a szakaszát, amelynek értelmében minden hithű zsidó családnak rituális körülmények között, Jeruzsálemben kell elköltenie a húsvéti bárányt. Mózes könyveinek sok már passzusát is elutasították. Mózes Ötödik Könyvéből például csupán néhány verset fogadtak el, ezt a könyvet ugyanis először Jósiás, a ,,jó király" uralkodása idején publikálták, ami a régiség látszatát keltette, és mintegy isteni rendelkezésnek tűntette fel a templomi kultusz gyakorlatát. Az ebjoniták alamizsnából éltek, de nem kéregetnek, nem erőszakoskodtak, beérték azzal, amit az emberek önként adtak nekik. A Jordánon túliak szívesen támogatták az ilyen szent embereket, akiknek térdén a folytonos imádkozástól teljesen megkérgesedett a bőr.
Jézus egy kapornaumi áccsal lépett társas viszonyba. Ennek Júdás volt a neve, és magasságra, testalkatra, hajszínre nézve nagyon hasonlított hozzá. Az emberek elnézték őket, amint kétnyelű fűrésszel pontosan egyforma mozdulatokkal fűrészelgettek egy-egy fatörzset, és hamarosan megszületett Júdás ragadványneve - ő lett a"az Iker", vagy számi nyelven ,,Tamás". Názáretben ugyanis minden harmadik embert Júdásnak hívtak, és mindegyik kapott valamilyen megkülönböztető nevet.
Jézus rendszeresen eljárt a zsinagógába, és ha rákerült a sor, ő nyújtotta át a szent tekercseket felolvasás végett a zsinagóga előljáróinak, majd a felolvasás végeztével visszatette azokat szent ládába. Néha ő volt az előimádkozó, de a Törvényt sohasem magyarázta, és azokkal a nagy erőkkel sem élt, amelyeket Egyiptomban szerzett. Türelmesen várt -valami jelre várt. Így telt el újabb két esztendő. Ez alatt Tamás házában lakott, és keresetének java részét a szegényeknek adta, megszívlelvén Tóbiás szavait: ,,Az alamizsna megszabadítja az embert a haláltól."
Végre megjött a várva várt jel. Ez akkor történt, amikor meglátogatta őt két bátyja, Júda és Simon. Ők akkor ismét Kánában laktak. Az üdvözlések után jóformán ezek voltak Júda első szavai:
- Jézus testvér, nem akarsz velünk jönni Béth Arabába, hogy megtisztulj vétkeidtől?
Jézus meghökkenve válaszolta:
- Hálás vagyok, testvér, hogy ennyire törődsz velem. De milyen vétkeimtől kellene megszabadulnom? Nyilván te neheztelsz rám valamiért.
- Ki mondhatja el magáról, hogy nincsenek bűnei? Már azzal is az elbizakodottság vétkébe estél, hogy megkérdezted tőlem: ,,Milyen vétkektől kellene megtisztulnom!"
- Ha vétkeztem, az Úr bocsássa meg nekem! Jószé testvérünket is hívtátok, hogy tartson veletek?
- Nem hívtuk. Ő mos haragban van velünk egy jelentéktelen dolog, egy eltört járom miatt.
- Ha eltörik a járom, a testvéri köteléknek is kell szakadnia? De mondjátok csak, testvérek, ki az, aki engem megtisztíthat bűneimtől? A bűnök lemosásának hatalma csak kivételesen nagy lelkeknek adatik meg.
- Hogyan? Hát nem hallottál azokról a csodatettekről, amelyeket János, a te én-rimmoni rokonod művel? Ő minden bizonnyal ama kivételesen nagy lelkek egyike! Szájából tüzesen áradnak a szavak, bűnbánatot prédikál a világ négy égtája felé, és a hozzá sereglő bűnbánókat megmártja a Jordán sebes folyású vizében. Amikor kijönnek a folyóból, újjászületett emberekké válnak.
