|
2014-09-16 10:22:03, kedd
|
| |
| |
Várnai Zseni
FÁRADT A SZÍVEM
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziról kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
Címkék: aranyszárnyon, mesetengeren, aranykertből, könnyhúrokon, föltámadjon, altatónótát, álommesére, messziról, hallgatni, szárnnyal, szívemet, lázongni, vulkános, förgeteg, hegyeket, sikoltni, hernyót, csöndes, hosszan, elterül, hegedül, gubózza, meghalt, csöndet, fölötte, alszik, szívem, hegyek, kisfiú, fénylő, fáradt, édeset, zengőt, ékesen, könnye, vészes, messziról kéklő, fájó csöndet, könnyhúrokon hegedül, hernyót gubózza, kisfiú álommesére, Várnai Zseni, FÁRADT SZÍVEM,
|
|
Offline
