Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Mindenünk, amink van, amit szeretünk és akit szeretünk,...
  2024-04-24 11:00:28, szerda
 
 




"Mindenünk, amink van, amit szeretünk és akit szeretünk, minden, ami a ,,miénk", belénk épül. A pénzed nem a bankban van, hanem elsősorban a lelkedben. És mindenki, akit ragaszkodva szeretsz, a lelkedben van. Ott él benned, lényed része, hozzád szervült, benned él. Nem kívül van már, hanem benned. Ha valakibe például szerelmes vagy, már nem egészen Te vagy, mert Ő is benned van - csak vele együtt érzed magad teljes egésznek. Csak vele együtt éled át, hogy ,,én vagyok".

(Müller Péter)		  
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
Viharban csak az a fa marad állva
  2024-04-24 10:56:04, szerda
 
 




" Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek és erősek a gyökerei.
De vigyázz!
Az ember gyökerei nem a földben vannak, hanem fönt, az égben! A jövőjében. A te igazi gyökered nem az apukád, az anyukád, nem a család, amelyben születtél, nem is a föld, amelyen élsz, hanem az, ha tudod, KIÉRT és MIÉRT élsz! Ha van életcélod!
Ha szeretsz valakit, akiért érdemes élni: az a gyökered. (...)
Ha van miért élned, túléled a bajokat. Ha van kiért élned, túléled a nehézségeidet.
A REMÉNY A LEGERŐSEBB GYÖKÉR! "

Müller Péter		  
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
Nagyon furcsa szeretni valakit, akit nem is látok...
  2024-04-24 10:49:21, szerda
 
 




Nagyon furcsa szeretni valakit, akit nem is látok...
Sohasem azt szereti az ember, amit nem lát, hanem amit érez.
-Igen.
Nem tudod?
Ha csak a látványt szeretné, könnyen kiábrándulna belőle. Mert a látvány változik. A földi létben ritkán szépülnek meg a dolgok. Inkább elhervadnak. Megráncosodnak. Megvénülnek. Megcsúnyulnak. Tönkremennek. Elvesztik arcukat.
Ezért fontos, hogy azt szeresd amit érzel. És téged is az szeret, aki érez.
Nem tudtad?

Müller Péter: Aranyfonál		  
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
Irgalom és ítélet
  2024-04-24 10:39:23, szerda
 
 




