|
2019-11-17 20:18:13, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Gyurkovics Tibor - Örök levél
(1953 júniusában)
Örökre írom ezt a levelet,
Ezt írtam tegnap s írom holnap is,
Elfeleditek könnyen, meglehet,
Hisz elfeledjük még a holtat is.
Barátaim, kik vagytok - egynehány,
Költői vallást tenni - rossz szokás,
S bár görcsbe kényszeríti büszke szám
A megértés, s az alakoskodás,
S elvisz idő, elválaszt majd a tér
És más irányba kell majd mennetek,
Egy régi költő mindig visszatér:
Örökre írom ezt a levelet:
Nehéz szavaknak, emlékeknek - állni,
Kiállni fájó, gyilkos nyíl elé,
Mert életünket elveheti bárki,
De a halálunk csak az Istené.
Szerelmek, régi órák és tanárok
Az ifjúság bolond, szép napjai
Után feltűnnek más, komor határok
És gyermekeknek lesztek apjai.
Jézus azt mondta, jézusi tanítvány
Arról ismerszik meg majd, hogy szeret,
És nem közénk való, csaló, és hitvány,
Aki hazug és aki nem szeret.
Egy szó űzött el engem is hozzátok,
Bár én magam se vagyok semmi se.
De életemet verje meg az átok,
Ha bennem marad ez a dús ige.
Mint fantom kergetett sok éjen által,
Hogy ilyen terhet rátok rójak-e?
Mint érző, komoly őrült meditáltam
Márkussal együtt: kössek, oldjak-e?
E szó vajúdott bennem, mint anyában
Vajúdik fájó, áldott csecsemő,
Kit, míg hordanak, féltenek javában,
Nem tudni még, hogy meddig, mire nő?
Barátaim, most mégis ide hoztam,
Hogy köztetek legyen konok, erős.
Teremtője és apja-anyja voltam
És mindenért én leszek felelős.
Az életét a szenvedés befutja,
Mint tiszta kertet benövi a gyom,
De könnyes, göröngyös diadalútja
Könnyét, sebét és átkát vállalom.
Ki így, ki úgy, elválik mostan tőlem
S ez mindnyájunkat készületlen ér,
Hisz egyek lettünk búban és erőben,
Közös erünkben sok-sok csöppnyi vér.
Dalt zengeni, és emlékeknek állni
Rossz érzés ennyi hajszolt év után
S még én is, versben, szóban büszke márki,
Látjátok, én is itt állok sután.
Igét hirdetni nem hívott ma senki,
Lehet, hogy majd örömmel hívni fog,
De ebben is illőbb ma kételkedni,
Olyan kétséges - mint egy hittitok.
Barátaim, e rangra érdemes
Kevés fiú, s e rang, ez kötelez.
(Mert jön majd sok-sok szép és érdekes
És fonnak sok-sok hideg kötelet.)
Mindegy. Kiket itt illet ez a szó,
Kiket nem illet, úgy se veszi fel,
Most, hogy már lassan indul a hajó,
Kiáltom, állom: megmarad a jel.
Jézus azt mondta, (neki könnyű volt,
Istennek lenni szép és érdekes,
Emberként élni bizarr, szörnyű mód -
De ez káromlás, és felesleges.)
A szó tovább él, léte emberekben
Nő szenvedésre vagy az égre fel,
Ezért hirdettem és ezért szerettem.
És állom: bennünk megmarad a jel.
Én, Gyurkovics, a sorsomat kivárom,
Nem mondok költőit, sem istenit,
De hiszem, hogy majd szerte a világon
Barátaimat erről ismerik.
Varázsige, öngyilkos bűn velünk,
Az élettel merész versenyfutást,
Igazságot csak egyet ismerünk
S örök jelünk: a meg-nem-alkuvás!
(Megjelent a PoLíSz 100. számában, 2006. decemberben)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
Címkék: versenyfutást, mindnyájunkat, gyermekeknek, elfeleditek, kényszeríti, alakoskodás, készületlen, szenvedésre, decemberben, emlékeknek, elfeledjük, gyurkovics, meditáltam, kételkedni, emberekben, felesleges, barátaimat, júniusában, diadalútja, emberként, életünket, elválaszt, megjelent, feltűnnek, göröngyös, szavaknak, szenvedés, mindenért, igazságot, teremtője, hirdettem, ismerszik, márkussal, kergetett, öngyilkos, egynehány, régi költő, halálunk csak, ifjúság bolond, szenvedés befutja, sorsomat kivárom, élettel merész, Gyurkovics Tibor,
|
|
Offline
