|
1/18 oldal
|
Bejegyzések száma: 172
|
|
|
|
2024-04-18 21:00:12, csütörtök
|
|
|
Gyökössy Endre - Virágok virága
Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,
Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!
Szórd be illatoddal!
A sok magyar házat,
Honnan az örömet
Elűzte a bánat,
Hol már a tűrésben
Fáradt az alázat.
Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:34:12, csütörtök
|
|
|
Weöres Sándor - A hársfa mind virágzik..
A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
Nyílnak feléd a lányok,
mint ékszer-ládikók -
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.
Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.
A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
|
|
|
0 komment
, kategória: Weöres Sándor |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:30:07, csütörtök
|
|
|
A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség,
melyből végtelen erő keletkezik.
Leonardo da Vinci
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:27:38, csütörtök
|
|
|
Szabolcska Mihály - Ákácfavirág
Tele van a város
Ákácfavirággal,
Ákácfavirágok
Édes illatával.
Bolyongok alattuk
Ébren álmodozva,
Mintha minden egy ákácfa
Nekem virágozna!
Mintha a nagy utcák
Lármája elülne,
S körültem a város
Faluvá szépülne:
Mintha csak ott járnék
A mi kis falunkba':
Ráösmerek illatáról
Minden ákácunkra...
Ákácfaerdőség,
Kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom
Ezer szép emléke:
Milyen gyönyörűség
Gondolni is rátok,
Házunk előtt bólingató
Ákácfavirágok!
...Óh, hol van az álmom,
Mit alattuk szőttem?
Az a világ, ami
Akkor állt előttem?
Hoválettél, hová,
ábrándok világa?
Te maradtál csak belőle
- Széthullóba, veszendőbe -
Ákácfa virága!
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:23:04, csütörtök
|
|
|
Tóth Ágnes - Szervusz pad
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy pad. Ez a pad egy hosszú utcán állt egy négyemeletes tömbház előtt és nagyon kényelmes ülőalkalmatosságnak bizonyult. Szívesen fogadta a megpihenni vágyó embereket, a nehéz szatyrokkal érkező asszonyokat, az idős, fájós lábú és derekú öregeket, a csacsogó gyerekeket, akik kiizzadva huppantak le rá a sok szaladgálás után és még szívesebben adott helyet a szerelmespároknak, akik szép szavakat suttogtak egymásnak, csókolóztak és a pad támlájába vésték nevük kezdőbetűit. Hallgatta a legfrissebb híreket, amit a pletykásabb asszonyok fecsegtek el egymásnak, talán kicsit el is szundított a sok duruzsolástól, sőt egy-egy hajléktalannak is pihenést nyújtott éjszakára, örülve, hogy ágynak álmodják őt reggelig.
Fiatal, de már szépen lombosodó fa nyújtott árnyékot a pad mögötti keskeny zöldövezetben. Rigók fészkeltek, fütyörésztek rajta és a pad a pihenő emberekkel együtt örömmel hallgatta a csodálatos trillát. Boldog szerénységgel állt ott már egy évtizede, pihenést nyújtva az embereknek. Nem tudta, hogy ő egy kuriózum, ritka példány, mert a város utcáin nincsenek pihenést szolgáló padok, csak a parkokban, és éppen ezért veszik nagy hasznát és becsülik meg őt az erre vetődő, megfáradt emberek.
Ráláttam arra a padra az ablakomból. Elnéztem a különböző nemű és korú embereket, akik megpihentek rajta és jó érzés töltött el. Hogy miért? Mert jó volt látni, hogy ebben a fárasztó világban, ahol az örömök fő forrása a pénz, pár szál deszka is boldoggá tudja tenni az embereket. Magamban áldottam azt a személyt, aki a háza elé állította ezt a padot.
Ám a tegnap, amikor kinéztem az ablakon, hiányérzetem támadt. Először nem tudtam miért. Aztán rájöttem, hogy hiányzik a pad. Valaki lefűrészelte és csak a padot tartó lábak csonkjai meredeztek árván a járdaszélen. Döbbenten néztem a helyét és nem akartam hinni a szememnek. Mi történhetett?
