Belépés
lovaszmarika.blog.xfree.hu
Vágyógyj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van. Wass Albert "A jó embereknek szép haláluk van" Wass Albert Lovász Lászlóné Marika
1936.09.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
-a bőség benned is ott van - folytatás
  2018-12-11 13:21:15, kedd
 
   
  A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.



 
 
0 komment , kategória:  Család  
Címkék: megvalósításához, életkörülményeid, természetellenes, bizonyítékokat, megváltoztatni, körülményeidre, hozzáállásodon, mindenféleképp, környezetemmel, körülményeidet, elfelejtkeztem, megvalósítását, változtathatsz, visszatükrözi, építőköveidet, reménytelenül, kézzelfogható, elindulhattam, beleképzeltem, változásoknak, beleképzelnél, láthatatlanok, ábrándjaimmal, öngyilkosság, lehetőségeid, folyamatosan, jelenlétéről, egyértelműen, következmény, érzelmeiddel, mozgatórugói, építményeket, megvalósulni, mozdulatomat, építőkockáid, befolyásolni, jelenlegi életkörülményeid, igényeidet kielégíteni, igényed arra, semmivel foglalkozol, kezedbe adnak, kötelező dolgok, saját építőköveidet, saját igényeidre, semmire építkezni, levegőbe építed, gravitáció lehúzza, tetőt falak, legjobban felépített, erőlködés közben, álmaid pedig, fejed fölé, ELŐZŐ LECKÉK,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.23. 08:11 Elkezdődött a nevezés a Magyar Mozgókép Szemlére
01.23. 07:40 Zenés tárlatvezetés és kézműves programok a Népi Iparművészeti Múzeumban
01.23. 07:10 Folytatódik a Müpa kritikaíró pályázata
01.23. 07:05 Trump részt vesz az abortuszellenes meneten
01.23. 07:05 Impeachment - Republikánusok szerint a demokraták maguk ássák alá a saját ü...
01.23. 07:05 Modern városok - Új vasúti aluljáró épülhet Tatabányán
01.23. 07:05 Hét településen tartanak időközi választást vasárnap
01.23. 07:04 Felvételi - Ma hozzák nyilvánosságra a keresztféléves eljárás ponthatárait
01.23. 07:04 Brexit - Johnson: "átléptük a célvonalat"
01.23. 07:04 Halálra gázoltak egy gyalogló férfit az M5-ösön Gyálnál
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Balga  Cica pillangóval  Sexy nők  Rubens: Vénusz a tükör előtt 1...  Esik a hó  Aranyosi Ervin: Teremtés a hét...  Tett és kérés  Olvasd  Vízcseppes rózsák  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Farkas Éva: Csak néhány óra ke...  Nő téli öltözékben  Részeges cicák  Kellemes délutáni kikapcsolódá...  Png virág  Hóember  Facebookon kaptam  Naplemente  Mókus magához ölel egy virágot  Facebookon kaptam  Ünnep - Kétszázhatvanegyedik n...  Zsoltárének  Köszönöm  Szívküldi  Facebookon kaptam  Győztesek útján  Tízpontos  Hatalom  Havas rózsa  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Életünk zeneműve  Isten parancsa  Szeretet és tett  Téli kép  Hogy örömet szerezzek kínozómn...  Kutyus a hóban  Hogy örömet szerezzek kínozómn...  Az utolsó szolgálat  Facebookon kaptam Krisztina...  Cica pillangóval  Szèp estét  Harmónia......  Nők rózsával  Szalagos fánk recept  Facebookon kaptam  Png virág  Sárga rózsák  Fázós cica  Vízcseppes rózsák  Missa de Angelis - Gloria (wit...  Szeretet és tett  Remete Szent Antalt a háziáll...  A nyomorúság mint üdvösségünk ...  Kellemes délutánt kívánok  Nő téli öltözékben  Tízpontos  Mai harmónia kártyám  Csokoládé, mint vérnyomás csök...  Facebookon kaptam  Rózsa csokor csendélet  Isten parancsa  A bölcsesség kezdete  Vajon tényleg a férfiak csak a...  Posertube  Kutyus sálban  Szeretet  Ha azt csinálod, amit szeretsz  Fo-gyó-kú-ra  Könyvek, mondjátok el nekem  Tévedés  Szeretet és hit  Ellenfél  Harmónia......  Hogy örömet szerezzek kínozómn...  Vivaldi - Négy évszak - Tél! v...  Mai cuki  Png rózsa  Megbocsátás  Nők napraforgó csokorral  Az ember a tűz mellé huzódik.  Kreatív virágos torta  Téli csend  Szeretet  Százlábú  Gazdag hatalmasok  Cica pillangóval  Jó éjszakát  Az ember a tűz mellé huzódik.  Szükséges  Étel és ital  Ha azt csinálod, amit szeretsz  Százlábú  Győztesek útján  Fehér rózsák  Test  Téli kép  Sárga rózsák  Ha azt csinálod, amit szeretsz 
Bejegyzés Címkék
jelenlegi életkörülményeid, igényeidet kielégíteni, igényed arra, semmivel foglalkozol, kezedbe adnak, kötelező dolgok, saját építőköveidet, saját igényeidre, semmire építkezni, levegőbe építed, gravitáció lehúzza, tetőt falak, legjobban felépített, erőlködés közben, álmaid pedig, fejed fölé, álmaid alatt, álmaid megvalósításához, szemed láttára, érzelmi kötődésed, igényeid lehetnek, félelem alapjai, boldogság igényével, félelmek azok, félelem mindig, jövővel foglalkozik, leginkább felismerni, jövő reményével, múlt ítéletével, első lépés, érzelmi hozzáállásodon, érzelmi igényeid, másikra képesek, kézzelfogható körülményeidet, fizikai igényeket, lehetőségeid között, körülményeidre reagálva, igényeid egyértelműen, tudatos érzelmekkel, olyan jelző, háttérben húzódott, félelmeim irányítják, olyan tetőt, fejemre esett, igényem megvolt, nagy semmibe, félelmeim mintha, akkori énemet, gödör fenekén, változás megrémített, körforgásba kerültem, kutya kergeti, folyamatos fejlődést, kész feladatok, félelmeim túlságosan, kezedet mozgatod, tégláid láthatatlanok, semmibe nehézséget, életembe minden, fejemben született, megvalósításához, életkörülményeid, természetellenes, , ,
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 242 db bejegyzés
e év: 242 db bejegyzés
Összes: 70103 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1306
  • e Hét: 14556
  • e Hónap: 72965
  • e Év: 72965
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.