Irgalom és ítélet

Textus: Lk 6,36-45


Egy fiatalember egy bentlakási kérdőívet töltött ki, hogy kiderüljön alkalmas-e arra, hogy másokkal egy szobában lakjon. "Rendszeresen beágyazol?", "Rendezett embernek tartod magad?" kérdésekre igennel válaszolt.
Az édesanyja elolvasta a válaszait, és mivel tudta, hogy azok messze állnak az igazságtól, megkérdezte, miért hazudott. "Hogy miért?" - válaszolta a fiú. "Azért, hogy ne tegyenek össze valami csavargóval."
Mindannyian hajlamosak vagyunk a saját hibáinkat mentegetni, mások hibáit pedig felnagyítani.
Jézus ismeri azt a közös hajlamunkat, hogy önmagunkat igazoljuk és másokat hibáztassunk. Amikor prédikációjának azt a részét befejezte, amely arról szólt, hogy még az ellenségeinket is szeretni kell, tudta, hogy megpróbálunk majd kitérni a követelmény elől azzal, hogy elítéljük az ellenségeinket és mentegetjük magunkat. Ezért erőteljes helyreigazítást ad, amikor megmutatja, hogy hogyan kell arra összpontosítanunk, hogy irgalmat mutassunk, ne pedig ítéletet, még azokkal szemben is, akik rosszat tettek nekünk (6:36-38). Majd, hogy segítsen nekünk ezt alkalmazni, a továbbiakban megmutatja, hogy saját bűneink megítélésére kell összpontosítanunk, különben olyanok leszünk, mint a vakok, akik megpróbálják vezetni a vakokat (6:39-40). Csak ha megítéltük a bűneinket, akkor láthatunk tisztán, hogy segítsünk egy másik embernek a bűneivel kapcsolatban (6:41-42). Valójában önmagunkat kell megítélnünk egészen a szívünk szintjéig, mert csak a jó szív teremhet jó gyümölcsöt (6:42-43). Jézus tehát arra tanít minket, hogy ...
Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmat mutassunk mások iránt, de arra (is), hogy megítéljük saját bűneinket.
Emlékezzetek a kérdésre, amelyet a legutóbbi istentiszteleten tettem fel: Akarod-e Isten áldását az életedre? A Biblia azt mondja, hogy Isten útjai nem a mi útjaink (Ézs 55:8). Ha Isten áldását akarjuk az életünkre, akkor Isten útjait kell járnunk, ami általában ellentétes a természeti ember útjaival. Az ember útja az, hogy elnéző legyek magammal szemben, és szigorúbban ítéljek meg másokat, mint magamat. Isten útja az, hogy irgalmas legyek másokkal szemben, és megítéljem a saját bűneimet. Mivel ez ellenkezik a testiséggel, ezért folyamatosan dolgoznunk kell ezen, ha Istennek tetszeni akarunk, és meg akarjuk tapasztalni az Ő áldását.
1.Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmasságot tanúsítsunk mások iránt (6:36-38).
A.AHHOZ, HOGY IRGALMASSÁGOT TANÚSÍTSUNK MÁSOK IRÁNT, AHHOZ SZEMÉLYESEN KELL ISMERNÜNK AZ IRGALMAS ATYÁT.
"Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas" (6:36). Csak azok, akik személyesen megízlelték Isten nagy irgalmasságát, tudnak ilyen irgalmasságot tanúsítani mások iránt. Mindenki, aki részesült Isten irgalmában, tudja, hogy ő maga bűnös, aki megérdemli Isten ítéletét. Ha nem így tekintesz magadra, akkor nem érted Jézus Krisztus evangéliumát. Az evangélium nem arról szól, hogy én egy elég jó ember voltam, akinek szüksége volt egy kis pluszra az életében, és Isten megadta ezt a pluszt. Az evangélium az, hogy reménytelenül elidegenedtem Istentől, bűnös voltam, mert megszegtem az Ő szent törvényét. Semmit sem tudtam tenni saját erőmből, hogy megbékéljek Istennel. Semmilyen jó cselekedet nem képes feljogosítani a mennyországra, mert azok soha nem képesek eltörölni a bűneimet. Halott voltam a bűneimben, a test kívánságai szerint éltem, nem ismerve Istent és az Ő szent útjait. Aztán:
,,De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!" (Ef 2:4-5)
Ez az evangélium nagyszerű híre! Ha személyesen megízlelted Isten nagy irgalmát Krisztusban, akkor elkezdheted kifejezni ezt az irgalmat mások iránt, akik hozzád hasonlóan nem érdemlik meg. Az irgalom, akárcsak a kegyelem, Isten meg nem érdemelt jóindulata, de a mi kiszolgáltatott állapotunk miatti szánalmának az árnyalatával kiegészítve. Gyakran, amikor valaki bánt minket, akkor azt akarjuk hogy Isten szolgáltasson igazságot. Azt akarjuk, hogy az illető megfizessen azért, amit tett. De mi lenne, ha Isten igazságot szolgáltatna nekünk, nem pedig irgalmat? Akkor a pokolban fizetnénk a bűneinkért! Ha Istent irgalmas Atyánknak ismerjük, akkor nekünk, mint az Ő gyermekeinek, ki kell fejeznünk az Ő irgalmát azokkal szemben, akik bántottak minket. Jézus a továbbiakban megmutatja nekünk, hogy ez mit jelent:
B.IRGALMASSÁGOT FEJEZNI KI MÁSOK IRÁNT AZT JELENTI, HOGY NEM ÍTÉLKEZÜNK FELETTÜK, HANEM MEGBOCSÁTUNK NEKIK, ÉS NAGYLELKŰEK VAGYUNK VELÜK SZEMBEN.
a.)Irgalmasságot tanúsítani mások iránt azt jelenti, hogy nem ítélkezünk felettük.
Amikor Jézus azt parancsolja, hogy ne ítélkezzünk mások felett, nem azt érti ezalatt, hogy ne értékeljük ki, ne vizgáljuk meg, ne ítéljük meg mások cselekedeteit, hitét vagy tanításait. Jézus eme parancsának félreértelmezése gyakran nevetséges szélsőségekhez vezet toleráns kultúránkban. Egy hívő ember mondta el, hogy egyszer egy esküdtszék tagja volt együtt egy hölggyel, aki többórás tanácskozás után azt mondta az esküdtszék többi tagjainak, hogy soha nem tudná megszavazni a vádlott nő elítélését, még akkor sem, ha egyértelműen bűnös, mert a Biblia azt mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek". Ha az így gondolkodó emberek elolvasnák a Bibliájukat, akkor látnák, hogy közvetlenül e parancs után a Máté 7:1-ben Jézus azt mondta: "Ami szent, azt ne adjátok a kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé" (Máté 7:6). Alig néhány verssel később pedig figyelmeztet a "hamis prófétákra, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok" (Mt 7:15). Ahhoz, hogy ezeknek a parancsoknak engedelmeskedjünk, meg kell hoznunk néhány ítéletet: "Ez az ember egy kutya vagy disznó; ez a fickó egy báránybőrbe bújt farkas".
Továbbá Jézus a "ne ítéljetek" kifejezés alatt nem azt érti, hogy egyházként és egyéni keresztényként el kellene néznünk vagy el kellene tűrnünk a súlyos bűnöket vagy tanbeli tévedéseket más hívőknél. Jézus (Mt 18:15-17) és Pál (1Kor 5:9-13) egyaránt világossá tette, hogy szembesítenünk kell a bűnös keresztényt, és ha nem tér meg, végül ki kell zárnunk a gyülekezetből. Jézus elítélte a farizeusokat helytelen viselkedésük és tanításuk miatt (Mt 23). Pál elítélte a judaistákat, amiért a kegyelem evangéliumához a cselekedeteket is hozzáadták (Gal 1:8, 9). János, a szeretet apostola leleplezte és elítélte azokat, akik tagadták az apostoli tanítást, és azt mondta a hívőknek, hogy az ilyen embereket még a házukba se fogadják be, és ne is köszöntsék őket (1Jn 2:18-26; 2Jn 10, 11). Egyikük sem sértette meg Jézus azon parancsát, hogy ne ítéljetek. Különbséget tevő, lelkeket megvizsgáló, ítélőképes embereknek kell lennünk.
Mit ért Jézus azon, hogy "ne ítéljetek"? Ezt tovább magyarázza azzal, hogy "ne kárhoztassatok". Azt érti ezalatt, hogy ne ítélkezzünk mások felett, hogy ne nézzünk le rájuk kárhoztató, elítélő lélekkel, azt feltételezve, hogy ismerjük a szívük indítékait. Ha így teszünk, akkor ez a mi részünkről egy önigazult lelkületből fakad. Valaki fölött ítélkezni abból a vágyból fakad, hogy bosszút álljunk, vagy hogy az illető megfizessen azért, amit tett. Nem azt akarjuk, hogy Isten megbocsásson neki; azt akarjuk, hogy Isten lecsapjon rá! Örülnénk, ha azt hallanánk, hogy a fickó komoly megpróbáltatásokba keveredett: "Ez nagyon is kellett neki azok után, amit velem tett"! Ha azt hallanánk, hogy megbánta, és Isten megmentette, azt gondolnánk: "Ez nem igazságos!". Mindez az ítélkezés lelkületét tükrözi a részünkről, nem pedig az irgalom lelkületét.
