Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás, lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve, bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.
Offline
