|
2019-10-10 11:29:56, csütörtök
|
| |
| |
Ady Endre : Az elsüllyedt utak
Hívott a titkok nagy mezője,
Kellette magát száz sima út
És én legényesen, dalolva
Csaptam mögöttem be a kaput.
Valamennyi út fölfelé tört,
Ragyogón és virágba veszőn
S én feledtem a csendes udvart,
Rohantam részegen a mezőn.
Rohantam dalosan s vakultan,
Befogtak új, csodás illatok
S száz út végén nem vettem észre,
Hogy már minden utam elhagyott.
Sehol, sehol a régi hajlék,
Ködbe és éjszakába borult
Rét, út, virág, illat és udvar,
Kapu, hit, kedv, mámor, nóta, múlt.
Vad bozótok el-elbuktatnak,
Emlékek és borzalmak között
Taposom a vaksötét pusztát,
Sorsomat és a sűrű ködöt.
Vissza, a vén csöndes udvarba
Elsüllyedt azóta mind az út
S távolból hallom, ködben, éjben,
Hogy nyitogatnak egy vén kaput.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: elbuktatnak, nyitogatnak, valamennyi, elsüllyedt, legényesen, borzalmak, éjszakába, elhagyott, rohantam, befogtak, vakultan, részegen, feledtem, ragyogón, mögöttem, kellette, sorsomat, vaksötét, távolból, udvarba, csöndes, virágba, illatok, csendes, fölfelé, emlékek, taposom, dalosan, bozótok, pusztát, dalolva, csaptam, hallom, ködben, hajlék, borult, elsüllyedt utak, titkok nagy, csendes udvart, régi hajlék, vaksötét pusztát, sűrű ködöt,
|
|
Offline
