Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Vesztergom Andrea : Vannak, akik még emlékeznek rá...
  2019-01-08 11:45:18, kedd
 
 





Vannak, akik még emlékeznek rá...
A nyári estéken, alkonyattájt, csak úgy tűnik, hogy elnyugszik az élet faluhelyen.
Éppen ellenkezőleg: akkor indul csak el igazán. Amikor a vénasszonyok kiülnek a kapu melletti kispadokra, dolguk végeztével, karba tett kezekkel, ám éles fülekkel, ide-oda figyelő szemekkel.
Az állatokat már az ólakba zárták, a disznókat megetették, s egy utolsó pillantást vetnek arra messze, amerre a téesz felé vezet az út... Ilyenkor felidéződnek a régmúlt hajnalok, amikor még fiatalok voltak, s pirkadatkor csapatostól indultak a téeszbe, munkába, amely ellátta az egész falut élelemmel, az állatokat takarmánnyal, az embereket munkával.
Ők még emlékeznek a régmúlt időkre. Mert a falvak olyanok, hogy ott semmi nem felejtődik el, nem múlik nyomtalanul, a történések átöröklődnek, apáról fiúra, megannyi anekdotaként. S hogy aztán ezeknek mekkora része igaz, azt csak a nagyon öregek tudják, akik csak legyintenek, titokzatos, elfojtott mosollyal, amikor hallanak róla.
De a gyerekek újra és újra hallani akarják ezeket a mesévé alakított, kerekített történeteket.
- Meséld el, nagyanyó! Meséld el... Meséld a Csurit!
Nagyanyó sóhajtott, tekintete elfelhősödött. A Csurit... Pont a Csurit... Miért éppen azt? Hát nem elég a magunk baja, mért kell mindig a másokéval foglalkozni...
De a gyerekek odakucorodtak Nagyanyó mellé, és várakozón néztek rá.
Mindannyian ismerték a falu legszélén lakó, fekete ruhás, morcos öregembert. Maguk között úgy hívták: "a Csuris Bence".
Csuris Bence soha nem köszönt senkinek, nem nézett az emberek szemébe, s a gyerekek féltek tőle. Ha meglátták, riadtan ugrottak az udvarba, bár ez ritkán történt, hiszen Csuris Bence nemigen járt be a faluba, csak akkor, ha elkerülhetetlen volt, ha néha-néha sürgönye érkezett, hiszen rokona se volt.
A történet, amely őróla szólt, a gyerekek számára a lehető legrémesebb mese volt. Pedig ő soha nem mesélte el senkinek, mi történt valójában...
Nagyanyó persze tudta, hiszen ő mindenkiről mindent tudott. Csuris Bence esetét is a beavatottak részletes ismeretével mesélte unokáinak.
Sóhajtva kezdett bele hát.
Egyszer, régen, amikor ti még apátok kósza gondolatában se léteztetek, Bence akkor született. Soványka, keszeg kisfiú volt, fekete hajjal, hatalmas, szép szemekkel. Nem ugrált állandóan, nem játszott katonásdit, nem úsztatott tutajt a patakban, mint más falubeli gyerekek, hanem olvasott helyette. Az anyja azt mondta, szinte ette a könyveket. Szégyellte, hogy ilyen gyereke van, mert vajon mi lesz belőle, nem tud szántani, nem művel földet, azt se tudja, hogyan kell megfogni a kapát... De az apja ráhagyta: - Meglásd, ebből a gyerekből orvos lesz, vagy tanító! Sose bánd, asszony, ez a fiú biza okos! - jelentette ki büszkén, még a mellét is kidüllesztette hozzá.
Az asszony pedig bánta, s titokban alig várta, hogy megszülessen már a másik, aki majd' szétvetette a pocakját, annyira feszítette. Minden órán várós, így mondták errefelé, mert bármelyik percben megszülethet a gyerek. Minden bizodalma ebben a várva várt gyerekben élt tovább. Mert úgyis fiú lesz, látja ő, hiszen hegyes, púpos a hasa, a bába is megmondta, fiút vár. Majd ebből lesz életrevaló, nem olyan kis nyüzige, semmirekellő, mint a Bence...
Meg is született, hamarosan.
Tényleg fiú lett. Az asszony büszkén ölelte izzadt testéhez az újszülöttet...
Amikor Bence először meglátta az öccsét, csodálkozva felhúzta a szemöldökét.
- Valahogy... olyan érdekes feje van...
