2020-06-01 09:00:44, hétfő
|
|
|
Úgy, mint akkor régen
Azt képzelem, mezítláb szaladok a réten,
s vidáman mosolygok, úgy, mint akkor régen,
mikor még a sárgult búzák égtetőig értek,
mikor még íze volt a cukrozott kenyérnek.
Azt képzelem, virágzó cseresznyefán ülök,
s mint a kék szárnyú pillangó messzire repülök,
át a dombokon-hegyeken, kis patakokon,
óriási hegytetőkön, szikla-ormokon.
Azt képzelem, anyám, göndör hajam fonja,
s piros masni köt az elválasztott sorba,
majd homlokomra csókolja jó anyai szívét,
hogy mindig érezzem annak melegségét.
Azt képzelem, hogy élek, és élni tanítok,
azokat kiknek szemeiben alkony-könny ragyog,
kik deres hajuk barnulását rég elfeledték,
kik tarisznyából ették a királyok étkét.
Azt képzelem, hogy körülöttem mind az emberek,
jóságosak, kedvesek, érzőlelkűek,
kikben ma is fellelhető az a boldog gyermekkor,
mely ékes madárhangként szívünkbe dalol.
Kun Magdolna
|
|
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
Címkék: madárhangként, cseresznyefán, tarisznyából, elválasztott, hegytetőkön, érzőlelkűek, gyermekkor, elfeledték, fellelhető, körülöttem, homlokomra, barnulását, melegségét, jóságosak, szemeiben, patakokon, mosolygok, cukrozott, szívünkbe, kenyérnek, képzelem, királyok, dombokon, csókolja, messzire, pillangó, kedvesek, hegyeken, magdolna, égtetőig, mezítláb, szaladok, sárgult, emberek, érezzem, repülök, sárgult búzák, cukrozott kenyérnek, elválasztott sorba, királyok étkét,
|
|