Jézus a farizeus és a vámszedő történetével (Lukács 18:11-14) szemlélteti az ítélkező lelkületet. A farizeus így imádkozott: "Istenem, köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, mint a csalók, az igazságtalanok, a házasságtörők, vagy akár mint ez a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök; tizedet fizetek mindenből, amit kapok". Önelégült és büszke volt, lenézett másokat, akik nem olyan jók, mint ő maga. De egy nem ítélkező ember alázatos. Úgy tekint magára, mint bűnösre, aki nem jobb, mint bármelyik másik bűnös. Ez a helyes önszemlélet, önértékelés felszabadítja őt arra, hogy bűnös társaival szemben irgalmat, és ne ítélkezést tanúsítson.
b.)Mások iránt irgalmat tanúsítani azt jelenti, hogy megbocsátunk nekik.
Megbocsátani egy bűnösnek azt jelenti, hogy felszabadítani őt a bűntudat valamint a bűneiért járó büntetés alól. A keresztények tudják, hogy Isten sokat bocsátott meg nekik, ezért másoknak is sokat kell megbocsátaniuk. Jézus ezt szemléltette abban a példázatban, amelyet a két rabszolgáról mondott, akik különböző összegekkel tartoztak egy királynak (Mt 18:23-35). Az első rabszolga 50 millió lejnek megfelelő összeggel tartozott. Feleségét, gyermekeit és mindenét el kellett volna adnia, hogy rendezze az adósságot. Amikor könyörgött a királynak, hogy legyen vele türelmes, a király megkönyörült rajta, és az egész adósságot elengedte.
De aztán ez a rabszolga elment, és elkapta egy rabszolgatársát, aki tartozott neki több ezer lejjel (több száz napi bérrel). Ez nem volt kis összeg, de nem is hasonlított ahhoz az adóssághoz, amellyel a királynak tartozott. A megbocsátott rabszolga követelte, hogy rabszolgatársa fizessen vissza minden banit, és nem volt hajlandó megkönyörülni rajta. Börtönbe záratta őt. Amikor a király meghallotta, hogyan bánt rabszolgatársával, börtönbe záratta az első rabszolgát, és követelte, hogy fizessen vissza mindent, amivel tartozott neki. Ekkor Jézus így alkalmazta: "Így tesz majd veletek az én mennyei Atyám is, ha mindegyikőtök szívből nem bocsát meg atyjafiának" (Mt 18:35).
Az ellenünk vétkezők megbocsátása nem szabadon választható dolog! Hanem kötelező dolog! Viszont nem szabad szóban megbocsátást nyújtanunk annak, aki vétett ellenünk, amíg meg nem bánja, hiszen Isten sem ad bocsánatot a bűnösöknek, amíg azok meg nem térnek. De szívünkben meg kell bocsátanunk az illetőnek, és készen kell állnunk arra, hogy szóban is megbocsássunk, amint az illető megbánja bűneit, ahogyan Isten is kész megbocsátani minden bűnösnek, aki bűnbánattal fordul hozzá. A meg nem bocsátó lélek ítélkező lélek, amely szemben áll Isten irgalmával.
c.)Irgalmasságot tanúsítani mások iránt azt jelenti, hogy nagylelkűnek lenni velük szemben.
A 38. verset gyakran kiragadják a szövegkörnyezetéből az adománygyűjtő prédikátorok, akik arra használják, hogy megígérjék: "Ha adakozol erre a szolgálatra, Isten többet fog neked visszaadni". Bár igaz, hogy Isten meg fogja áldani a nagylelkű adakozókat, az viszont nem igaz, hogy többet fog nekik visszaadni, mint amennyit adnak. A szövegkörnyezetében ez az igevers azt jelenti, hogy még ha meg is égettük magunkat azokkal, akiknek segítettünk, továbbra is nagylelkűnek kell lennünk a rászorulókkal, ahogyan Isten is nagylelkűen kiárasztotta ránk a kegyelmét.
A "jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe" leírás az akkori gabonapiacokról származik. A jó kereskedő gabonát öntött a mértékébe. Aztán megnyomta és megrázta, hogy leülepedjen. Aztán még több gabonát öntött bele, amíg csordultig meg nem telt. Fogta a túlcsorduló mérőedényt, és a felsőruhád ölébe öntötte, amely felhajtható volt, hogy nagy zsebként szolgáljon. Isten így öntötte ki ránk nagylelkű kegyelmét! Így kell reagálnunk a rászorulókra. Irgalmasságot mutatni másoknak azt jelenti, hogy nem ítélkezünk felettük, megbocsátunk nekik, és nagylelkűek vagyunk velük szemben. Az irgalmas mennyei Atya gyermekeit ilyen irgalmasságnak kell jellemeznie, még azokkal szemben is, akik megbántottak minket.
C.AHHOZ, HOGY IRGALMASSÁGOT TANÚSÍTSUNK MÁSOK IRÁNT, AHHOZ EMLÉKEZNÜNK KELL ARRA, HOGY AMIT A KAPCSOLATAINKBAN VETÜNK, AZT FOGJUK ARATNI.
Ha nem ítélünk el másokat, minket sem fognak elítélni. Ha megbocsátunk, nekünk is megbocsátanak. Ha nagylelkűek vagyunk, nagylelkűen fognak velünk bánni. Vajon a mi Urunk úgy érti, hogy az emberek így fognak velünk bánni? Vagy úgy érti, hogy Isten fog velünk így bánni? Én úgy értelmezem, hogy mindkettőre gondol. Emberi síkon a kijelentések közmondásosak abban az értelemben, hogy általában igazak, de nem minden esetben teljesen igazak. Általában igaz, hogy ha irgalmas ember vagy, aki nem ítél el másokat a hibáik miatt, akkor mások irgalmasak lesznek hozzád. Ha gyorsan megbocsátasz, mások is hajlamosak lesznek megbocsátani neked. Ha nagylelkű vagy, mások is nagylelkűek lesznek veled szemben. Másrészt, ha elítéled az embereket, ha nem vagy hajlandó megbocsátani, ha fukar vagy, akkor ez visszahat, visszaüt rád.
Ezt jól illusztrálja egy eset Louis Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió alapítójának gyermekkorából. Összeverekedett egy másik fiúval, és veszített. Miközben az édesanyja vízzel megmosta a feldagadt szemét, elmondta neki, hogy a verekedés teljes egészében a másik fiú hibája volt. Az anyja nem szólt semmit, de miután bekötötte a szemét, kivitte Louist a házuk hátsó ajtajához. A közelben több domb volt, amelyek finom visszhangot keltettek. Azt mondta neki, hogy hangosan illesse a dombokat minden csúnya névvel, ami csak eszébe jut. A fiú így tett, és a csúnya nevek mind visszatértek hozzá. "Most pedig", mondta a nő, "kiáltsd: Isten áldjon meg!". A fiú így tett, és az "Isten áldjon meg!" jött vissza. Mayer azt mondta, hogy ezt a leckét soha nem felejtette el. Az, ahogyan másokkal bánsz, visszajön hozzád, visszaszáll a fejedre.
De Jézus szavai arra is vonatkoznak, ahogyan Isten bánik velünk, mind most (másokon keresztül, ahogyan az imént említettük), mind pedig a jövőbeli ítéletkor, amikor előtte állunk. Ha valóban Krisztusban vagyunk az Ő kiontott vérébe vetett hit által, akkor nincs számunkra örök kárhozat (Róma 8:1). De a cselekedeteink megítéltetnek, és ami fa, széna és szalma, az elégetésre kerül, és veszteséget szenvedünk. Megmenekülünk, de úgy, mint a tűzön keresztül (1Kor 3,15; 2Kor 5,10). A Biblia azt mondja, hogy Isten ellene van a kevélyeknek, de az alázatosoknak kegyelmet ad (1Pét 5:5). Mint láttuk, az ítélkező ember, aki nem hajlandó megbocsátani másoknak, önigazult, öntelt és büszke. Magunkat állítjuk szembe Istennel, ha ítélkezünk és nem vagyunk hajlandóak megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket. Ha kitartunk abban, hogy makacsul megtagadjuk az irgalmas Atyának való engedelmességet, akkor az felfedheti, hogy Ő nem a mi Atyánk, és ebben az esetben az Ő ítélete és haragja alatt állunk.
Oglethorpe tábornok egyszer azt mondta John Wesley-nek: "Soha nem bocsátok meg és soha nem felejtek". Wesley így válaszolt: "Akkor, uram, remélem, hogy soha nem vétkezik". Ha bűnösök vagyunk, akiknek irgalomra van szükségük, akkor Isten irgalmát kell kifejeznünk azok felé, akik megbántottak minket. Jézus a továbbiakban megmutatja, hogy mások megítélése helyett inkább önmagunk megítélésére kell összpontosítanunk:
2.Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, ahhoz meg kell ítélnünk saját bűneinket, egészen a szívünk szintjéig (6:39-45).
