|
2021-01-15 15:58:24, péntek
|
| |
| |
"Tilda néni, a napközis tanítónő, hetek óta
figyelte Ildit, a néhány napja még kedves-cserfes,
mindenre figyelő kislányt - hogyan
bújik meg az utolsó sorokban írást,
vagy tanulást mímelve.Ha felszólítja, összerezzen,
tétován áll fel.Ha ugyan feláll.
Kérdéseire zavart hallgatással válaszol, kibámulva
az ablakon.
Egy éve még csillogó, búzavirágkék szemében
kihunyt a fény, és ha ránéz - mintha
nem is látná.
A tantestületi szobában megszólította Ildi osztályfőnök nőjét:
- Zsófikám, te tudod, mi
történhetett Z. Ildikóval? Az felhúzta a vállát:
- Nem tudom, de minden tárgyból egyre gyengébb.
Ha felhívom, csak néz,
feltápászkodik, de meg se szólal, pedig az
az érzésem, tudna felelni, ha akarna.
Értelmes kislány, legalább is eddig az volt.
Most mintha le volna bénulva.Vagy a haját
csavargatja, vagy ceruzája végét rágja, de nem hinném, hogy tudja, mit csinál. A keze már külön él.
Ki van cserélve az a kislány. Valami kellett, hogy történjék vele.
Ezután Tilda néni az uzsonnaszünetben
félrehívta Kingát, akiről tudta, hogy Ildi
legjobb barátnője, s hogy a szülők is összejárnak.
- Te Kingus, mi van Ildivel? Beteg, vagy
meghalt valakijük? - Úgy tudom, együtt szoktatok hazamenni.Jársz még hozzájuk?
Kinga pár pillanatig zavartan hallgatott.
Nem nézett tanítónője szemébe, úgy válaszolt:
- Külön járunk haza.
- Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor miért?
- Mert én sietek.
- Ildi nem?
- Ildi hátrafelé megy, és az sokáig tart.
- Mit csinál Ildi?
- Hátrafelé lépked, és sokszor el is esik.
Úgy megy haza, van fél óra, amíg hazaér.
- Mióta jár így Ildi?
- Már régen. De ne tessék neki visszamondani. Nem akarok árulkodós lenni.
A tanítónő megsimogatta Kinga fejét, és
elengedte. Ám, amikor sorbaállás után
hazaküldte a napközis osztályt, s a gyerekek
már szétszéledtek, ki erre, ki arra, kisietett
a sarokra, ahonnan beláthatta az egész utcát, amelyen Ildinek kellett hazamennie. Öt-hat háznyira meg is látta a
szőke, copfos kislányt, hatalmas hátitáskája
alatt görnyedten lépkedett hátrafelé
óvatosan, hogy el ne essen. Időnként a
kerítésbe fogózkodott. Aztán újra nekiindult.
Másnap egy fiatalabb kolléganőjét kérte
meg, hogy engedje haza a gyerekeket. Ő
meghúzódott Ildiék utcája sarkán.Sok
gyerek futott el mellette. Ki észrevette, ki
nem. Kergetőzve siettek hazafelé. Aztán
meglátta a kislányt hátrafelé imbolyogva közeledni. Megvárta, és kitárt karjaival magához ölelte. Az félig megfordult, és
rémülten nézett fel rá. A szeme megtelt könnyel, szája legörbült.
- Ne sírj Ildi, nincs semmi baj. De ha már
összefutottunk, megmondanád, miért mégy hátrafelé?
Ildi lehajtotta a fejét, és cipője orrával apró
köröket rajzolt az utca porába. A tanítónő
érezte, hogyan rázkódik a válla a hangtalan sírástól...
Ő is anya volt, még szorosabban szorította
magához a gyereket, aki ölelő karja közé
fúrta a fejét, és szinte nyüszített. A tanító-
nő türelmesen várt. Majd egyik kezével Ildit
simogatva, a másikkal óvatosan felemelte
az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- Most már meg tudod mondani, miért mégy hátrafelé?
- Hogy visszafelé menjenek a napok.
- Mit csináljanak?
- Visszafelé menjenek. Addig, amíg apu
és anyu szerették egymást, és nem akartak elválni.
Újra Tilda néni ölébe fúrta a fejét.
Az megrendülten ölelte magához a kislányt.
Aztán megszólalt:
- Gyakran láttam hol apukádat, hol anyukádat
érted jönni. Mostanában nem kísérnek haza?
- Ha ráérnek, valaki elibém jön. Vagy apu,
vagy anyu. Ha sötétedik, biztosan értem jön valaki.
- Nem kérnéd meg őket, hogy lépdeljenek
veled együtt ők is visszafelé?
A kislány szemében fel szivárványlott a
fény, ahogy tanítónőjére nézett:
- Igazán megkérjem aput és anyut?
- Azt, aki éppen először érted jön. Aztán a
másikat is. Azt is mondd el nekik, miért kéred erre őket.
Gyorsan lehajolt, megcsókolta a kislányt,
és elsietett. Nem volt nála zsebkendő.
Szüksége lett volna rá. A saroknál visszafordult.
Ildi tovább lépkedett hátrafelé. Egyszerre integettek egymásnak. A tanítónő, amíg végigsietett a folyosón, akaratlanul vésett arcú, egyre komorabb, szótlanabb férjére gondolt, akit mostanában elhanyagolt. Miért is? Hiszen valamikor annyira szerették egymást. Ma már alig váltanak egy-egy szót. Mindketten csak gürcölnek-egy szem gyerekükért. Megszólalt az iskola csengője. Amikor felkapta a kabátját, átvillant rajta: Istenem, mi lenne, ha én is hátrafelé mennék haza? Pillanatig elmerengett. De régen mondta ki ezt a szót: Istenem! És kimondta:
- Istenem, csak sikerülne neki és nekem is."
GYÖKÖSSY ENDRE |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: uzsonnaszünetben, összevesztetek, szivárványlott, feltápászkodik, összefutottunk, visszamondani, szétszéledtek, megszólította, visszafordult, búzavirágkék, tanítónőjére, megsimogatta, tantestületi, hallgatással, megrendülten, osztályfőnök, kolléganőjét, történhetett, végigsietett, felszólítja, elmerengett, lépdeljenek, összejárnak, megcsókolta, hátitáskája, összerezzen, meghúzódott, fogózkodott, elhanyagolt, szorosabban, csináljanak, gyerekükért, megmondanád, akaratlanul, csavargatja, félrehívta, napközis tanítónő, néhány napja, utolsó sorokban, tantestületi szobában, sokáig tart, tanítónő megsimogatta, napközis osztályt, egész utcát, fiatalabb kolléganőjét, kislányt hátrafelé, félig megfordult, szeme megtelt, utca porába, hangtalan sírástól, másikkal óvatosan, szemébe nézhessen, Ezután Tilda, Újra Tilda, GYÖKÖSSY ENDRE,
|
|
Offline