- Mondjatok még többet erről a vízbe mártóról. Ha tetszésemre lesz, amit hallok, talán veletek megyek.
- Hét esztendőt töltött Kallirhoéban, az istenes esszénusok között, de azután felmentést kapott tőlük, és megengedték neki, hogy a világban járjon-keljen. Először Én-Rimmonban keresztelt, de most Béth Arábiában működik. Magas, sovány ember. Sáska és erdei méz a tápláléka, víz az itala. Széles bőrövet és teveszőrből szőtt fehér köpenyt visel.
- Teveszőrből? Az esszénusok azt tartják, hogy aki teveszőr ruházatot hord, az vagy bolond, vagy bűnös, vagy maga Illés?
- Hogyhogy?
- A tisztátalan állatok húsának evését tiltó Törvényben a tevehús fogyasztásának tilalma áll az első helyen. A teve nem kevésbé tisztátalan, mint a nyúl vagy a sertés. Igaz, Ábrahám atyánk elfogadta a fáraó által neki ajándékozott tevéket, de arról nincs semmiféle feljegyzés hogy azokat a tevéket megérintette volna, vagy a hátukon utazott volna. Az írásokból tudjuk, hogy Lábánnak, Jákób apósának volt egy tevéje, vagy legalábbis egy tevenyerge, csakhogy Lábán nem Ábrahám ágyékából származott. Dávid királynak is voltak tevéi, de azokat nem zsidó ember gondozta, hanem egy izmaelita, málhás állatoknak használták őket a Damaszkusszal és Babilonnal folytatott kereskedelemben. Úz földje, ahol Jób lakott, nincs Izrael határai között, és így kétségkívül uzziták gondozták a tevéit. Testvérek, higgyétek el nekem, hogy a teve veszedelmes jószág, mert ha egyetlen szőrszál belekeveredik az ételbe, attól máris tisztátalanná válik az étel elfogyasztója. Hát akkor János hogyan kerülheti el a tisztátalanná válást, ha állandóan teveszőrből szőtt köpönyeget visel a testén?
- No de a teveszőr mégiscsak más, mint a tevehús!
- Ha ti egy disznósörtét találtok a levesetekben, nem fog-e el benneteket a rosszullét, és nem öntitek-e ki tüstént az egész tálat? Ha tehát János sem nem bolond, sem nem bűnös, és mégis teveszőrt mer viselni, bízván abban, hogy az angyalok távol tartják szájától a szőrszálakat, akkor bátor ember.
- A jeruzsálemi főtörvényszéktől tekintélyes törvénytudó mesterek mentek el hozzá, hogy kikérdezzék. Tiltakoztak az ellen, hogy Illésnek tartsák. Azt állítja, hogy ő az a próféta, akit Ésaiás megjövendölt: bűnbánatban prédikálva készíti elő az utat a Király számára.
- Ugyanazt a megbánást hirdeti, amelyet minden próféta prédikált, amióta létezik a prófétálás?
- Azt mondja, nekünk, zsidóknak, nem elég az, hogy így dicsekszünk: ,,Ábrahám a mi atyánk", mert a mi Istenünk a sivatagi kövekből is támaszthat fiakat, ha úgy tetszik neki. Azt is mondja, hogy eljöttek a próbatétel napjai, meg hogy a fejsze már rávettetett minden meddő fa gyökerére. És most, amikor a Főnix ösvénye keresztezte a Galamb ösvényét - őszintén szólva ez a kijelentése nagyon homályos -, előkészíti az utat valakinek, aki nagyobb nála.
