István király - a 168 óra Online cikke - Mikszáth Új Zrínyiász,Zrínyi Miklós,Szent István,Ráday László,Nagy István,Boldogasszony Mária,Mária Terézia,Szent Jobbot Raguzából,Orseolo Péter,Kovalovszky Dániel, - lovaszmarika Blogja

Továbbiak »

Belépés

			lovaszmarika.blog.xfree.hu
Vágyógyj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van. Wass Albert "A jó embereknek szép haláluk van" Wass Albert			Lovász Lászlóné Marika 1936.09.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

István király - a 168 óra Online cikke

2015-08-26 12:58:53, szerda


	Az öreg király látogatása ,,Az Úr hívatta Gábor arkangyalt és rendeli neki: - Gábor, lemégy a trombitáddal, és háromszor egymásután belefújsz odalent. Ma lesz az ítéletnap. (...) Gábor arkangyal leszállott a paranccsal, és hozzáfogott a munkájához. Trombitáját szép piros szájához emelte, és fujjantott egyet. Egy láthatatlan kéz megfogta, és egy hang mennydörgé: - Állj meg, hiba történt! Néhány ezer évvel eltévesztettük a számítást. Hagyj abba mindent, a világ még tovább marad. Gábor leejté a trombitát ijedten, de már késő volt..." A fenti sorok Mikszáth Új Zrínyiász című művéből valók, és úgy folytatódnak, hogy az Úr tévedése folytán a szigetvári hős, Zrínyi Miklós néhány kollégájával egyetemben feltámad. Ma már azonban nincs kétségünk afelől, hogy mindez csak félrevezetés: megbízható, bár nem hitelesített forrásaink szerint egy nemrég előkerült, 1898-es kéziratváltozatból kiderül, hogy igazából Szent István ébredt fel a trombitaszóra. Csak hát a szerző, begyulladván az egyház várható haragjától, Zrínyire cserélte a nagy királyt, és a valóságról beszámoló riportkönyv helyett egy fikciót adott a nyomdába. Így is lett elég baja egy hős demitizálásával. Tanulság: az ostobákat úgysem lehet megúszni. Az igazi feltámadott, Szent István eközben majd százhúsz évet barangolt át rangrejtve. Sokat olvasott, tanúja volt a huszadik századnak, beleszagolt a huszonegyedikbe, és az élmények hatására gyakran kívánkozott vissza a feledésbe. Ilyenkor évtizedeket aludt, akárcsak kedvenc irodalmi alakja, Simone de Beauvoir egyik halni nem tudó hőse. Nemrég ébredt újra, de hogy megint köztünk jár, arról csak a halandók vágyálmai tudósítanak. Itt van például maga a Vezér, akinek álmában István a parlamenti dolgozószobában materializálódott elő a semmiből, rövid, ősz szakállal és hajjal, kissé sántítva, mert öregkori bajai az új életben sem hagyták el. Gyenge, karcos hangon kezdett panaszkodni arról, hogy mióta bemutatkozott az országban bőséggel elszórt szobrainak, kisebbrendűségi érzése van. Mindenhol domború mellkas várta, dús, kifésült szakáll, nemes arcél, égre meredő tekintet, mint aki épp napi társalkodását folytatja a Teremtővel. Ki tud ennek a képnek megfelelni? Muszáj, felelte a Vezér, aki első izgalmában még attól tartott, az öreg őt kipenderíteni jött vissza, de aztán látta, hogy több benne a kétség, mint az erő és az ambíció. Az a helyzet, mondta a Vezér, hogy a valóság mindig lehangoló és zsarnoki, ezért jobb, ha mi alkalmazunk erőszakot vele szemben, semmint hagynánk, hogy óriási ülepével küldetéses és a nemzet szempontjából nélkülözhetetlen emberekre, konkrétan ránk telepedjen. A sarkunk alatt kell tartanunk őt. A valóság az, folytatta István, hogy még a hódmezővásárhelyi szobromat szeretem a leginkább: a hatalmas lovon egy vékony, belső rémületét láthatóan alig palástoló figura ül. Olyan emberi. Azt a szobrot még ma leszedjük, vágott közbe a Vezér, magát pedig, hmm, megplasztikázzuk egy kicsit, feltöltjük a ráncait, és öreg, könnyező szemét kiszárítjuk. És múltügyi államtitkár lesz. Okosan biccentget az átszabott Árpád-házi fejével, az ellenkezőjére írja át az idegenek szükséges befogadásáról szóló fejezetet az Intelmekben, és mélyen megbánja a Koppánnyal szembeni bűneit. A felesége, Gizella mostantól orosz és nem bajor származék. A többit, ami most nem jut az eszembe, majd megírják az udvari történészek, magának csak be kell tanulnia. A Vezér átnyúlt az asztal fölött, és megpaskolta a király arcát: aztán csak ügyesen, Pista bátyám. A Tanító ezzel szemben minden ijesztgetéstől mentes, könnyű álmot kapott ezen az éjszakán, amelyben rég hallott szívfájdító édességgel szólalt meg apja kedvenc dala, a Ne sírj utánam, kedvesem című második háborús nóta. Azt énekli benne Ráday László, hogy magyarnak nem való a könny, Nagy István úgyis visszajön. Gyönyörű szavak, bár hogy az igazi, a magyar világ visszatérése mit ígér, a Tanító előtt sosem volt világos, leszámítva azt a bizonyosságot, hogy Boldogasszony Mária visszaadja a valaha rábízott Nagy-Magyarországot, az utolsó szögletig. A Tanító lehunyt szemmel elmosolyodott, amikor arra gondolt, hányan nem értették, ki is az a Nagy, az interneten volt, aki egy híres színészre gondolt, más meg - Freud díványára méltó az ilyen - egy elhurcolt zsidóra tippelt. Ám a Nagy - az a Szent. Az ő országa pedig fényes lesz, ahol elillannak a szorongások, ahol méltósággal és tisztelettel teli az élet, ahol senki sem taposhatja le és lophatja meg a kisembert. Ahol végre róla is kiderül, hogy mit ér valójában. A Tanító szépen, finoman szokott erről az országról beszélni az iskolai óráin, bár a gyerekek közönye felsebezte néha. Most kinyitotta a szemét, és pillantása az ágy mellé dobott megviselt nadrágra meg a sarokba rúgott félretaposott cipőkre esett. Eljő az idő, gondolta. Augusztus huszadika volt. A Nyugatos zsugázott a királlyal. István nagyon jó volt ultiban, a Nyugatos kevésbé, őszintén szólva a kártyadolgot csak azért találta ki álmában, hogy ezt a körmenet-, tömjén- és politikaszagú istvánozást valami normális, hétköznapi szintre szállítsa le. A valahai Vajknak nem volt kifogása ez ellen, arra is élénken bólogatott, hogy az ő kultusza a középkorban még nem is létezett, Pázmány érsek találta ki az egészet a protestantizmus ellen, meg később Mária Terézia, aki elhozatta a Szent Jobbot Raguzából azért, hogy az itthon a dinasztia és a magyar nemesség egységét jelképezze. Maga voltaképpen egy történelmi manipuláció áldozata, mondta a Nyugatos, István meg sóhajtott és legyintett, hogy így megy ez. Később egy terített durchmarsch fölött közölte, hogy az Intelmek jobb- és baloldali magyarázatának elolvasása után úgy érezte, mintha kettévágták volna egy ilyen meg egy amolyan oldali Istvánra, ami folytatólagosan különös érzés számára, és reméli, hogy a politikai viták nem kényszerítik őt további osztódásra. Mindenesetre azóta saját magával is tud ferblizni, amit hungarikumnak tekint. Leereszkedő mosollyal vette tudomásul, hogy a Nyugatos csupán egy jelentős történelmi modernizátornak tekinti őt, mindenféle szentség nélkül, bár ez utóbbit inkább fárasztó kötekedésnek tartotta. Pont olyan pimasz vagy, fiam, mint Orseolo Péter volt, mondta István, és rászólt partnerére, hogy húzzon, mert múlnak a percek, és rövid az élet. Úgy értve, nem az övé. Fotók: Kovalovszky Dániel A Radikális amerikai action thrillert álmodott. Szent István szerepelt benne, a Pusztító, az Expendables-sorozat legidősebb, ezeréves tagja, lába előtt a négyfelé vágott Koppány testével, mögötte az átszúrt Ajtony vezér, mellette a letepert Kean dél-erdélyi nagyúr, odébb a megvert fekete magyarok hullái. A Radikális kínban volt. Az nagyon tetszett neki, hogy István kardélre hányta a régi elitet, és ezzel helyreütötte az ellopott rendszerváltás dolgát, az őrségváltás viszont István haverjai mellett nyilvánvalóan a német lovagok, cseh papok és velencei szerencselovagok zsírját hizlalta, amire azt lehet mondani, hogy eben guba, sőt egy kicsit rosszabb. Pista bácsi helyett talán a tökösebb Vazulra kéne tenni a nemzeti voksot? De az meg vak. A Radikális hánykolódott. Mi legyen? Szent István ott állt az álomban, aszott, kemény arcán izzadtság fénylett a homlokkötő alatt, és egy német HK G11K2-es, hüvely nélküli lőszert használó fegyvert tartott a kezében. Augusztus huszadikának éjszakája volt, mint mondtuk, furcsa éjszaka ez, furcsa álmokkal, valaki járt bennük. Nehéz ébredés lesz.