Egyes írásmagyarázók küszködnek itt a gondolatmenettel, de én úgy gondolom, hogy van egy logikus folyamat. Jézus elsősorban a tanítványaihoz szólt, akiket vezetőknek képzett ki. Ahelyett, hogy másokat ítélnének meg (6:36-38), önmagukat kell megítélniük, különben olyanok lesznek, mint a vakok vak vezetői, akiknek követői olyanok lesznek, mint ők (6:39-40). Ezért ki kell szedniük a gerendát a saját szemükből, mielőtt megpróbálnának segíteni másoknak a szemükben lévő szálkát eltávolítani (6:41-42). Miközben önmagukat vizsgálják, meg kell vizsgálniuk a gyümölcseiket is (6:43-45). Ha szavaik ítélkezőek, keserűek és gonoszak, az azt jelzi, hogy a szívük gonosz. Ha viszont irgalmasak, megbocsátóak és nagylelkűek, az azt jelzi, hogy Isten valóban kegyelmi munkát végzett a szívükben. Ez itt a gondolatmenet.
A.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET, KÜLÖNBEN OLYANOK LESZÜNK, MINT A VAK, AKI VEZETI A VAKOT (6:39-40).
Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy vizsgálják meg magukat. Ha vakok a saját bűneikre, hogyan segíthetnek másoknak, hogy megbirkózzanak a bűneikkel? Bár Lukács itt nem említi, Jézus illusztrációjának hátterében a farizeusok álltak, akiket a vakok vak vezetőinek nevezett (Mt 15:14; 23:16, 24). Ezeket az embereket lelki gőg jellemezte. Nem néztek szembe saját bűneikkel, és nem ismerték el, hogy állandóan szükségük van Isten kegyelmére. Ha a tanítványok követték volna őket, akkor olyanok lettek volna, mint ők, és az önigazultság gödrébe zuhantak volna. De ha követik az irgalmas Úr Jézust, olyanok lesznek, mint Ő. Ez egy figyelmeztetés arra, hogy vigyázzunk, hogy olyan lelki vezetőket kövessünk, akik szembenéznek saját bűneikkel, és kerüljük az önigazult vezetőket. Ha azt akarjuk, hogy Isten használjon minket arra, hogy tanítványokká tegyünk másokat, akkor:
B.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET, AMI AZ ELŐFELTÉTELE ANNAK, HOGY MÁSOKNAK SEGÍTSÜNK A BŰNEIKET RENDEZNI ISTENNEL (6:41-42).
Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondja, hogy ne segítsünk a testvérünknek, akinek szálka van a szemében, hanem azt, hogy először a saját szemünkből vegyük ki a gerendát, hogy tisztán lássunk, és segíthessünk neki a szálkát eltávolítani a saját szeméből. A "rönk" szó egy ház fő tartógerendájára utal. Munkatársadnak szálka van a szemében, amelynek eltávolításában segítségre van szüksége. De milyen nevetséges, hogy megpróbálsz segíteni, amikor neked gerenda van a saját szemedben!
Jézus humorosan rámutat arra, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy mások hibáira összpontosítsunk és eltúlozzuk azokat, de a saját kirívó hibáinkat lekicsinyeljük vagy akár figyelmen kívül hagyjuk. Gyorsan hibáztatunk másokat, de lassan hibáztatjuk magunkat. Ha valaki más elkésik a velem való találkozóról, azt gondolom: "Milyen tapintatlan! Hát nem tudja, hogy elfoglalt vagyok?" De ha én kések egy találkozóról, azt gondolom: " Csak rá kell jönnie, hogy elfoglalt ember vagyok. Nem tehetek róla, hogy elkéstem." Ha sietek, az előttem haladó fickó farkán lovagolok, és azt mormolom: "Taposs bele! Nem érek rá egész nap!" De ha egy fickó a hátamon lovagol, akkor azt mondom: "Vissza! Mi ez a nagy sietség, ember?"
Gyakran lehet látni ezt, amikor házassági problémákkal küszködő pár elmegy egy lelkigondozóhoz. Megkérdezi a lelkigondozó, mi a fő problémájuk, és azt mondja a feleség : "Vannak hibáim, de jó feleség tudnék lenni, ha a férjem nem lenne olyan tapintatlan és önző!". És már megy is! Aztán megkérdezi a férjet, mi a probléma, mire ő: "Én sem vagyok tökéletes, de ennek a nőnek lehetetlen megfelelni!". És már sorolja is a hibáit.
De addig nem fogod elkezdeni úgy szeretni a másik embert, ahogyan kell, és addig nem fogsz lelkileg növekedni, amíg nem nézel szembe a saját bűneiddel Isten Igéje alapján. Az Ige képes megítélni szívünk gondolatait és szándékait, és Isten szent mércéje előtt leleplez minket (Zsidók 4:12-13). Dolgoztál már kint sötétedésig? Azt gondoltad, hogy nem vagy nagyon piszkos. Aztán bementél a fürdőszobába, felkapcsoltad a villanyt, és belenéztél a tükörbe. A fény és a tükör megmutatta neked, hogy piszkos vagy! Isten Igéje is ilyen. Azt hiszed, hogy eléggé szerető ember vagy, amíg el nem olvasod a Lukács 6:27-38-at vagy az 1Korinthus 13-at! Akkor rájössz, hogy még sokat kell fejlődnöd. Ha Istennek tetszeni akarsz azáltal, hogy úgy szeretsz másokat, ahogyan kell, akkor Isten Igéjére kell figyelned, a saját szívedre alkalmazva azt, nem pedig annak a személynek a szívére, akivel nehézségeid vannak.
Ha Isten Igéje egyszer segít neked kivenni a gerendát a szemedből, akkor sokkal könyörületesebben fogsz segíteni a testvérednek, hogy a szálka eltávolítva legyen a szeméből. Azt fogod mondani: "Testvér, együttérzek veled, mert nekem sokkal több volt a szememben, mint egy szálka. Hadd mondjam el, hogy Isten hogyan segíthet neked, hogy kiszedd a szálkát". Ahelyett, hogy büszke lennél, alázatos leszel. Ahelyett, hogy ítélkeznél, irgalmas leszel. Érzéketlenség helyett megértő leszel.
Ezután Jézus egy másik illusztrációt mond el, hogy felhívja a figyelmünket arra a fontos dologra, hogy meg kell vizsgálnunk, milyen gyümölcs származik az életünkből. A gyümölcs elárulja a szívünket, mert aszerint termelünk, amilyenek vagyunk. A szavaink elárulják, hogy mi tölti be a szívünket.
C.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET EGÉSZEN A SZÍVÜNK SZINTJÉIG (6:43-45).
Jézus mondanivalója nyilvánvaló: a fa a természete szerint terem. A gyümölcs elsősorban a szavainkra utal, amelyek megmutatják, hogy mi tölti be a szívünket (6:45). Ami bennünk van, az jön ki a szánkon. Ha gyakran ontod magadból a dühös, keserű szavakat, amelyek másokat tesznek tönkre, akiket hibáztatsz minden problémádért, akkor a szíved nincs rendben Isten előtt. Jézus itt nem azt tanítja, hogy egyes emberek eredendően jók, míg mások nem. Az egyetlen módja annak, hogy jó szíved legyen, az, hogy Isten Lelkének ereje által újjászüless. Ha egyszer újjászülettél, nem automatikus, hogy az új ember vagy szív szerint élsz. Harc lesz a régi és az új között. De azok, akik valóban megízlelték az Atya kegyelmét, igyekeznek majd levetkőzni a régi embert, és felöltözni az újat. Arra fognak törekedni, hogy Istennek tetszedjenek, kezdve a gondolatok szintjén. Mint akik kegyelmet kaptak, arra fognak összpontosítani, hogy Isten irgalmát tanúsítsák mások felé.
Figyeljük meg, hogy a jó embernek jó kincs vagy raktár van a szívében (6:45). Honnan származik ez? Onnan, hogy gyakran elmélkedsz Isten Krisztusban irántad tanúsított nagy irgalmasságáról. Ahogy Pál mondta: "az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem" (Gal 2:20). Engedd, hogy Isten nagy irgalmassága betöltse gondolataidat, és akkor az irgalom tárháza lesz benned, amellyel másoknak szolgálhatsz.
Következtetés
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Irgalmas vagy kritikus, ítélkező lelkület jellemez engem? Istent vagy másokat hibáztatok a problémáimért, vagy azon dolgozom, hogy eltávolítsam a saját szememben lévő gerendát? Gyakran ítélem-e meg a saját életemet, egészen a gondolatok szintjéig Isten Igéje alapján? Valóban újjászülettem? A Krisztusnak való tetszés áll az életem középpontjában? Ahhoz, hogy szeressünk másokat, különösen azokat, akik rosszat tettek nekünk, ahogy Jézus parancsolja, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmat tanúsítsunk mások iránt, de a saját bűneinket megítéljük. Ámen.
Kovács Kálmán		  
 