Jézus szíves megdobbant: itt a várva várt jel - a Főnix és a Galamb! De uralkodott magán, és nyugodt hangon kérdezte:
- Mi inkább úgy hisszük, hogy a Dániel próféta által megjövendölt Ember Fiára gondol,aki majd az égnek felhőiben vonul Jeruzsálembe. Azt mondja: ,,Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét, és az ő gabonáját a csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
- Tetszik, amit mondtatok róla. Kész vagyok veletek menni, hogy lássam, próféta-e a rokonom, vagy elmeháborodott, vagy olyan színlelő, amilyen Anthrongész volt. De előbb, kérlek, béküljetek ki Jószéval.
- Mi nem kezdjük a békülést. Az ő hibája volt.
- Ő meg azt mondja, hogy a tiétek.
- Hazudik.
- Veletek megyek közvetítőnek, és a hibát Isten Ellenségére hárítom.
Hárman együtt mentek Jószé betlehemi fatelepére. Ott aztán megegyeztek abban, hogy a pörlekedést Isten Ellensége idézte elő. Kibékültek, összecsókolóztak. A törött járom helyett azonban Jézusnak kellett egy újat készítenie, mert egyikük sem akart károsodni.
Jószé is hajlandónak mutatkozott a víz által való megtisztulásra, így aztán másnap mind anégyen útra keltek Béth Araba elé. Ez a komor és sivár hely a Jordán alsó szakaszának szurdokvölgyében fekszik, majdnem ott, ahol a folyó a Holt-tengerbe ömlik. Fölötte roppant sziklák tornyosulnak. A testvérek már meglehetősen nagy tömeget találtak ott, nőket, férfiakat, sokan még gyermekeiket is magukkal hozták. János szétterpesztett lábakkal állt a folyó közepén, mint birkanyíráskor a juhászok, és a víz alá nyomott mindenkit, aki odagázolt hozzá. Közben hangosan imádkozott fölöttük. A megtértek csuklások és köpködések közepette kikászálódtak a partra, és mihelyt magukhoz tértek, nevetni, kiabálni, táncolni kezdtek, dicsőítvén az Urat, amiért megnyitotta előttük a szentség új távlatait.
Jézus és bátyjai a partról figyelték a történteket. János hirtelen felkiáltott:
- Én ugyan vízzel keresztelek, de aki utánam jő, tűzzel keresztel majd titeket. Azokat a bűnöket, amelyeket én nem tudtam lemosni, ő majd tűzzel emészti fel. Fehér hamuvá és salakká égeti, én mondom nektek!
Jószé, Júda és Simon türelmetlenül belegázolt a vízbe. Nem várták be, míg rájuk kerül a sor, félretaszigálták az előttük várakozókat. János megkeresztelte őket, felmagasztosulva mentek ki a partra, s a többiekkel együtt táncoltak, ugrándoztak, kurjongattak, jóllehet komoly, józan, megfontolt embereknek ismerte őket mindenki. Odakiáltottak Jézusnak, aki a tömegtől távolabb, egy fatönkön ülve szemlélődött:
- Eredj már, te lusta, tisztulj meg te is! Majd meglátod, micsoda boldogító érzés megszabadulni a hátadat nyomó tehertől! Eredj be, testvér, szabadulj meg feketére kérgesedett bűneidtől! Mit piszmogsz ott?
- Várom, hogy rám kerüljön a sor.
- Jól van, hát csak várj, ha úgy tetszik. De mi elfoglalt emberek vagyunk, nem érünk rá, azonnal vissza kell térnünk. A bűntelenség öröme szárnyakat ad lépteinknek!
Ezzel nagy vidáman eltávoztak. Jézus megvárta, amíg mindenki átesett a vízkeresztségen. Amikor a tömeg már szerteszéledt, elindult János felé. Rokona sietve kigázolt a folyóból, megölelte, és úgy kiáltott fel:
- Végre! Végre!
- Testvéreim unszolására jöttem ide, hogy megkeresztelj.
- Várj vele addig, amíg engesztelő tisztulásul szolgál, ha majd királlyá kenlek.
- Ki adta szádba a ,,király" szót?
- A Hegy Őrzője, a te egykori tanítómestered, Simon.