0 komment , kategória: Szép írások

Címkék: megplasztikázzuk, szerencselovagok, nélkülözhetetlen, protestantizmus, kisebbrendűségi, modernizátornak, folytatólagosan, demitizálásával, huszonegyedikbe, dolgozószobában, eltévesztettük, rendszerváltás, magyarázatának, ijesztgetéstől, magyarországot, trombitaszóra, szempontjából, ellenkezőjére, bemutatkozott, társalkodását, nyilvánvalóan, politikaszagú, hungarikumnak, félretaposott, kipenderíteni, befogadásáról, elmosolyodott, bizonyosságot, boldogasszony, kötekedésnek, kényszerítik, helyreütötte, kártyadolgot, tisztelettel, mindenesetre, kollégájával, öreg király, hang mennydörgé, trombitát ijedten, fenti sorok, nemrég előkerült, egyház várható, nagy királyt, valóságról beszámoló, fikciót adott, ostobákat úgysem, igazi feltámadott, huszadik századnak, élmények hatására, halandók vágyálmai, parlamenti dolgozószobában, országban bőséggel, Mikszáth Új Zrínyiász, Zrínyi Miklós, Szent István, Ráday László, Nagy István, Boldogasszony Mária, Mária Terézia, Szent Jobbot Raguzából, Orseolo Péter, Kovalovszky Dániel,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]