Ötvenes évek - Rákosi Mátyás,Mire Móricka, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ötvenes évek

2017-09-06 15:36:13, szerda


	Amikor elmúltak az ötvenes évek és már utazni is kezdtek a magyarok, az egyik külkereskedelmi vállalat kiküldött tisztviselője táviratot küldött kedves kollégáinak az első nyugati útjáról. Ez állt benne: "A szabadsaagot vaalasztottam." Amikor aztán a megfelelő időben hazajött és bement a munkahelyére, ott nagy konsternáció fogadta. - Kedves kartársam, hát mégis visszajött? - kérdezte tőle a főnöke is. - De hiszen megtáviratoztam - csodálkozott a hazatérő. - Miért, a kollégák mire gondoltak? Az idő tájt, amikor az egyik jelszó az volt, hogy "Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzak is véded!", az iskolákban arra buzdították a gyerekeket, szedjenek össze otthon mindent, ami nélkülözhető és mozdítható, vigyék be őket a gyűjtőhelyre, mert nagy versengés folyt az űttörőkcsapatok között. Móricka is derekasan ki akarta venni a részét a vasgyűjtésből. Bevonszolt egy jókora lélegeztető készüléket azé iskolaudvarra. - Honnan hoztad ezt a vastüdőt, Móricka? - kérdezte a leleteteket összeíró tanár. - Apukám ágya mellől - felelte büszkén Móricka. - Apukád ágya mellől?!... És mit szólt hozzá, hogy elhoztad? - Ezt: "Hhhhhhhhh..." Az ötvenes években, amikor a mezőgazdasági termények még nem a piacon cseréltek, hanem szoros beszolgatáltatási rendszer volt, az egyik faluban kidobolta a kisbíró, hogy ankét lesz a beszolgáltatási kötelezettség, még nem százszázalékos teljesítése miatt és a megjelenés minden nagykorú férfinak kötelező. Kezdődött az ankét, mondjuk, délután négykor, de a mi történetünk főszereplője csak éjféltájban került haza. Kérdi tőle a felesége, aki ébren várta: - Mostanáig tartott az ankét? Mit csináltak ott? A férfi csüggedten nézett rá. - Mit csinálnak az ankéton? .... olyan két pofont kaptam, hogy még mindig cseng a fülem. Vidéki körútján Rákosi Mátyás ellátogatott az egyik iskolába. A tanító megindult beszédben üdvözli Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványát népünk bölcs vezérét. Rákosi Mátyás kicsit vizsgáztatni akarja a tanulókat: - Na, pajtások, akkor halljuk, mit tanultatok az én küzdelmes életemről. Tudjátok-e, mennyit kellett nekem tanulnom..., harcolnom... börtönben ülnöm? Senki sem jelentkezik. Rákoci kiszólítja a padból Mórickát: - Na, fiam. Hát hogyan letten én az ország első embere? Nem tanultátok? Ne félj, mondd ki bátran. Mire Móricka: - Tanulni nem tanultuk, de el tudjuk képzelni. Jókora dinnyét lopott a cigány a tész földjéről. De pechére, mire falatozi kezdhetett volna belőle, észrevette, hogy a földútona téeszelnök közeledik. Mit volt mit tennie - felmászott a legközelebbi fára. És mit tesz Isten - a téeszelnök épp az alá a fa alá dűlt le szundikálni. Szorongott a cigány a fa tetején, hóna alatt a dinnyével, de azután elálmosodott ő is. És amikor elbóbiskolt, a dinnye kicsúszott a hóna alól. Ráesett egyenesen a téeszelnök fejére. Felpattant a téeszelnök, vizsgálni kezdte a fát. Körtefa volt, közönséges körtefa. Hogyan teremhetett azon dinnye? A téeszelnök bosszúsan rázta az öklét az ég felé. De azután eszébe jutott valami, lekapta a kezét, még körül is pillantott, nem látta-e még valaki az ő meggondolatlan, indulatos mozdulatait, s még egyszer szemügyre vette a dinnyét: - Hej, Micsurin, Micsurin, hogy te micsoda keresztezésekre vagy képes! Arisztid hosszas töprengés után úgy dönt, hogy mégsem fog a régi kastély egykori cselédházában lakni és kegyelemkenyéren tengődni -inkább disszidál. Barátja, Tasziló, aki legalább autót tudott vezetni, elhelyezkedett egy porcelángyártnál mint teherautósofőr és időnként még az osztrák határon túlra is visz szállítmányokat. Megbeszélik hát, hogy Arisztid legközelebb belebújik egy üres ládába és Tasziló ős is "eportálja" a sok láda porcelán között. Így is tesznek. A határon nincs semmi fennakadás, a határőr inkább csak tessésk-lássék mozgat meg egy-két ládát. Éppen csak megzörrennek a orcelánok, amikor az egyik ládában megszólal Arisztid: - Csöröm, csöröm... - ... amikor azon az építkezésen dolgoztam - mesli társaságban egy disszidens - , elképesztő volt, min mindent próbáltak összelopkodni az emberek. Volt, aki gépalkatrészéeket rejtett a talicskába, a sóder alá, volt, aki egy stósz munkaruhát vitt ki a talicskában, a homok alatt, egyszer valaki lebukott, mert a tűzoltófelszerelést akarta kivinni a talicskában... de a palack nyaka kilógott.. - És te nem loptál semmit? - kérdezik. - De - ismeri be kényszeredetten. - És te mit tudtál lopni? - Mindennap egy talicskát. 1956 novemberében, majd kétsézázezredmagával, kisodródik az öreg Kohn is a magyar-orsztrák határon. A túlpatra érve, az első őrszobán kikérdezik, kiféle-miféle, végül pedig nyilatkoznia kell, hová kíván továbblépni Ausztriából. Az öreg spekukál, spekulál, nem jut eszébe semmi. - Na jó -mondja az osztrák zsandár, elunva a dolgot -, nézze, uram, itt van az asztalon ez a földgömb, én most kimegyek a körletembe, két óra múlva visszajövök, addig legyen szíves és döntsön. Kohn bácsi forgatja, forgatja a földgömböt, egyre tanácstalanabb. - Na döntött már? - tér vissza a zsandár. Kohn bácsi búsan ingatja a fejét. Aztán hirtelen mentőötlete támad: - Tessék mondani, zsandár úr - kérdi -, nem kaphatnék egy másik glóbuszt?

0 komment , kategória: Viccek

Címkék: kegyelemkenyéren, porcelángyártnál, megtáviratoztam, keresztezésekre, űttörőkcsapatok, kényszeredetten, beszolgáltatási, külkereskedelmi, szállítmányokat, teherautósofőr, százszázalékos, meggondolatlan, elhelyezkedett, tanácstalanabb, tisztviselője, iskolaudvarra, kötelezettség, cselédházában, vaalasztottam, vasgyűjtésből, mezőgazdasági, összelopkodni, nyilatkoznia, főszereplője, novemberében, munkahelyére, konsternáció, csodálkozott, legközelebbi, megzörrennek, szabadsaagot, ellátogatott, vizsgáztatni, gyűjtőhelyre, nélkülözhető, elálmosodott, ötvenes évek, egyik külkereskedelmi, első nyugati, szabadsaagot vaalasztottam, megfelelő időben, kollégák mire, egyik jelszó, iskolákban arra, űttörőkcsapatok között, jókora lélegeztető, leleteteket összeíró, ötvenes években, mezőgazdasági termények, piacon cseréltek, egyik faluban, beszolgáltatási kötelezettség, Rákosi Mátyás, Mire Móricka,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]