|
2020-10-26 10:43:29, hétfő
|
| |
| |
Hulló falevelek
Titokban az ember is fájva könnyezik,
mikor az első rőt levél a fáról leesik,
mert arra gondol mily sokan is vannak,
kik őszi levélként már avarban szunnyadnak.
Mi sem vagyunk mások mint az a falevél,
mely keringve száll, és fájva földet ér.
Fájva, hisz bármerre is tekint, mindenhol azt látja,
hogy sodródik vele minden levéltársa.
Falevélként élünk, falevélként halunk,
mert a Jóistentől mi is véges időt kapunk,
hisz egy nyár az életünk, s egy színes tavasz,
mielőtt téli álmot aludnánk az avarhant alatt.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
Címkék: szunnyadnak, falevélként, jóistentől, levéltársa, könnyezik, mindenhol, levélként, falevelek, magdolna, titokban, bármerre, sodródik, keringve, aludnánk, avarhant, mielőtt, avarban, életünk, vagyunk, falevél, halunk, földet, leesik, kapunk, színes, tekint, tavasz, minden, vannak, gondol, száll, fájva, látja, alatt, hulló, élünk, fáról leesik, színes tavasz, avarhant alatt,
|
|
Offline