Az apja is, furcsállva nézegette a kisfiút, de nem szólt. A bába ijedten kapta a szája elé a kezét, de igyekezett megnyugtatni a mamát:
- Talán nincs olyan nagy baj... kicsit nagy a feje, na. Mással is megesett már. Több ész fér majd bele. Meglássa, akár a Bence gyereknél is okosabb lesz! - nevetéssel próbálta tréfára venni a dolgot, de az anyát nem nyugtatta meg.
Most már ő is látta. Az arca olyan kicsi, magához a fejéhez képest, és ijesztően állnak a szemei is... Olyan, mint egy kopasz csurimadár! - súgta Bence az apjának.
Így ragadt a kisfiún a Csuri név.
Ahogy nőtt, úgy lehettek biztosak benne, hogy Csuri soha nem lesz olyan, mint a többi gyerek. Beszélni nem tudott, csak nyögött, erős, mély hangon, és lógatta azt a nagy fejét, himbálta magát előre-hátra, semmiben nem lehetett a hasznát venni.
Az anya nagyon el volt keseredve, nem is mert több gyereket szülni. Sokat sírt amiatt, hogy neki nem adatott meg az, ami más falubeli asszonyoknak olyan természetes: a jóravaló, egészséges, dolgos fiúgyermek.
Bence pedig utálta az öccsét, mert állandóan rajta csimpaszkodott. Befeküdt a szobájának a padlójára, ott hengergőzött, bőgetett, mint egy borjú, és nem hagyta olvasni. Ráadásul állandóan rátestálták. Neki kellett levegőre vinni, hogy az egész falu őt nevesse:
- Hová viszed a borjadat, Bence? Hová viszed Csurit, legelni?
S ő lehajtott fejjel, könnyezve ment tovább, rettenetesen szégyellte magát, hogy kiteszik őt a világ csúfjára.
Legszívesebben megütötte volna Csurit, vagy belerúg egyet, s hagyja ott elfeküdni valamelyik árokparton... De nem tehette, mert tudta, hogy nagyon nagy bajt csinálna, és megbüntetnék érte.
Mert az anyja, hiába volt Csuri félkegyelmű, mégis szerette. Dédelgette, kisbabámnak szólította ezt a rémséget, az ölében ringatta, és énekelt neki. Máskor pedig sírva átkozta az eget, hogy miért mérte rá a sors ezt a csapást...
Csuri két dolgot szeretett igazán a szűk kis életében: a bátyját és az evést. Rajongva hörgött, amikor Bencét meglátta, rövid karjait nyújtogatta, s amikor hozzáért, az se zavarta, hogy Bence undorodva fejti le magáról Csuri karjait. Amikor pedig megterítettek neki a kisasztalon, mert a családi nagy asztalnál nem ehetett, mohón vetette rá magát a zsíros ételekre, két kézzel, evőeszköz nélkül falt, tömte magába az ennivalót.
Az orvos többször figyelmeztette a szülőket:
- Ne etessék ennyit. Aki ilyen szívbajjal született, annak megárt a kövérség, bele is halhat!
"Bele is halhat..."
Bence agyában ez a mondattöredék motoszkált, amióta meghallotta az orvos szavait. S fejében lassan alakot öltött a gonosz szándék.
Titokban elkezdte etetni Csurit. Még a saját adagjáról is lemondott, azt hazudta a szülőknek, hogy a szobájában vacsorázik, közben félretette az ételt, s amikor már mindenki nyugovóra tért, beosont Csurihoz, fölkeltette, és elétette a szalonnát, oldalast, vastag karéj kenyeret. Csuri pedig boldogan falt, lihegve tömte magába a második vacsorát, közben még nagyobb rajongással pislogott Bencére.
Bence undorodva nézte, ahogyan Csurinak a dunyhára folyik a nyála, s majdnem elhányta magát.
De kibírom, gondolta, bármit kibírok, csak vigye el a szíve végre...
Az orvos meg csak csóválta a fejét minden alkalommal, amikor Csurit meglátogatta.
- Mondom én, hogy nem tesz jót ennek a gyereknek a sok evés, akármilyen is... Nem fogja bírni, Elzsírosodik a szíve, még meglássák, megmondtam én...
Csuri pedig csak nőtt, nagy hájfeje akkora volt, hogy alig fért el a párnán, a teste pedig egyre szétfolyóbb lett. Már mozogni is alig tudott, pedig az anyja állandóan hajtotta volna az udvarra, legalábbis a pitvarra, hogy mozogjon, sétáljon, levegőzzön szegény.
Bence titokban örült, hiszen egyre kevesebbet kellett sétálni vinnie a faluba, a világ csúfjára, hogy az összes suhanc őrajta mulasson.
Egyszer aztán mégis rájuk szólt az anyjuk, hogy menjenek ki Bencével az erdőszélre, most elkelne egy kis tüzelőfa, amíg nem jön meg a rakás az udvarba, hidegre lett az ősz eleje.
