|
2021-01-25 18:01:32, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Fekete István - Egyedül
Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.
Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhálótól a falevélig,
Üres fészek, halk nyári emlék,
- Távoli ködök és földes hajlék -
A bedőlt, bortalan pincéig.
Az előbb dőlt be... Odanéztem:
Dől?... Hát dőljön, ha dőlni akar.
Csak a pókháló ne szakadjon,
Arany falevél megmaradjon,
S amit az idő és köd takar.
A szépség, a simogató kéz,
Csíra a makkban: végtelen hit,
Hogy lesz még ünnep a világon,
Elmúlt könnyek a szempillákon
És elmúlt tél - ami melegít...
Tüzet raktam földes szobámban,
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend, enyém a határ
Holnapot váró reménysége.
(Keletkezési ideje ismeretlen)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fekete István |
|
|
|
Címkék: szempillákon, keletkezési, megmaradjon, pókhálótól, reménysége, ismeretlen, verőfénye, szakadjon, szobámban, falevélig, odanéztem, borulása, bortalan, végtelen, tetejére, simogató, holnapot, falevél, makkban, világon, szépség, könnyek, egyedül, pókháló, pincéig, melegít, fészek, vagyok, távoli, raktam, bedőlt, hajlék, földes, fekete, minden, elmúlt, házam tetejére, szél jár…, előbb dőlt, Fekete István,
|
|
Offline
