|
2016-07-27 10:09:43, szerda
|
| |
| |
Kerecsényi Éva:
Égig érő vágy
Istenem, adj erőt, hogy többé ne féljek,
merjem lerázni, mi szorít, fáj, feszélyez,
ledobni a súlyt, mely vállaimat nyomja,
lefújni a port, mi fényem eltakarja.
Szeretnék újra az egek felé törni,
s nem egy odvas fának árnyékában élni,
óriás az erdő, s ezernyi lakója
meghitt békében él, másét nem akarja.
Gyökereim tartják magukat keményen,
mosolygok a napnak, köszönök a szélnek,
ágaimon nyílnak üdezöld levelek,
nem szegi semmi sem játékos kedvemet.
Remeg még a térdem, összeszorul torkom,
sós vizű forrás tör utat az arcomon,
hiába ijesztget jövő sötét árnya,
többé nem teszi be lábát az utcámba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. rész |
|
|
|
Címkék: összeszorul, kerecsényi, árnyékában, gyökereim, feszélyez, mosolygok, vállaimat, szeretnék, ijesztget, eltakarja, keményen, köszönök, kedvemet, ezernyi, játékos, arcomon, utcámba, békében, levelek, nyílnak, ágaimon, magukat, tartják, üdezöld, szélnek, meghitt, lefújni, istenem, lerázni, ledobni, szorít, lakója, akarja, féljek, forrás, torkom, egek felé, odvas fának, Kerecsényi Éva,
|
|
Online