0 komment , kategória:  Hit  
Minden szülő a lényével nevel.
  2024-04-23 11:36:43, kedd
 
 




"Minden szülő a lényével nevel.

Nem az a lényeg, mit mondasz, hogyan mondod, vagy mire tanítod a gyermekedet, hanem az, hogy ki vagy te?
Mit sugárzol ki magadból? Kit lát a gyerek, ha téged néz?
Erős szülőknek erős gyermekük lesz - neurotikus szülőknek neurotikus utóduk.
Ha a felnőtt terméketlenül forog a kiélés-elfojtás körében, a gyerek is ezt fogja tenni, részint azért, mert más megoldási mintát nem is lát maga előtt, részint pedig azért, mert a szülő ezt a léttaktikát a gyerekre is akaratlanul átviszi.
Amivé sikerült lenned, azt adod át.
Mást nem is tudsz, hiszen magad sem ismered, s különben is: a valódi nevelés nem szavakon át, hanem a lélek és a test sok ezer láthatatlan csatornáján keresztül működik.
Teljesen fölösleges azt kérdezni, hogy melyik arcodat fordítsd felé, mert a gyerek az összes arcodat látja! Azokat is, melyeket
nem szeretsz, vagy nem is ismersz magadban.
Minden rezdülésedről tud, érzi tudattalanod titkos késztetéseit. Csak képmutató, az önbecsapáshoz hozzá szokott felnőtt képzeli azt, hogy a gyerek
előtt bármit is el lehet rejteni.
A kicsi mindent lát, azt is, ami a másik szobában történik.
Érzi a rezgéseidet, olvas a gondolataidban, s tévedhetetlenül különbséget tud tenni a valódi
és a hamis között. És minden, ami belőled árad, hat rá; befogadja és a magáévá teszi.
Gyermekednek te vagy a mintája.
Tőled tanul szeretni, harcolni, félni, hazudni - vagy éppen igazat mondani."

(Müller Péter: Benső mosoly)		  
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
Ha így haladunk...
  2024-04-23 08:50:22, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Pocsai Piroska - NE SIESS!
  2024-04-23 08:44:47, kedd
 
 




Pocsai Piroska - NE SIESS!


Ne siess,
Az idő úgyis rohan,
Ami neked jutott,
Azt éld meg boldogan!
.
Ne siess,
Sétálj az ég alatt,
Csodáld színe kékjét,
Míg az idő halad!
Ne siess,
Lásd meg a csodát:
Zöldellő fákon a mohát,
Évgyűrűibe rejtett korát,
Virágszirmon a szorgos méhet,
Amint gyűjtögeti neked a mézet,
Halld meg a madarak énekét,
Amint fiókáinak zengi életét.
Nyisd ki füled a tücsökzenére,
Szíved a napsugár melegére,
Sétálj a park bársonyos gyepére,
Halld meg, mit mesél a szél,
Lágyan susogva hozzád beszél!
.
Ne siess,
Hamar leég a gyertya lángja,
Jusson időd barátra, családra!
Ha kínálsz feléjük egy teát,
Legyen a tányéron keksz és marmelád.
Feléd nyújtja kezét gyermeked?
Öleld meg, mondd, hogy szereted,
Ha tett is olyat, mivel megbántott,
Éleszd magadban újra a lángot,
Zárd palackba a vélt haragot, s
Adj szívedből egy újabb darabot!
.
Lassíts,
Az idő úgyis rohan,
Ezt elfelejtik sokan!
Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:
Nem kell megfelelned úton-útfélen,
Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,
Másként festeni a múltat hiába akarod,
Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.		  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Messziről jött ember
  2024-04-23 08:09:22, kedd
 
 




Messziről jött ember


Beleültem az érzésbe, mely elringatott,
csak átjárta belsőm egy érzés,
annyi annyi kétely után, vajon miért kevesebb bennem a kérdés .

Engedjem, hogy elragadjon,
vagy hagyjam, hogy történjen minden magától, vagy olvadjak el
minden egyes szavától.

Beengedjem oda hol már rég nem járt senki,
vagy ő is megsebez, vagy hagyjam magam igazán szeretni.

Inkább csak hagyom, hogy ringasson, mint a csónakot a tenger, úgyis
érezni fogom, ő e az a messziről jött ember.

Dóró Sándor 		 
 
0 komment , kategória:  Dóró Sándor  
Kamarás Klára : Leszünk-e...?
  2024-04-23 07:59:59, kedd
 
 




Kamarás Klára : Leszünk-e...?


Leszünk-e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Most minden árnyék, végtelen mocsár,
határa nincs a földnek és az égnek.
Leszünk-e még, mint a gyermekek fehérek?		  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Miért nem menti meg Jézus...
  2024-04-23 07:47:00, kedd
 
 




Miért nem menti meg Jézus a jó embereket?

