|
2020-03-02 10:54:48, hétfő
|
| |
| |
Kamarás Klára : Négyszemközt
Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...
Te hallod még?
- Tovább! Tovább!
Remény? Hát persze:
Mindig van remény,
míg tart az út,
pedig végül mindenki odajut...
Tudjuk, hogy nem számít hova
visz el a szent Mihály lova...
Csak míg a saját lábunkon megyünk,
addig fontos: hogyan
botladozunk, és vándorlunk tovább,
egy kicsit sírva, kicsit boldogan...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5 |
|
|
|
Címkék: négyszemközt, botladozunk, vándorlunk, göröngyben, förgeteg, lábunkon, mindenki, kimondom, koszorúk, boldogan, küzdést, valahol, kamarás, kesereg, elsodor, megyünk, majdnem, virágok, néhány, nekünk, végleg, botlik, minden, remény, fontos, életet, odajut, múlttá, tudjuk, legyen, tovább, kicsit, mindig, persze, számít, hallod, szent Mihály, saját lábunkon, kicsit sírva, Kamarás Klára,
|
|
Offline