Bence könnyezve fogta kézen Csurit. Alighogy kiléptek a kapun, elengedte a kezét. Csuri torkából örömteli bőgések törtek fel, ahogyan a roppant testét vonszolta, s igyekezett Bencébe kapaszkodni.
Bence rázkódva fejtette le magáról öccse kezét.
- Tágulj innen, te... te... idióta!
Még maga is megijedt ettől a szótól, de az ijedséget felváltotta a beléje ivódott gyűlölet, amit Csuri iránt érzett, az állandó megaláztatások miatt. Idióta, igen. Utálatos idióta!
Lassan sötétedni kezdett. Bence nógatta Csurit, pedig legszívesebben az erdőben hagyta volna, hogy soha ne találjon haza.
- Gyere már, mert itt veszejtelek, no! - S elindult.
Aztán egy pillanatra megállt. Üvöltést hallott, de nem Csuriét, távolabbról jött. A szíve hevesen vert. Farkasok, gondolta. Ilyen közel soha nem jöttek még a faluhoz...
Nem tudta, mit csináljon. Visszaszaladt Csuriért, aki ott állt, bambán vigyorogva. Elkezdte húzni Csurit.
- Gyere már, te! Gyere, no! Jönnek a farkasok!
Bence most már nagyon félt. A hangok ijesztően közelről hallatszottak.
Csuri hirtelen lecövekelt, és előrenyújtotta a nyakát. Felnyögött. Ekkor Bence is meglátta, villant a farkasok szeme. Reszketve megállt, szinte sokkot kapott, egy hang se jött ki a torkán.
Az egyik farkas rárontott. Bence hanyatt esett, és úgy érezte, itt a vég. Lepergett előtte az élete, mint megannyi filmkocka, és éles fájdalmat érzett a karjában, amint a farkas teste ránehezedett.
Lehunyta a szemeit, és ordított a fájdalomtól.
Egyszer csak érezte, hogy a szorítás enged.
Nagy nehezen felült, majd meglepetten érezte, hogy Csuri visszalöki a földre, és eltakarja a testével.
Csuri üvöltött, amint a farkas széjjelszakította a tagjait. Bencét szinte teljesen ellepte az öccse vére, a fejére, szájába folyt.
Elájult. Arra riadt, hogy egy embercsapat keltegeti. Férfiak paskolták az arcát, vízzel öntözgették a fejét. Pillanatok kellettek ahhoz, hogy felidéződjön előtte, mi történt...
Óvatosan megpróbált felülni.
Mindenütt vér... csak ennyit látott. S meghallotta, amint az apja felzokog.
- Édesapám... Hol van Csuri? - kérdezte rekedten.
Az apja nem felelt.
Bence körülnézett, és meglátott egy zsákkal letakart halmot. Embertetem volt. Egy roppant test teteme.
Bence megértette, felfogta egy pillanat alatt.
- Megmentette az életemet... - suttogta döbbenten. - Csuri megmentette az életemet...
Az apja zokogva bólintott. - Meg, fiam. Megmentette...

Csurinak nagyon szép temetése volt. Az egész falu eljött, Bencét, a testvérét kivéve. Bence innentől fogva nem mozdult ki a házból, évekig, egyáltalán nem tartott kapcsolatot senkivel, nem járt iskolába, templomba, ott élt a házban, a szüleivel, s miután a szülei meghaltak, magányosan.
A ház küszöbét nem léphette át senki, a kerítésen se lehetett belátni az udvarra, befedte a sövény.

Idáig tartott Nagyanyó meséje. A Csuris Bencéről.
Hogy aztán mennyi volt igaz belőle... Ki tudja...

