|
2018-08-08 06:50:33, szerda
|
| |
| |
"Azok az emberek bántanak folyamatosan másokat, akik boldogtalanok. A
legreménytelenebb boldogtalanok... akik már beletörődtek helyzetükbe.
Jusson eszedbe, amikor újra és újra próbálnak sebet ejteni rajtad:
akivel szemben állsz, a hangos és indulatos szavak mögött, egy
elveszett ember. Aki belül küszködik. Hazamegy, és azt érzi, utál
mindenkit, és ez az érzés szüntelenül feszegeti mellkasát, ki akar
robbanni!
Akik gyűlölik az embereket és a Világot, azokat nagyon sokszor
összetörték... és ezt a fájdalmat nem tudták kezelni, képtelenek
voltak elengedni vagy továbblépni belőle.
Nem tudtak megbocsátani és szépen lassan pontosan olyanokká váltak,
akik ilyenné tették őket... A körforgás beindult.
Így hát dühöngnek... életük végéig, és sokszor észre sem veszik, hogy
az, akit a legjobban gyűlölnek, nem más, mint saját maguk. Éppen
azért, mert képtelenek voltak megoldást találni erre a megsemmisítő érzésre... míg azt látják, hogy sokan annyi csalódás után is tudnak még mosolyogni. Ők érzelmileg már más szinten járnak.
Jobb az ilyen emberek sértései mellett elsétálni, tudva, hogy minden
észérv felesleges, és tudva azt is, hogy nélkülünk is épp elég
felkelniük és minden nap megküzdeniük saját magukkal.
A megbocsátás, az egyik legnehezebb és legfontosabb lecke, mert e nélkül minden, amit a boldogságunkért tettünk, hiába való volt. Hiszen sérülni mindig fogunk, ezt nem kerülhetjük el biztosan soha. Az viszont, csakis rajtunk múlik, hogy benne ragadunk, cipeljük magunkkal
vagy felszabadítjuk a lelkünket a keserűség terhe alól, elengedjük, és
hagyjuk messzire szállni, mint egy léggömböt..."
Manna OWell
Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz.
/Richard Russo/
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek 2. |
|
|
|
Címkék: előrehaladtával, boldogságunkért, felszabadítjuk, boldogtalanok, jelentéktelen, megbocsátani, történetesen, legfontosabb, megküzdeniük, megsemmisítő, csattanással, ismétlődések, beletörődtek, benyithatunk, folyamatosan, próbálkozni, megváltozik, összetörték, helyzetükbe, megbocsátás, szüntelenül, továbblépni, gondolkodik, legnehezebb, kerülhetjük, kíváncsiság, mosolyogni, képtelenek, választási, elengedjük, érzelmileg, csalódások, választunk, felkelniük, választjuk, felesleges, emberek bántanak, érzés szüntelenül, körforgás beindult, legjobban gyűlölnek, megsemmisítő érzésre, ilyen emberek, egyik legnehezebb, boldogságunkért tettünk, keserűség terhe, ember mennyire, élet csupa, ajtók közül, ajtó zárva, választási lehetőség, ajtó mögött, titok nyitjához, Manna OWell, Richard Russo,
|
|
Offline
