|
2016-06-27 07:34:26, hétfő
|
| |
| |
Tandari Éva:
Mint feldobott kő ...
Mint feldobott kő , mely homokra hull ,
s éles csattanása semmivé fakul ...
- Úgy hullott agyatokra minden szó ,
mely szívemből fakad , de mire sem jó ...
Mire sem jó , ha nem kaphat Teret
a kérés ! a hívás : Nyújtsatok kezet !
Vegyétek észre ; a Sors ezreket temet ,
kikben meghal a Hit , a Remény , s a Szeretet ...
Eltemet múltjuk-vesztett , s jövőtlen Lelkeket ,
kik a Mában ; még itt élnek Köztetek ...
- Nem kérnek , - nem várnak , - s nem hisznek egyebet ,
mint mit naponta tár elébük a Rettenet !
Nem hisznek felhőtlen kék eget ,
nem hisznek , csak sárból vett , fekete kenyeret ,
nem hisznek mosolyt , csillogó szemeket ,
csak átkokat , miket rájuk szórnak
nap mint nap az " emberek " ...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tandari Éva versek |
|
|
|
Címkék: nyújtsatok, csattanása, feldobott, agyatokra, szívemből, felhőtlen, vesztett, vegyétek, jövőtlen, rettenet, szemeket, csillogó, kenyeret, köztetek, lelkeket, szeretet, eltemet, átkokat, homokra, tandari, szórnak, semmivé, ezreket, hullott, hisznek, mosolyt, egyebet, naponta, emberek, múltjuk, meghal, fekete, várnak, kérnek, remény, sárból, Tandari Éva,
|
|
Offline
