|
2019-11-09 08:09:45, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Nyugdíjas lettem
Szépkorúvá váltam, lám ezt is megéltem,
tudom, ez nem dicsőség, főleg nem érdem,
túl régen születtem, amitől mindig féltem,
később szerettem volna, de ezt hiába kértem.
Még nem fogtam föl, hogy elmehetek nyugdíjba,
milyen trükk lehet e lehetőség mögött megbújva,
ártatlanul bámulom, mivel van ez a lufi felfújva,
hogy kerülök én ebbe a "nyugger" lebujba.
Ez egy új korszak kezdete, ezt máris érzem,
mától jobban fáj a derekam és recseg a térdem,
gyógyszerekből ma már nagyobb adagot mértem,
nem állítok semmit, amit kérdezek, azt sem értem.
Végre elérkezett, a semmittevés napja,
időmnek nincs határa, a végtelenség szabja,
a munkát kerülhetem, ezt mától más kapja,
fogoly akarok lenni, a nihilizmus rabja.
Tudjuk, hogy a munka szabaddá teszi az embert,
de én munkanélküli segélyes akarok lenni egyszer,
csak szavaim imamalmát forgatom ezerszer,
nem érdekel, melyik ételben mennyi a vegyszer.
Bármeddig aludhatok, már nem szégyellem,
lassabban döcögök, de még azt is fékezem,
múltam képeit gyűjtöm, remegve fércelem,
memoárom rendezem, amíg tart az értelem.
45 évet szolgáltam betegség nélkül,
remélem, ezt nem kell bepótolnom végül,
bár az eszem a hajammal együtt gyérül,
minden eddigi bűnöm mától elévül.
A napok új dimenziót kapnak, kitágul a tér,
ereimben vánszorog, lustán csordogál a vér,
sehova nem sietek, hiszen a nyugdíjas mindig ráér,
hiszek a csodában, ha munka nélkül is jár a bér.
Persze a nyugdíjas kornak is van nehézsége,
most már jobban kell vigyáznom az egészségre,
felejteni kell a vagányságot, a merészséget,
naponta kell táplálnom, a megkopó reménységet.
Nem számlálom, mennyi évet éltem az életben,
fontosabb, hogy mennyi élet volt az eltelt években,
ha tisztaság, becsület és rend van lelkemben,
akkor nyugodtan élhetek majd fent, az édenben.
Az Urat arra kérem, hogy szerethető legyek,
ha eddig nem voltam, ezután se legyek beteg,
gyógyszer ne kelljen, legfeljebb Viagrát eszek,
és ne felejtsem el, hogy azt meg minek szedek.
Senki ne vegye ezentúl tőlem sértésnek,
ha nem tudok ellenállni semmilyen kísértésnek,
mások lesznek a tétek, mások az értékek,
a biztos tételek változnak, törlődnek a mértékek.
Azt kívánom továbbá, hogy olyan bölcs legyek,
belássam - ha ritkán is, - de néha tévedhetek,
bár minden választ tudok, de ettől még kérdezhetek,
ha nem mindig én beszélek, még úgy is létezhetek.
Ha nem is iszom, minden nap másnapos leszek,
mindenkinek könnyelmű ígéretet teszek,
felnőtt gyerekeimnek majd nyalókát veszek,
és ha már fogam sem lesz, csak tejbegrízt eszek.
Futok a nők után, csak azt nem tudom, minek,
mert ha netán utolérem, a tüdőm zilál és liheg,
már azt sem tudom kinyögni, hogy ityeg a fityeg,
pláne mikor kiderül, - nejem az, - ki előttem tipeg.
A bokám gyakrabban kirándul, mint én magam,
naponta többször is futok, - mert megy a hasam,
merevedésem rendszeres, erre ott a nyakam,
felejtésben is nagy vagyok, ezt biztosítja az agyam.
Családomtól, barátaimtól, megbocsájtást kérek,
gondoljanak arra, hogy egyszer ők is lesznek vének,
mindig lássanak fürgének, okosnak és szépnek,
soha ne tituláljanak agyalágyult, túlvilági lénynek.
Aggastyán szeretnék lenni, erre megvan a receptem,
gyerekkorom óta ennek titkát kutattam, kerestem,
pofonegyszerű, aki hosszú életet szeretne,
sokáig kell élnie, és akkor matuzsálem is lehetne.
Bár öreg korban a felejtés sokszor nagy gondot okoz,
először elfelejtem mi az, ami a lábam közt motoz,
aztán a sliccemet felejtem felhúzni, amit majd az fokoz,
hogy már le sem húzom, - de az már egy másik toposz.
Minimum százéves kort szeretnék elérni,
mert ha azt megélem, akkor már tudom remélni,
nem fogok korán meghalni, lehet örökké henyélni,
mert száz felett ritkán halnak, - akik azt megérik.
Remélem a pokol helyett, ha a mennybe felérek,
ott rengeteg "nyugger" tolakszik egymás elébe,
Szent Péter felkiált, menjetek vissza a fenébe,
nyugdíjasok vagytok, ti még meghalni is ráértek!
Lesz még egy örömöm, egy édes álom,
már csak bő két év, idejét alig várom,
kicsit ugyan kárörvendő, amire titkon vágyom,
legyen nyugdíjas nagymama az én drága párom.
Martin György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
Címkék: gyógyszerekből, pofonegyszerű, megbocsájtást, tituláljanak, munkanélküli, gyerekeimnek, kérdezhetek, kísértésnek, reménységet, vagányságot, semmittevés, végtelenség, merevedésem, merészséget, mindenkinek, barátaimtól, agyalágyult, gyerekkorom, nyugdíjasok, családomtól, gondoljanak, felejtésben, matuzsálem, szégyellem, szolgáltam, nihilizmus, elfelejtem, kárörvendő, elérkezett, bepótolnom, kerülhetem, egészségre, biztosítja, tévedhetek, ártatlanul, legfeljebb, lufi felfújva, semmittevés napja, végtelenség szabja, munkát kerülhetem, nihilizmus rabja, munka szabaddá, hajammal együtt, nyugdíjas mindig, nyugdíjas kornak, megkopó reménységet, eltelt években, biztos tételek, tüdőm zilál, bokám gyakrabban, felejtés sokszor, lábam közt, Szent Péter, Martin György,
|
|
Offline
