2020-06-18 10:48:05, csütörtök
|
|
|
|
|
|
Ady Endre : Paul Verlaine álma
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jőn, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
Címkék: kedveseinké, szobrokénak, homlokomnak, emlékszem, frissítve, messziről, hallgatag, fénytelen, suhanása, elnémult, áttetsző, verlaine, verejték, sohasem, omolnak, látomás, különös, álmodom, ismerek, patakán, könnyei, talány, szívem, csupán, mélyen, komoly, szavak, nézése, megért, zendül, lágyan, sápadt, sohase, szeret, áldott, drága, Paul Verlaine,
|
|