- A Hóreb hegyéről beszélsz, a föld köldökéről?
- Arról.
Átgázoltak a Jordánon, és a Holt-tenger keleti partja mentén mentek tovább. Elhaladtak Kalirrhoé és Makhairüsz mellett (az utóbbi Jeruzsálem után az ország legjobban erődített helysége volt), majd az Arnon patakon átkelve Moáb földjére léptek. Ott előnyugatnak fordultak, s miután elhagyták azokat a helyeket, ahol valaha Szodoma és Gomora városa állott, felfelé kezdtek kapaszkodni a Szeir hegyi vadonának előhegyein. Alaposan kifáraradtak, mire feljutottak az Akrabbin nevű kaptatóra, erre a kanyargó ösvényre, amely Petrát és Hebront kötötte össze. Fölöttük ott tornyosult a Madara lenyűgöző szépségű mészkőcsúcsa, amely Mózes Második Könyvében Hóreb (,,az izzó Nap hegye"), vagey Hor néven szerepel, mint Jehova szent lakhelye. A cádokiták tagadták, hogy Madara volna Hóreb hegye, mert Madara nem izraeli, hanem edomi területen emelkedik. Mivel - úgymond - Mózes a Vörös-tengernél vezette ki népét Egyiptomból, nem pedig a Nádas-tengernél (vagyis a Pélusziontól keletre elterülő lagúnánál), Hóreg csakis a Sinai-hegy lehet, amelynek roppant töemege a Poszaidón-fok fölött tornyosul az ég felé, a Vörös-tenger két ága között. Az esszénusok azonban híven ragaszkodtak az eredeti hagyományhoz. Kádes-Barnea, amely a pusztai vándorlás utolsó időszakában Izrael fiainak törzsi központja volt, egynapi járásra fekszik Hóreb hegyétől, nyugati irányban, ott jelent meg Jehova először Mózesnek.
Amikor keresztülmentek a hágón, János ezt indítványozta:
- Pihenj le ennek a rekettyének a tövébe, és aludd jól ki magad, mert fárasztó napok és éjszakák állnak előtted.
Jézus leheveredett, és csakhamar mély álomba merült. Amikor felébredt, egy korsó vizet meg egy parázson sütött, még meleg cipót talált maga mellett. És hallotta János hangját:
- Egyél-igyál, aztán aludj tovább. Erőt kell gyűjtened, mert mint mondottam, fárasztó napok és éjszakák állnak előtted.
Jézus evett-ivott, majd ismét elaludt. Amikor estefelé felébredt, megint víz és kenyér volt odakészítve melléje.
- Egyél-igyál, azután aludjál még egypár órát - biztatta János -, másként nagyon nehéznek fogod érezni a próbatételt.
Jézus megint evett-ivott, majd tovább aludt.
Azalatt János a holdfényben felkapaszkodott a Hóreb fehérlő szirtjére, míglen eljutott egy őrtoronyhoz, amelyet az esszénusok építettek az Őrző számára.
Simon, Boéthosz fia, aki most már nagyon öreg ember volt, izgatottságtól reszkető hangon kérdezte Jánostól:
- Jó hírt hoztál?
- Jót.
- Eljön?
- Most Illés fája alatt szunnyad, de holnap itt lesz a próbatételre.
- Hány éve várok erre a napra!
Reggel János elvezette Jézust Simonhoz. Csókkal üdvözölték egymást, majd Simon feltette a kérdést.
- Uram, felkészültél?
- Felkészültem.
Simonnak egyetlen tanítványa volt ott, a keriothi Júdás. Ezt utasította most:
- Vezesd az én uramat arra a helyre!
Júdás elvezette Jézust a hegycsúcs közelében lévő kis kiugró platóra, amely fölött tüskés bozót húzódott, s ott magára hagyta.
