|
2018-12-14 11:43:47, péntek
|
| |
| |
RILKE: A CSEND
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?
Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.
Tandori Dezső fordítása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A csend |
|
|
|
Címkék: kitörölhetetlen, legparányibb, megközelít, derengenek, fölemeltem, fordítása, kinyitnám, függönyén, magányost, messzeség, lenyomata, csillagok, lehunyom, lélekzem, moccanok, csendben, angyalok, gondolok, figyelik, feszülő, ajkamra, tandori, illatok, selymes, bármije, látszik, indulat, csuklói, karának, örökre, tűnnek, kelnek, látlak, hallod, kedves, rebben, selymes csendben, legparányibb indulat, messzeség feszülő, Tandori Dezső,
|
|
Offline
