|
2018-06-10 09:59:13, vasárnap
|
| |
| |
Mécs László : Fényt hagyni magunk után!
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: gyöngyvirágban, megragyognak, mécsvirágban, belészeretni, édességével, apostolokba, századoknak, ezredeknek, mártírokba, távozáskor, legbúsabb, liliomban, szerette, legalább, sötétebb, porlanak, századok, szívekbe, alkonyat, búcsúzás, tünékeny, messiás, elnyelt, almákba, világít, tudnánk, életünk, átadják, jobban, hagyni, hosszú, melyet, diókba, álmait, lászló, magunk, élet örök, bánat-barna hant, drága Nyár, legbúsabb éjben, életünk olyan, Mécs László,
|
|
Offline