Éppen dél volt. Jézus mutatóujjával kört rajzolt maga körül a porba, háromszor fordulván meg saját tengelye körül, a Nap járásának irányában. Utána keresztvonallal négy egyenlő részre osztotta a kör területét, majd leült a déli körnegyedben, amely a Vörös-tengerre és Arábia sivatagos területeire nézett.
Tíz nap, tíz éjjel várt ott a tüskebozót alatt türelmesen, étlen-szomjan, alvás nélkül, csak a virrasztásra osszpontosítva minden figyelmét. Érverése, légzése lelassult. A tizedik nap reggelén amikor a Nap felkelt Élám felől, vad ordítás ütötte meg a fülét, s úgy tűnt, hogy a Nap szeméből véres állkapcsú, rőt színű nagy oroszlán ugrott volna a körbe, hogy felfalja őt.
Szelíden így szólt a fenevadhoz:
- Jöjj be békével, Isten teretménye! Ketten is elférünk ebben a körben.
Eszébe jutott, hogy egykoron Jehova angyalt küldött Dániel segítségére, az angyal betömte az oroszlánok száját, amikor azok fel akarták falni a prófétát.
Az oroszlán dühödten bömbölt, bojtos farkával csapkodott, de Jézusnak mit sem árthatott, mivel a keresztvonal arra kényszerítette, hogy a kör keleti negyedében maradjon.
Újabb tíz nap és éj múlt el. A huszadik napon délben úgy tűnt Jézusnak, hogy hátulról egyszarvú vad kecskebak ugrott a körbe. Az oroszlán volt a Düh, a kecskebak volt a Bujaság. Jézus megfordult, és így szólt a bakhoz:
- Jöjj be békével, Isten teretménye! Hárman is elférünk ebben a körben.
A kecskebak hatalmas testű állat volt, buján ugrándozott, forgatta szemét, és a levegőt döfködte szarvával, üzekedésének szaga olyan átható volt, mint az ámbráé.
Jézus ismét Dániel próféta könyvére gondolt, ahol meg van írva: ,,A kecskebak pedig igen naggyá lőn, de amikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv." A bakkecske nem árthatott Jézusnak, mivel a kör északi negyedéből nem léphetett ki. Így az oroszlán és a bakkecske ott maradt mellette még tíz napig.
A virrasztás utolsó napján, napnyugtakor,még borzalmasabb szörnyeteg jelent meg a kör nyugati negyedében, egy szeráf. A félelmetes fogú tüzes kígyó sziszegve csörgette rézpikkelyeit. Az oroszlán ereje a Düh volt, a kecskebaké a Bujaság, a szeráfé pedig a Rettegés. Jézus a szeráfnak is azt mondta:
- Jöjj be békével, Isten teretménye! Négyen is elférünk ebben a körben.
Kimondta a Szeretetnek azt a szavát is, amelyet még Egyiptomban tanult meg a kígyókkal barátkozó sivatagi embertől. De ennek ellenére a szeráf napnyugtától éjfélig állandón csak sziszegett, és a fejét nyújtogatta feléje. Ez volt a legkeményebb próba. De Jézus a Jó Ezékiás királyra gondoolt, aki darabokra törte azt a szeráfot, amely rettegésben tartotta Jeruzsálem népét, s aztán így kiáltott fel: ,,Nézzétek! Csak rézdarabok!" A szeráf nem árthatott Jézusnak, mivel nem hagyhatta el a kör nyugati negyedét.