Textus: Lk 5:27-32

"Amint jobban leszek, elmegyek az orvoshoz." Ha valaki ezt mondaná neked, azt gondolnád, hogy másfajta orvoshoz kellene mennie, mégpedig pszichiáterhez! Az orvosok nem azok számára vannak, akik jól vannak. Az orvosok a betegekért vannak.
"Amint rendbe hozom az életemet, és leküzdöm néhány rossz szokásomat, keresztyén leszek". Ez a kijelentés ugyanolyan őrült beszéd, mint az amikor az ember azt mondja, hogy amint meggyógyul, elmegy az orvoshoz. De annak ellenére, hogy őrültség, az egyik legelterjedtebb téves elképzelés mind az egyházon belül, mind azon kívül, az, hogy a keresztyénség a jó embereknek való.
Bizonyos helyeken egy közismerten istentelen emberről ez a mondás van: "Ha valaha is átlépné a templom küszöbét, az épület valószínűleg összedőlne". Ezt sok gyülekezetben szavak nélkül is közlik azáltal, ahogyan az emberek külsőleg kinéznek és ahogyan öltözködnek. Örülök, hogy mi itt lazábbak vagyunk, de sok gyülekezetben a legtöbb ember öltönyt és ruhát visel. Ha az ember nincs kiöltözve, akkor egy kicsit kívülállónak érzi magát az ilyen helyeken vasárnap reggel.
Egy másik módja annak, hogy azt közvetítsük, hogy a keresztyénség a jó emberek számára való, az, hogy elkülönítjük magunkat az istentelen emberektől. Kerüljük, hogy megismerjük a szomszédainkat, kivéve, hogy megfigyeljük, hogy sok sört isznak, és egészen másképp töltik a vasárnapjaikat, mint mi. Nagyon megkönnyebbülnénk, ha elköltöznének, és egy tisztességes keresztény család költözne a helyükbe. Tele van a naptárunk a gyülekezeti emberekkel való tevékenységekkel. Gondoskodunk arról, hogy a gyerekeink soha ne érintkezzenek világi gyerekekkel. Ha igazán szerencsések vagyunk, keresztyénekkel dolgozunk együtt, így hetekig el tudunk lenni anélkül, hogy pogányokkal érintkeznénk. Talán egy nap majd beköltözhetünk egy keresztyén idősek otthonába, ahol az arany éveinket teljesen elszigetelve tölthetjük a világ összes gonosz emberétől.
Sok nem keresztyén azt gondolja, hogy a keresztyének jó emberek, akiknek minden problémájuk megoldódott. Nem tudnak kapcsolatot kialakítani velük, mert tudják, hogy nekik komoly problémáik vannak, amelyekről nem mernének beszélni egy ilyen mosolygós, boldog templomba járók társaságában. Tévesen azt hiszik, hogy a keresztyénség a jó embereké, és azt gondolják, hogy itt számukra nincs hely.
Az egyetlen probléma ezzel az elterjedt elképzeléssel, miszerint a keresztyénség a jó embereknek való, az, hogy a keresztyénség alapítója éppen az ellenkezőjét tanította. Ezáltal Jézus szembe került korának vallásos tömegével. A Lévi (= Máté) elhívásának történetében Lukács egy fontos leckét tanít nekünk:
Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket megtérésre.
Ez a lecke annyira fontos, hogy bátorkodom azt mondani, hogy ha nem érted, akkor valószínűleg nem vagy keresztyén a szó valódi értelmében. Ha azt gondolod, hogy Jézus jóravaló, alapvetően erkölcsös, templomba járó embereket ment meg, akkor nem érted az evangélium lényegét. Ha azt hiszed, hogy egy napon, amikor Isten elé állsz, Ő majd beenged a mennybe, mert megpróbáltad a legjobbat kihozni magadból, rendszeresen jártál templomba, adakoztál az egyháznak, soha nem bántottál szándékosan senkit, akkor kellemetlen meglepetés vár rád. Jézus itt elhangzó szavainak meg kellene döbbenteniük téged, és arra kellene késztetniük, hogy átgondold a keresztény hitről alkotott felfogásodat.
1.Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja.
Alapvetően jó embernek tartod magad? Akkor meg kellene ijedned! Ugyanis Jézus figyelmen kívül hagy téged (kizár téged), amikor azt mondja: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam". Jézus ezeket a szavakat olyan embereknek mondta, akik vallási vezetők voltak. Életüket Istennek és a zsidó vallásnak szentelték. Soha nem hagytak ki egy zsinagógai istentiszteletet sem. Minden vallási ünnepen részt vettek a jeruzsálemi templomban. Csak a vallási előírásoknak megfelelő ételeket fogyasztottak. A szertartási törvényt pontosan betartották, és mindent kerültek, ami bemocskolhatta volna őket. Minden nap meghatározott időben imádkoztak. Nemcsak a pénzükből adtak tizedet, hanem még az asztali fűszereikből is (Mt 23:23)! Szorgalmasan tanulmányozták a héber Szentírást, és belőle nagy részeket tudtak fejből idézni. Még "kálvinisták" is voltak: Isten választott népének tekintették magukat! Jézus azonban kizárta őket, amikor azt mondta nekik: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre".
Nagyon világosan kell látnunk, hogy Jézus mit értett ez alatt. Nem azt értette, hogy bárki elég jó ahhoz, hogy a saját igazságossága által a mennybe jusson. Jézus iróniát vagy szarkazmust használt, tulajdonképpen azt mondta: "Ha ti azt hiszitek, hogy elég jók vagytok ahhoz, hogy kiérdemeljétek az üdvösséget, akkor nem látjátok magatokat lelkileg betegnek (lelki betegeknek). Ezért nem látjátok szükségesnek, hogy orvoshoz forduljatok". Jézus csak egyfajta embert üdvözít: A bűnöst, aki tudja, hogy bűnös.
A farizeusok és az írástudók nagyon sok időt töltöttek a Szentírás tanulmányozásával, de ez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megértsék, hogy Isten előtt senki sem igaz. Az 1Mózes 6:5 szerint: "És látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szívének minden gondolata szüntelenül csak gonosz". Ez a vers nem csak a pogányokra vonatkozott. Salamon király azt állítja, hogy "nincs ember, aki ne vétkezne" (1Királyok 8:46). Dávid ezt írta (Zsoltárok 14:2, 3): "Az Úr lenézett az égből az emberek fiaira, hogy megnézze, van-e valaki, aki megérti, aki keresi Istent. Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem". Saját szívére tekintve Dávid így imádkozott: "Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltárok 143:2). Ézsaiás próféta (64:5) így siránkozik: "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha."
Azok, akik magukat igaznak tartják, nem ismerik Istent, mint Szentet. Amikor az istenfélő Ézsaiás látta az Urat, amint egy trónon ült; magasztos volt és felséges, és hallotta amint a szeráfok azt kiáltják: "Szent, szent, szent, a Seregek Ura", akkor így jajgatott: "Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" (Ézs 6,5). Jób, akit Isten a legfeddhetetlenebb és legigazságosabb embernek nevezett a földön (Jób 1:8), így szólt: "Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban" (Jób 42:5, 6 NIV). Senki, aki egy szikrányit megpillant Isten szentségéből, nem meri azt gondolni, hogy a saját igazságossága képessé teszi arra, hogy megálljon e Félelmetes Isten előtt!
Azok, akik igaznak tartják magukat, mindig más bűnösökkel hasonlítják össze magukat, nem pedig Istennel. A farizeusok a vámszedőkre, a prostituáltakra és azokra néztek, akik nem voltak lelkiismeretesek a zsidó szertartások betartásában, és azt gondolták: "Mi jobbak vagyunk ezeknél az embereknél". De persze ők csak a külső dolgokat nézték, nem pedig azt, amit Isten néz, a szívet. Jézus később szembesítette őket ezzel a képmutatással, amikor azt mondta: "Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak holtak csontjaival és minden tisztátalansággal" (Mt 23:27). Ha megpróbáljuk lenyűgözni egymást, akkor elég jó színjátékot tudunk előadni. Az embereket megtéveszthetjük, mivel nem látják a mi romlott szívünket, de Isten látja, ezért őt nem téveszthetjük meg.