Vesztergom Andrea
 
 
0 komment , kategória:  Vesztergom Andrea  
Címkék: elkerülhetetlen, csimpaszkodott, figyelmeztette, megaláztatások, legszívesebben, előrenyújtotta, kidüllesztette, elfelhősödött, megterítettek, mondattöredék, visszaszaladt, hallatszottak, odakucorodtak, gondolatában, történeteket, takarmánnyal, átöröklődnek, anekdotaként, megszülessen, rettenetesen, meglátogatta, elzsírosodik, ránehezedett, felidéződjön, felidéződnek, hengergőzött, semmirekellő, megnyugtatni, asszonyoknak, megszülethet, megbüntetnék, vénasszonyok, ellenkezőleg, alkonyattájt, nyújtogatta, mindenkiről, nyári estéken, élet faluhelyen, vénasszonyok kiülnek, kapu melletti, ólakba zárták, disznókat megetették, utolsó pillantást, téesz felé, régmúlt hajnalok, egész falut, állatokat takarmánnyal, embereket munkával, régmúlt időkre, falvak olyanok, történések átöröklődnek, nagyon öregek, Vesztergom Andrea, Csuris Bence, Amikor Bence, Visszaszaladt Csuriért, Ekkor Bence, Csuris Bencéről,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Könnyáztatta asszonysorsok  Talpra vándor  Atyám !  ...és mégis ráismersz  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Mély, puha álom - sárga féltés  Üdvözöllek az oldalamon  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  A magukat nyílt és őszinte emb...  Facebookon kaptam  A gyász  Petőfi Sándor - A tavaszhoz  Nyíljatok meg  Facebookon kaptam  Nem foghatunk rá minden sérülé...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Intelem  Szent-Györgyi Albert gondolata  Kakaós piskóta  Ne engedd el kezem!  A magukat nyílt és őszinte emb...  Szép estét kedves látogatóimna...  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Amikor még rangja volt...  A szív és a cselekvés egységes...  Törött csészék  Szent-Györgyi Albert gondolata  Jó éjszakát  Várnai Zseni - Petőfi márciusa  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Mindig tud adni ,  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó kislány  Ne feledjük: a föld jóval több...  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Alvó cica  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A halolaj és a hal még a migré...  A magukat nyílt és őszinte emb...  Ez a miénk!  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó cica  Facebookon kaptam  Talpra vándor  Alvó baby  Szabó Norbert – Szabadsá...  Nagy László - Szerelem emléke  Gősi Vali - Tükre lennék...  képre írva Március 15 -re emlé...  Esti kép  William Shakespeare-től idéze...  Könnyáztatta asszonysorsok  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Rőzsehordó nő szobra  Imádkozás Krisztus értelméért  A magyar sajtó napja március 1...  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Mi a különbség  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Alvó cica  A gyász  Márciusi eső  Könnyáztatta asszonysorsok  A tékozló és Isten gondviselés...  Kokárda  Nagy László - Szerelem emléke  Házi botox  Könnyáztatta asszonysorsok  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Facebookon kaptam  Alvó kislány  A szív és a cselekvés egységes...  Facebookon kaptam  Az agyat és a csontokat is erő...  Evan Esar tollából  Facebookon kaptam  Esti kép  Facebookon kaptam  Atyám !  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Rejtő Jenő versei  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Imádkozás Krisztus értelméért  Facebookon kaptam  William Shakespeare-től idéze...  Szeretettel 
Bejegyzés Címkék
nyári estéken, élet faluhelyen, vénasszonyok kiülnek, kapu melletti, ólakba zárták, disznókat megetették, utolsó pillantást, téesz felé, régmúlt hajnalok, egész falut, állatokat takarmánnyal, embereket munkával, régmúlt időkre, falvak olyanok, történések átöröklődnek, nagyon öregek, gyerekek újra, mesévé alakított, magunk baja, másokéval foglalkozni, gyerekek odakucorodtak, falu legszélén, emberek szemébe, gyerekek féltek, gyerekek számára, lehető legrémesebb, beavatottak részletes, apja ráhagyta, gyerekből orvos, asszony pedig, várva várt, asszony büszkén, bába ijedten, arca olyan, fejéhez képest, kopasz csurimadár, többi gyerek, nagy fejét, hasznát venni, anya nagyon, egész falu, világ csúfjára, ölében ringatta, családi nagy, zsíros ételekre, orvos többször, mondattöredék motoszkált, orvos szavait, gonosz szándék, saját adagjáról, szobájában vacsorázik, második vacsorát, dunyhára folyik, szíve végre, fejét minden, teste pedig, anyja állandóan, összes suhanc, roppant testét, ijedséget felváltotta, beléje ivódott, állandó megaláztatások, erdőben hagyta, pillanatra megállt, szíve hevesen, hangok ijesztően, farkasok szeme, egyik farkas, farkas teste, szorítás enged, farkas széjjelszakította, öccse vére, embercsapat keltegeti, apja felzokog, zsákkal letakart, roppant test, pillanat alatt, apja zokogva, testvérét kivéve, szülei meghaltak, elkerülhetetlen, csimpaszkodott, figyelmeztette, megaláztatások, legszívesebben, előrenyújtotta, kidüllesztette, elfelhősödött, megterítettek, mondattöredék, visszaszaladt, hallatszottak, odakucorodtak, gondolatában, történeteket, takarmánnyal, átöröklődnek, anekdotaként, megszülessen, rettenetesen, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 442 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 137
  • e Hét: 2397
  • e Hónap: 24297
  • e Év: 113907
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.