Majd- hajnal felé - úgy tűnt Jézusnak, hogy a három állat egyetlen furcsa lénnyé egyesült, amelynek oroszlánfeje, kecsketeste és lába, meg szeráffarka volt. A szörnyalakban felismerte a kariaiak khimairáját, amely az ő három évszakuk jelképe - nem számítják bele a maguk szent évébe. Az oroszlán a növekvő Nap nyárközépi aspektusa, a szeráf a hanyatló Nap őszi aspektusa... ,,És én a tél fehér bikájának gyermeke vagyok" - gondolta. Hirtelen észrevette, hogy egy nagy fehér bika hever a bal oldalán, a körnek ugyanabban a déli negyedében, ahol maga is ült. Biztosan érezte, hogy az állat egész idő alatt ott volt mellette. Mihelyt azonban tanulmányozni akarta volna, miben áll hatalma, a bika eltűnt. ,,Ez az állat megosztotta velem a déli körnegyedet - mondta magában -. - Talán az én titkos hibám? Isten óvjon meg a hatalmától!"
Délben véget ért a harminc nappalból és éjszakából álló hónap. Jézus akkor kilépett a körből, az újra önálló lényekké különült oroszlán, kecskebak és szeráf engedelmes alázatossággal ment a nyomában. Attól fogva Jézusnak korlátlan hatalma volt e három erő - a Düh, a Bujaság, a Rettegés - fölött. De valahányszor a fehér bikára gondolt, rendkívül nagy nyugtalanság lett úrrá a lelkén.
Simon mint a Próbatételek Mestere elébe ment, és boldog örömmel üdvözölte:
- Uram, jól megálltad a virrasztás próbáját. A három állat alázatosan kullog a sarkadban. De most már ideje, hogy véget vess a böjtölésnek. Itt a frissen sült kenyér meg a madarai csermelyből merített friss ivóvíz.
- Ne ámíts engem! Jól tudod te is, hogy még tíz napot és éjszakát kell kiállnom. Mózestől és Illéstől negyven nap kívántatott meg ugyanezen a hegyen, és ők egész idő alatt nem ettek egy falat kenyeret sem, nem ittak egy korty vizet.
- Mózes próféta volt, Illés is próféta volt. De te nem vagy-e több egy prófétánál? Hogyan kötnélek téged olyan jelentéktelen dolgok, amilyen a napok számolgatása?
A víz hűvös tisztasága és a friss kenyér illata minden más éhes és szomjas embernek a gyönyör netovábbját jelentette volna. Jézus azonban kezébe vette a kenyeret, széttördelte, darabjait szerteszórta a madaraknak, a vízzel pedig megmosta tenyerét és ujjait, hogy eltávolítsa az esetleg rájuk tapadt morzsákat.
- Derék tett volt, uram - mondta Simon. - De miért nem változtatod ezeket a köveket kenyerekké, és ezt a homokot vízzé? Mert akkor, bár követ ennél, nem kenyeret, és homokot innál, nem vizet gyötrelmeid könnyebbek lennének.
- Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Az én lelkem harminc napig ette Betlehem kenyerét, és itta Betlehem vizét.
Ebben a pillanatban úgy tűnt Simonnak, hogy egy vaddisznó ugrott fel arról a helyről, ahová az egyik eldobott kenyérdarab esett, és engedelmesen csatlakozott Jézus nyomába szegődött másik három állathoz. Ez a vadkan a Mohóság volt.
- Derék tett volt, uram - ismételte meg Simon. - És most lássad a jutalmadat.
Felvezette Jézust a hegy legmagasabb ormára, és felszólította, hogy tekintsen körül minden irányban: keletre és nyugatra, északra és délre.
- Csodálatos kilátás, nemde? Nyugatra a Földközi-tenger és az ősi Egyiptom, keletre Moáb és Élám, délre Arábia, északra pedig ... ó, északra Izrael szent földje húzódik egészen a Hermónig, amelynek hóborította csúcsa oly hívogatóan csillog felénk. És mégis, mindezek a tájak terjedelmüket tekintve semmiségek azokhoz képest, amelyeket egykor majd a magadénak mondhatsz. Arábián túl fekszik Etiópia, Ofir és a Tömjén Országa, Egyiptomon túl Líbia és Mauretania, Élámon túl India, Izraelen túl Szíria, Ázsia és a Fekete-tenger, a Földközi-tengeren túl Hellasz, Itália, Hispania és a hüperboreusok országa. Fegyvereid erejével elkergeted a rómaiakat minden földről, amelyet leigáztak, térdre kényszeríted a Dél és Kelet királyait, megalapítod a mi Istenünk birodalmát a világ százötvenhárom népe fölött, és te leszel a Királyok Királya, a legnagyobb, aki valaha is uralkodott. Nagy Sándor jelentéktelen rabló törzsfőnökké törpül melletted!
