|
2020-11-27 17:05:25, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Végh György: Őszi akvarell
Kék már az ősz, akár a szilva hamva,
maradj velem, ne hagyj, ne hagyj magamra.
Maholnap itt a hó, a dér, a harmat,
szeress nagyon, kívánlak és akarlak.
Még csillag nincs, az este fénytelen,
tenélküled minden reménytelen.
Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben,
borzong a víz, villózva száll a fodra,
ha itt volnál, ráhajlanék karodra.
Hol vagy, ó merre vagy, mily tájakon,
átfogja torkomat a fájdalom.
A felhők vére rőt, s a vízbe csorran,
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban.
Egy templom tornya felkiált az égre,
emlékezz mindig rám, szemem színére.
Az égen dél felé egy fecske száll,
a boldogság, a nyár oly messze már.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
Címkék: szürkületben, reménytelen, ráhajlanék, tenélküled, boldogság, fénytelen, kívánlak, maholnap, habokban, felkiált, villózva, emlékezz, akvarell, fájdalom, torkomat, templom, szárnya, szeress, csillag, vitorla, akarlak, színére, tájakon, csorran, átfogja, borzong, magamra, karodra, györgy, felhők, volnál, higany, lebben, fecske, minden, messze, szilva hamva, este fénytelen, ónnal-szőtt higany-szín, felhők vére, vízbe csorran, gyöngy habokban, templom tornya, fecske száll, Végh György,
|
|
Online