A szent Isten a külsőségeken túlra, gondolataink és indítékaink mélyére (forrására) irányítja átható tekintetének lézersugarát (Zsidók 4:12-13). Meglátja a büszkeséget, ami miatt azt hisszük, hogy valamiképpen jobbak vagyunk másoknál. Ismeri a buja gondolatokat, amelyeket még a gyülekezetben ülve is képesek vagyunk elrejteni. Látja a kapzsiságot, amely arra késztet bennünket, hogy felhalmozzuk a pénzünket, vagy a saját fényűzésünkre költsük, még akkor is, amikor látjuk, hogy mások nélkülöznek. Ismeri a haragot és a féltékenységet, amelyet egy hamis mosoly és egy álszent dicséret mögé rejtünk el. Tudja, hogy miként szeretjük e világ dolgait, miközben a szívünk langyos a Megváltó iránt, aki önmagát adta a bűneinkért.
Kálvin János (Keresztyén vallás rendszere, 3.7.4) mélyreható éleslátással ír a bennünk lévő bűnösségről, amely mindnyájunkat jellemez:
,,Mert (amily vakon szeretjük magunkat mindnyájan) látszólag mindenkinek megvan az alapos oka arra, hogy önmagát sokra tartsa, minden másokat pedig önmagához képest lenézzen. Ha Isten valami olyan dologgal áldott volna meg bennünket, ami nem megvetendő, ebben bizakodva rögtön felfuvalkodunk; sőt nemcsak felfuvalkodunk, hanem majd szétszakadunk a gőgösségtől; hibáinkat pedig, amikben ugyancsak bővelkedünk, mások előtt gondosan rejtegetjük és önmagunknak hízelegve, azokat jelentékteleneknek és kicsinyeknek tartjuk, sőt néha mint valami jó tulajdonságokat dédelgetjük. Ugyanazokat az adományokat, amiket magunkban bámulunk, ha másokban tűnnek föl, még ha nagyobbak is, hogy ne legyünk kénytelenek elismeréssel adózni, rosszakaratulag kicsinyeljük és ócsároljuk; ha azonban valamiféle hibát látunk, azt, nem elégedvén meg azzal, hogy szigorú és éles figyelemmel vizsgáljuk, még gyűlölködve nagyítjuk is. Ez az oka annak a szertelenségnek, hogy közülünk mindenki, mintha őt a közös törvények nem köteleznék, a többiek fölé akar emelkedni s embertársait gondtalanúl és elbizakodottan megveti, vagy legalább mint alantabb álló lényeket lenézi... de nincs olyan ember, aki bensejében valamiféle véleményt ne táplálna a saját kiválóságáról."
Ha nem azonosulsz azzal, amit mondtam, ha úgy gondolod, hogy ez másokra vonatkozik, de rád nem, akkor a farizeusokhoz hasonlóan te is azok közé az "igazak" közé tartozol, akiket Jézus nem azért jött, hogy az üdvösségre hívjon. De ha te egyetértesz azzal amit a Biblia mond az emberi szívről, hogy az bűnös, elismerve, hogy: "Igen, én is ilyen vagyok, tudom, hogy bűnös vagyok", akkor nagyszerű hírem van számodra:
2.Jézus azért jött, hogy a bűnösöket hívja.
Ahogy Pál apostol fogalmazott: "Krisztus meghalt az istentelenekért" (Róma 5:6). Ahogyan itt Jézus mondja: "Nem azoknak van szükségük orvosra, akik egészségesek, hanem azoknak, akik betegek". Ha az ember azt gondolja, hogy nagyszerű állapotban van, akkor nem megy orvoshoz, még akkor sem, ha rákja van. A farizeusoknak lelki rákjuk volt, de azt hitték, hogy elég egészségesek. A vámszedőknek azonban nem voltak illúzióik magukról. Tudták, hogy halálos bűnösök. Sokan közülük attól féltek, hogy olyan szörnyű bűnösök, hogy reménytelenül Isten hatókörén kívül vannak (esnek). Jézus azonban világossá tette, hogy éppen az ilyen embereket jött megkeresni és megmenteni, és hogy Ő képes megmenteni.
Mint valószínűleg tudjátok, az első századi Palesztinában az adóbehajtók megvetett emberek voltak. A Jézus korabeli vámszedők személyesen gazdagodtak meg azáltal, hogy pénzt csaltak ki a saját honfitársaiktól. Kapzsik voltak, becstelenek és szívtelenek. Nem törődtek a szegényekkel, az özvegyekkel és az árvákkal. Annyira szerették a pénzt, hogy hajlandóak voltak a megvetésre, a zsinagógákból való kiközösítésre, és arra, hogy a gyilkosok, rablók és prostituáltak közé sorolják őket. Az a jó élet, amelyet csalárd foglalkozásuk miatt élvezhettek, hajlandóvá tette őket arra, hogy elviseljék zsidó társaik megvetését. Lévi ilyen ember volt.
Amikor Lukács azt mondja, hogy Jézus meglátta Lévit a vámszedő helyen, és azt mondta: "Kövess engem", Lévi pedig mindent hátrahagyott, felkelt, és követni kezdte Jézust, azt hiszem, Lukács a hatás kedvéért tömöríti a történetet. Valószínűleg hosszabb folyamatról volt szó. Talán Jézus többször is meglátogatta Lévi adóhivatalát, hogy özvegy édesanyja után kifizesse az adót, vagy hogy képviselje elszegényedett szomszédait. Valószínűleg Lévi hallotta Jézust tanítani a közelben összegyűlt tömegeket. Kétségtelenül hallotta a beszámolókat Jézus csodáiról, és arról, hogy miként mondta a bénának: "Ember, megbocsáttattak a bűneid". De most Jézus szándékosan megfigyelte Lévit (a görög szó jelentése "gondos és megfontolt látás, amely értelmezi a tárgyát", G. Abbott-Smith, A Manual Greek Lexicon of the New Testament [Charles Scribner's Sons], 203. o. szerint), és tekintélyesen (hatalommal) megparancsolta: "Kövess engem". És Lévi otthagyta az adóhivatalát, otthagyta kapzsi hivatását, és engedelmeskedett Jézus hívásának.
Figyeljük meg, hogy Jézus kezdeményezett Lévi felé, és nem fordítva. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy senki sem keresi Istent, amíg Isten nem keresi őket (Róma 3:10-11). Jézus azt mondta: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt;... Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atyától nem kapta meg" (János 6:44, 65). Azt mondta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket..." (János 15:16). Mivel minden ember halott a maga vétkeiben és bűneiben (Ef 2:1), nem dönthet úgy, hogy követi Jézust, amíg Ő nem ad új életet a halott szívüknek, és nem hívja őket a lelki halálból a lelki életre.
Így Lévi életében a különbség és a radikális válasz oka, hogy feladta kapzsi életmódját és követte Jézust, nem Lévi saját döntésének köszönhető, hanem Krisztus erőteljes, hatékony hívásának az üdvösségre. Van egy népszerű, de hamis tanítás, amely szerint Isten mindent megtett, amit csak megtehetett a bűnösök megmentéséért, a többi pedig a szabad akaratukon múlik. Jézus könyörög, azt akarja, hogy térj meg, próbál magához édesgetni, de a döntés rajtad múlik. Sajnos, Isten tehetetlen az ember mindenható akaratával szemben! De ha az üdvösség ilyenformán az ember akaratától függ, akkor a lényeg az, hogy az Efézus 1:11 egyértelmű kijelentésével ellentétben Isten nem az Ő akarata szerint cselekszik mindent, hanem az ember akarata szerint.
Hála Istennek, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy az üdvösség nem emberi akaratból, hanem Istentől van (János 1:13). "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által..." (Jakab 1:18). "Az Úré a szabadítás" (Jónás 2:9). A jó hír az, hogy "Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse" (1Tim 1,15). B. B. Warfield mondja: "A bűnös embernek nem arra van szüksége, hogy ösztönözze vagy segítse magát, hogy megmentse magát, hanem pontosan arra, hogy megmentve legyen; és Jézus Krisztus nem azért jött, hogy tanácsot adjon, vagy ösztönözze, vagy hogy udvaroljon, vagy segítsen neki, hogy megmentse magát, hanem hogy megmentse őt" (idézi Loraine Boettner, The Reformed Doctrine of Predestination [Presbyterian & Reformed], 164. o.).