- A történetírók feljegyezték, hogy a nagy Caesar egymillió embert ölt meg, Pompeius a Nagy, kétmilliót, Nagy Sándor hárommilliót. És a te szolgád öljön meg tízmilliót vagy még többet, hogy megszerezze magának a ,,legnagyobb" nevet? Hogy volna ez lehetséges? Fegyverforgató harcos-e a te szolgád? Az-e a hivatása, hogy vért ontson, és jogar helyett karddal kormányozzon? És nem íratott-e meg a parancsolat: ,,Ne ölj"?
- Ősöd, Dávid király, sohasem öltött páncélt, mégis rá szállott az Úr szelleme Élá völgyében, és két hadsereg szeme láttára megölte Góliátot, a fiiszteusok bajnokát, akinek hat könyök és egy arasz volt a magassága, s ezzel a hősi tettével megmentette népét az elnyomatástól. Visszaborzadsz a csata gondolatától? Nem úgy szól-e a jövendölés, hogy Dávid Fia erős kézzel szabadítja meg az ő népét, véres csatában diadalt arat, és ezer esztendőre békét szerez Izraelnek?
- Válasszák csak mások a hódítás útját, és vágják szét kardjukkal türelmetlenül a titkok csomóját, ahogyan Nagy Sándor tette Gordionban. Nekem inkább az adassék meg, hogy újra összefonjam azt a szent csomót, aranyszálakkal, és az díszítse trónom baldachinját. Emlékezz csak rá, mit mondott a bölcs Hillél, amikor egy tóba fojtott hulla fejét látta feléje sodródni a vizen: ,,...mert (mást) vízbe fullasztottál, vízbe fullasztottalak, de égül megfullasztóid is megfulladnak." Így hát én azt mondom: ,,A kard most nem hoz végleges döntést, csak zavart támaszt, és aki kard által él, annak kard által kell elpusztulnia." Az ütközetet másfajta csatában kell megvívni.
- Jól szóltál, uram. Válassz tehát olyan csatateret, amilyent jónak látsz. Csak az a fontos, hogy kormányozd és szabadítsd meg népedet. Légy a római birodalom ura e hegy Urának nevében akinek képmását aranyborjú alakjában itt, ezen a helyen állították fel, amikor a törzsek kijöttek Egyiptomból. Nézz oda, a jelenés még ott ragyog tündökölve. Ő a gyönyörű és kegyes bikaborjú, akit Lea, a Tehén szült (másként Libna, a Fehér), az egyetemes Anya, akit a görögök Ió, az egyiptomiak Ízisz vagy Hathor néven tisztelnek. Imádd a bikát, amint megérdemli, és akkor tiéd lesz az egész világ, amelyet anyja bekóborolt!
- Azt kívánod tőlem, hogy egy aranyborjút imádjak?
- Nem imádta-e Salamon is, minden emberek legbölcsebbike?
- El innen, Isten Ellensége! Nincs-e megírva, hogy csak a te Uradat, Istenedet imádd, és egyedül neki szolgálj!
E szavak hallatára úgy tűnt Simonnak, hogy egy szikla mögött egy elefánt bukkant elő, hátán aranyozott toronnyal, és engedelmes cammogással csatlakozott a Jézus nyomába szegődött négy másik, alázatossá vált állathoz. Ez volt a Büszkeség hatalma.