Talán a földszinten lakók megunták a padon ücsörgők tereferéit hallgatni? Vagy valakinek kellett a deszka? Netán a városrendezési hivatal vágatta le, mert nem volt engedély arra, hogy ott álljon? Nem tudom, nem tudhatom. De bárki is tette, egy kedves, a környezethez tartozó, a megfáradt emberek pihenését tíz évig szolgáló bútordarabot végzett ki. Eltűnt hát a sokunk pihenését szolgáló pad épp úgy, mint sok más apró örömforrás is, ami egykor körülvett minket ebben a városban.
Szervusz pad! Köszönjük, hogy voltál!
|
|
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:18:38, csütörtök
|
|
|
Áprily Lajos - Gyümölcsoltó
A néma telken láttalak.
Bimbózott sűrűn már a kertünk.
A szíved mély volt és sötét.
Minket kerestél. Nem feleltünk.
Tűz gyúlt a szomszéd fák alatt.
Szélben körülölelt a füstje.
Aztán kék szárnnyal szállt tovább
szagos fűzekre, vízezüstre.
A mozduló erők között
sokáig álltál gyenge vállal.
Tudtad, hogy nincs több fegyvered
ütközni végzettel, halállal.
Aztán gondoltál messze, ránk.
Két csillapító, barna szemre.
Kolostor-csendre Váradon.
Egy kézre. Tán az én kezemre.
S indultál vissza. Vert a fény.
Csodálkoztál: a nap ragyoghat?
A lelkedben, mint drága súlyt,
hordoztad a szelíd halottat.
|
|
|
0 komment
, kategória: Áprily Lajos |
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:13:37, csütörtök
|
|
|
Garai Gábor: Takarítás
Porrongyait rázza az ég,
foszlik a szürkeség; tavasz van.
Fény-pihéktől dagad a kék
szellőző sztratoszféra-paplan.
Olvasztott viaszként a nap
fényesre keni a mezőket.
A rendetlen bokrok alatt
zsörtölődő szelek söpörnek.
Egy virágzó fa megremeg;
még szédeleg s elrévedőn néz
mint hálóinges kisgyerek
kit fölzavart a sürgölődés.
|
|
|
0 komment
, kategória: Garai Gábor |
|
|
|
|
|
2024-04-17 18:27:28, szerda
|
|
|
Dsida Jenő - Az Isten szeret
Az este bús,
a szél irigy.
Parányi mécs
be szürke így.
Susog, beszél
száz sírverem
és messze egy
tükrös terem.
Sok bánatunk,
kevés derünk -
angyal, vezess,
gyerünk, gyerünk!
Forogni fog
sok fürge kör,
villogni fog
ezer tükör.
Egy árva mécs,
egy kis szavam:
ezernyi mécs,
ezer szavam.
Valami nagy,
sötét keret...
Az ember sír.
Isten szeret.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2024-04-17 18:22:44, szerda
|
|
|
Minden léleknek szüksége van arra, hogy időnként elvonuljon a világ zajától, és megtalálja a tökéletes békességet. (....)
A világon több millió olyan lélek van, aki nem bírja elviselni a csendet; nekik szükségük van az állandó zajra és nyüzsgésre,
mert kívül-belül nyugtalanok.
Azt mondom neked, hogy a béke és nyugalom órái nagyon értékesek a háborgó világban.
Keresd a békés, csendes alkalmakat, és ha megtaláltad őket, merülj el bennük."
(Eileen Caddy)
A fotós kutyája Bambi
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
1/18 oldal
|
Bejegyzések száma: 172
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
6 db bejegyzés |
e hónap: |
172 db bejegyzés |
e év: |
891 db bejegyzés |
Összes: |
10031 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1109
- e Hét: 2964
- e Hónap: 6714
- e Év: 75634
|
|
|