|
2019-12-13 09:30:49, péntek
|
| |
| |
Ady Endre : Menekülés az Úrhoz
Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.
Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbőszebb óránk se volt léha.
Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyű akkord.
Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.
Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.
Adjuk Neki hittel magunkat,
Ő mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.
Mert ő mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: szörnyüséges, imádkozásunk, kilyenekben, imádkozzunk, valahogyan, elfeledtük, legbőszebb, megszakadt, mindenképp, lehetetlen, imádkozni, mégiscsak, hinnivaló, menekülés, fülünkben, elhittünk, magunkat, muzsikál, higgyünk, kisértet, szépeket, betakar, szörnyű, voltunk, törődik, akartan, tudtunk, világon, hittünk, legjobb, velünk, nagyon, vissza, tiszta, poklot, emberé, világon élni, van-vagy-nincs Úrnak, Adjuk Neki,
|
|
Offline