Tehát akár külsőleg szörnyű bűnös vagy, mint Lévi volt, akár önigazult bűnös, mint Pál apostol volt, van remény számodra. Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket. Amikor Krisztus hatékonyan hív egy bűnöst, a Szentlélek meggyőzi őt a bűnéről, megvilágosítja Krisztus ismeretében, megújítja az akaratát, és meggyőzi és képessé teszi arra, hogy Krisztust magához vegye (lásd Westminsteri Kis Káté, 31. kérdés). Az eredmény az, hogy a bűnös szabadon és önként megbánja bűneit, és egyedül Krisztusban bízik az üdvösségért. Krisztusnak ez az erőteljes, hatékony szava az egyetlen szentírási magyarázat arra, hogy egy olyan bűnös, mint Lévi, megtér Istenhez és Máté apostol válik belőle.
De nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus nem arra hívja a bűnösöket, hogy bűnösök maradjanak. Sokkal inkább:
3.Jézus azért jött, hogy megtérésre hívja a bűnösöket.
A megtérés azt jelenti, hogy elfordulok a bűnös életmódomtól, hogy Jézust mint Megváltót és Urat kövessem. Lévi 28. versben leírt cselekedetei a bibliai megtérést ábrázolják. Elhagyta kapzsi életmódját, és engedelmeskedett Jézus Krisztusnak. Bár nem mindenkinek kell feladnia a munkáját és minden pénzét abban a pillanatban, amikor Krisztushoz tér, mindenkinek látnia kell, hogy a megtérés azt jelenti, hogy a bálványainktól elfordulunk Istenhez, hogy az élő és igaz Istent szolgáljuk (1Thessz 1:9). Ez egy gondolkodásbeli változás, amely hatással van az ember egész életére. Megváltozik a gondolkodás és megváltozik az életvitel.
A megtérés elválaszthatatlanul összekapcsolódik az üdvözítő hittel. Nyilvánvaló, hogy Lévi hitt abban, hogy Jézus a Messiás, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására és arra, hogy teljes hűségünket parancsolja, különben nem hagyott volna ott mindent, hogy Jézust kövesse. A bénáról szóló, éppen előző történetben Lukács megmutatja, hogy Jézusnak valóban volt hatalma a bűnök megbocsátására. Azzal, hogy összekapcsolja ezt a történetet Lévi megtérésének történetével, azt akarja megmutatni, hogy Jézusnak van hatalma megbocsátani a legsúlyosabb bűnösöknek is azáltal, hogy megtérésre hívja őket.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a megtérésre, mint egy negatív szükségszerűségre. Meg kell tenned, hogy megmenekülj Isten ítéletétől, de az élet már nem lesz olyan élvezetes. Jézus azonban a megtérést nagy örömmel köti össze, mind a mennyben, mind a földön (Lukács 15:7, 10, 22-27, 32). Bár az igeszakaszunk nem mondja ki, hogy Lévi örült, miután megtért, de ez benne van abban, hogy nagy lakomát rendezett, és meghívta az összes ellenszenves barátját, hogy találkozzanak Jézussal. A megtérés Isten bőséges kegyelmének teljes lakomájába vezet be minket. Hálával tölt el bennünket kegyelmes Urunk iránt, aki oly szabadon adja üdvösségét az ilyen érdemtelen bűnösöknek. A megtérést tehát minden előnye miatt örömnek kell tekintenünk, nem pedig csupán kötelességnek, amely megfoszt bennünket a bűn átmeneti örömeitől.
A megtérés minden esetben azt jelenti, hogy elfogadom Jézus küldetését az életemre vonatkozóan. Nem tértél meg igazán Istenhez és nem hiszel igazán Jézusban, ha utána úgy döntesz, hogy magadnak fogsz élni, és nem követed Őt, mint Urat. Bár az Úr célja, hogy miként szolgáljuk Őt, a részleteket illetően különböző lesz, a lényeg mindannyiunk számára az, hogy Ő arra akar használni minket, mint megtérő bűnösöket, hogy rajtunk keresztül más bűnösöket megtérésre hívjon.
Három konkrét következménye van annak, hogy elfogadjuk Jézus küldetését az életünkre vonatkozóan, amint azt Lévi válaszából láthatjuk:
(1) Kapcsolatba kell lépnünk az elveszett emberekkel, hogy elérjük őket Krisztusért.
Ez teljesen nyilvánvalónak hangzik, de a gyakorlatban minden más, csak nem megszokott. Ez a legnagyobb problémám, amikor arról van szó, hogy másokat elérjek Krisztusért: Egyszerűen nem ismerek elég sok nem keresztényt ahhoz, hogy beszélgessek velük lelki dolgokról. A foglalkozásom pedig akadályt jelent ebben a folyamatban. Amint valaki megtudja, hogy mivel foglalkozom, úgy húzódnak vissza, mintha fertőző beteg lennék. Azonban mindnyájunknak kapcsolatokat kell kialakítanunk azokkal, akiknek szükségük van a Megváltó megismerésére.
Egyébként gyakran a nemrég megtért embereknek van a legtöbb kapcsolatuk az elveszett emberekkel. Levinek egy egész háznyi barátja volt, akiknek szükségük volt arra, hogy találkozzanak Jézussal. Nagyszerű! Segítsünk az új hívőknek, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak, hogy bizonyságot tegyenek elveszett barátaiknak.
De talán erre azt válaszolod: "Azt hittem, a keresztényeknek el kell különülniük a rossz társaságtól. A Példabeszédek figyelmeztet a rossz barátságok veszélyére. Nem veszélyes-e elveszett emberekkel barátkozni?"
(2)A cél kulcsfontosságú az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban.
Ha azzal a céllal barátkozol, hogy együtt mulatozzál mulatozásra vágyó emberekkel, akkor igen, ez rossz, akkor ez nem helyes. Ha viszont az a célod, hogy bűnös embertársként kapcsolatba lépj velük azért, hogy megismertesd velük a Megváltót,akkor az helyes és jó.
Két okból hangsúlyozom a "bűnös embertárs" kifejezést. Először is, ha nem felejted el, hogy bűnös vagy, nem fogsz szentebbnek tűnni mint amilyen vagy. Másodszor, résen leszel, hogy ne ess kísértésbe, hogy olyan dolgokhoz csatlakozz, amelyek visszahúznának a régi életmódodhoz. A legtöbb keresztény fordítva van: bűnben élő hívőkkel tartanak kapcsolatot, és elkülönülnek a hitetlenektől. Pál azonban azt mondja, hogy nem szabad kapcsolatot tartani semmilyen úgynevezett kereszténnyel, ha az bűnben él, hanem a hitetlenekkel kell kapcsolatot tartani (1Kor 5:9-13). Az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban döntő fontosságú a cél.
(3)Soha ne becsüld le Isten hatalmát a bűnösök megváltoztatásában.
Ki gondolta volna, hogy ez a kapzsi, keményszívű vámszedő tanítvány lesz, és megírja az első evangéliumot? Képzeljük el, mit gondolhattak a többi tanítványok, amikor Jézus Lévit elhívta! Vagy mit gondolt az ősegyház, amikor az Úr elhívta Pált! De az Úr olyanokat is elhív, akikről a világ azt gondolja, hogy valószínűleg nem fognak üdvözülni. Óvatosnak kell lennünk, hogy soha ne essünk kétségbe senki üdvösségét illetően, függetlenül attól, hogy az illető mennyire mélyen el van merülve a bűnben. Isten dicsőségére szolgál, hogy a legelvetemültebb gonoszok közül is megmenti azokat akiket akar.
Következtetés
El tudsz képzelni egy olyan orvosi rendelőt, amelynek az ajtajára ez van kiírva: "Betegeket nem kezelünk"? Mint gyülekezet, nem merjük azt sugallni: "Csak jó embereket várunk, bűnösöket nem látunk szívesen". Jézus nem azért jött, hogy a jó embereket hívja, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. Ha jó embernek tartod magad, akkor meg kell rémülnöd. Krisztus a bűnösöket menti meg, nem a jóravaló embereket. De ha megvallod, hogy "bűnös vagyok", akkor a Szentírás ígérete szerint "Krisztus meghalt az istentelenekért". Ha megtérsz és hiszel Jézus Krisztusban, megismerheted azt az örömöt, hogy Ő a te asztalodnál vacsorázik, és láthatod, hogy arra használ téged, hogy megossza az Ő jó hírét más bűnösökkel. Ámen.

(Kovács Kálmántól)

  
 
0 komment , kategória:  Hit  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 66 db bejegyzés
e év: 516 db bejegyzés
Összes: 13007 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1103
  • e Hét: 4020
  • e Hónap: 21403
  • e Év: 138649
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.