- Jól beszéltél, Uram! - kiáltott fel Simon. - Már attól féltem, hogy ugyanazt választod, mint nagyapád, Heródes választott Dórában- Heródes, akinek anyja a nabateus Al-Lát örökösnőjej volt, és akit Dórisz, az edomita Dóra örökösnőjét vette feleségül. Felajánlottak neki a Salamonénál nagyobb királyságot minden uralkodói dicsőséggel és pompával, ha térdet hajt a dórai Baál előtt. És ő lenyelte a csalétket. Ezzel méltatlanná vált arra a nagyobb királyságra, amelyet most te választottál. Ez a nagyobb átkot választotta, hosszú boldog élet jutott neki, és a katasztrófa csak a legvégén következett be. De a te hajód összezúzódik a sziklákon, mielőtt elérhetnéd életed virágkorát.
- Nem újság számomra, hogy Heródes az Arany Vadszamárnak hódolt. Inkább a legidősebb fiáról beszélj nekem, akit királyságra emelt az, hogy Káleb volt az őse, és feleségül vette Mikál örökösnőjét.
- Uralkodott, de csak mint apjának fia. Mivel visszariadt attól, hogy fegyvert ragadjon az apja ellen, dicstelen véget ért.
- Nem dicstelent, dicsőségest. Álmomban láttam őt, amint a Nyugati Paradicsomban ült egy ezüst virágdíszben pompázó almafa alatt.
Letelt a negyvenedik éjszaka is. Délben Jézus abbahagyta a böjtölést. De csak egy kevéske árpakását evett, meg egy almát szagolgatott, amelyet János vitt neki.
Simon pedig magasztaló énekbe kezdett, amelyet a khésztianoszok manapság is szoktak énekelni bár valódi értelmét és összefüggését csak néhány beavatott ismeri:
- Mostan bocsásd el Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet. Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára, Világosságul a pogányok megvilágosítására és a Te népednek, az Izraelnek dicsőségére.
Ott halt meg, ugyanazon a hegycsúcson, ahol Áron, a legelső főpap kilehelte lelkét, miután élete művét elvégezte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: félretaszigálták, felmagasztosulva, összecsókolóztak, szurdokvölgyében, főtörvényszéktől, vízkeresztségen, keresztülmentek, felkapaszkodott, megkülönböztető, kereskedelemben, erőszakoskodtak, szétterpesztett, elbizakodottság, keresztvonallal, fullasztottalak, felakasztották, megkeresztelte, aranyszálakkal, fűrészelgettek, visszaborzadsz, tanítómestered, khésztianoszok, kérdezősködött, megtisztulásra, elmeháborodott, legbölcsebbike, megfullasztóid, megszabadulnom, birkanyíráskor, izgatottságtól, alázatossággal, népköztársaság, fogyasztásának, asztrológiával, százötvenhárom, tulajdonképpen, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, hórebi négy, hívságos világ, peraeni aszkéta, ebjoniták tulajdonképpen, esszénusok egyik, célt tűzték, véres áldozatoktól, régi módon, húsvéti bárányt, könyvet ugyanis, régiség látszatát, templomi kultusz, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Názáretben Jézus, Mózes Második Könyvének, Mózes Ötödik Könyvéből, Ennek Júdás, Béth Arabába, Először Én-Rimmonban, Béth Arábiában, Ember Fiára, Isten Ellenségére, Isten Ellensége, Béth Araba, Odakiáltottak Jézusnak, Hegy Őrzője, Elhaladtak Kalirrhoé, Mózes Második Könyvében Hóreb, Azalatt János, Most Illés, Reggel János, Jézust Simonhoz, Próbatételek Mestere, Felvezette Jézust, Tömjén Országa, Királyok Királya, Nagy Sándor, Dávid Fia, Dórában- Heródes, Arany Vadszamárnak, Nyugati Paradicsomban, Délben Jézus,
|
|
Offline
