|
2019-04-22 14:08:36, hétfő
|
| |
| |
Tandari Éva:
Késő
Megkésve akar megadni az élet
mindent, mi múltunkból elmaradt:
Nem érti mért van, hogy csak réz - drótnak látunk
idővel minden aranyfonalat...
De az ifjúi álmok már öregedő szívvel
csak zavarnak, és könnyes lesz tőlük szemünk,
és nem pihentet egy ábrándos éjjel;
már csak fáradtan, megtörve, kiégve ébredünk!
Nem izzít már a szenvedély ,
s a szélviharnak -- nem lázadva megyünk,
- de csöndesen parázslik az életkedv,
s a szélben már elfedjük fejünk...
És nem várjuk tán még a Halált,
- de nem öröm már az sem, hogy élhetünk,
mert lassan tövig ég pislogó gyertyánk,
és minden csepp viaszban -- ott olvad el életünk...
És dühít tán még, ha azt kérdik: minek?!
És adnánk is tán , csak nem tudjuk; kinek?!
S mire eldőlne végül is; minek, és kinek ,
mit adnánk, és kapnánk;
már rég nem kell senkinek ...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TANDARI ÉVA VERSEI 2. |
|
|
|
Címkék: szélviharnak, aranyfonalat, szenvedély, múltunkból, csöndesen, gyertyánk, parázslik, életkedv, ábrándos, fáradtan, megtörve, senkinek, megkésve, elfedjük, élhetünk, zavarnak, ébredünk, elmaradt, viaszban, pihentet, szemünk, könnyes, megyünk, kapnánk, eldőlne, életünk, pislogó, szívvel, szélben, lázadva, tandari, megadni, mindent, drótnak, öregedő, látunk, ifjúi álmok, ábrándos éjjel, Tandari Éva,
|
|
Offline
