|
2021-12-23 15:12:15, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Várakozás
A karácsony számomra az elcsendesülést, a gyermekkor békéjét, felhőtlen biztonságát, a lélek átmelegedését idézi régmúlt, hó-tiszta télben, csikorgó fagyban. Jelent egyúttal meghatott, szomorkás, néha fájó könnyeket, félszeg mosolyokat - de leginkább tiszta, felhőtlen gyermekmosolyt idéz, és valami titokzatos csoda megszületésének ígéretét hordozza - már a várakozás idején. Talán e születendő ígéretet hívják szeretetnek.
Kisgyermek koromból a havas-fehér karácsonyokra emlékszem szívesen, a kályhafényes, meleg szoba otthon-illatára, arra, hogy a szüleink végre velünk lehettek, és nem dolgoztak éjt nappallá téve - legalább azokban az ünnepi napokban. A szerény, ezüst-dióval és hófehér vattapamaccsal díszített fenyőfa illatát is érzem újra, és a későbbi, kicsit színesebb karácsonyokra is szívesen emlékezem - már saját gyermekeim boldog várakozásával. Felidéződik a kalács illata, felszakadnak a könnyek is újra és újra eltávozott szeretteimért, újra él emlékeimben az éjfélimisék varázsa, édesapám karácsonyi dalolása: "Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett..." - felelevenedik édesanyám csendes készülődése, amely új értelmet nyert, amióta Ő is emlékképekben jön el hozzám a várakozás idején.
A legfelemelőbb azért ma is a készülődés, a meghitt várakozás, az ünnepi illatok. Talán ilyen lehetett a jászol melege, illata a Megváltó születésekor...
Az Advent a várakozás csendjén túl számomra szüntelen, fájó emlékezés is ... Ilyenkor szinte minden a fiamat idézi, aki imádta a karácsonyt, a készülődést, a titokzatos várakozást -felnőtt korában is, de már sok éve az égiekkel ünnepel...
Hát így volt régen, és így lesz már mindig: könnyekkel, és szomorúsággal fűszerezve, hiszen idén is a temetőben, a gyermekem sírjánál lobban elsőként a karácsony esti gyertya.
... S talán készítek majd megint kis csomagocskákat a szegényeknek,hajléktalanoknak, mielőtt asztalhoz ül a család...
Az ajándék? Legtöbbször néhány szép könyv, közös éneklés, nagy beszélgetések az ünnepi asztalnál.
Azért, ha lehet, szeretnék én is egy ajándékot magamnak: ha karácsony este - legalább álmomban -meglátogatna a fiam, nagyon boldog lennék... Örömkönnyeket sírnék, és könnyeimen át - benső mosolyomat ajándékoznám mindenkinek, akinek szomorú a karácsonya...
A karácsony - és minden ünnepünk talán olyan - olyan lehet... - amilyet megálmodunk magunknak, a lelkünkben... Merjünk nagyot álmodni! Álmodjunk békés,szép karácsonyt magunknak, s másoknak.
Legyen ez a karácsony bár meghatottságtól könnyes, de őszinte, benső mosolyunktól különleges ünnep!
Gősi Vali
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent -Mikulás-Karácsony |
|
|
|
Címkék: hajléktalanoknak, meghatottságtól, megszületésének, gyermekmosolyt, elcsendesülést, vattapamaccsal, csomagocskákat, emlékképekben, várakozásával, szeretteimért, karácsonyokra, beszélgetések, legfelemelőbb, szomorúsággal, felelevenedik, örömkönnyeket, átmelegedését, felszakadnak, kályhafényes, meglátogatna, szegényeknek, mosolyunktól, születésekor, ajándékoznám, megálmodunk, készülődést, legtöbbször, készülődése, mindenkinek, szeretetnek, éjfélimisék, emlékeimben, felidéződik, biztonságát, születendő, karácsonya, karácsony számomra, gyermekkor békéjét, lélek átmelegedését, várakozás idején, havas-fehér karácsonyokra, szüleink végre, ünnepi napokban, kalács illata, éjfélimisék varázsa, legfelemelőbb azért, meghitt várakozás, ünnepi illatok, jászol melege, várakozás csendjén, fiamat idézi, titokzatos várakozást, Gősi Vali,
|
|
Offline
